Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

82 95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. Meghallgatta a telekkönyvvezetőknek panaszát is, átrendszeresitett 52 segédtelekkönyvvezetői állást telekkönyvvezetőire, azonkívül még öt uj állást is vett fel szaporulatként a költségvetésbe. Kiterjesztette figyelmét az Írnokokra is, azokra a szegény napszámosaira az államnak, a mennyiben a segédtelekkönyvvezetői állások részbeni megszüntetése által abba a helyzetbe fognak jutni, hogy egyenesen telekkönyvvezetői állásokra fognak kineveztethetni. A rangidősb írnokok számára egyébként még az irodatiszti létszámot is emelni igyekszik. Látjuk tehát, hogy a bírák és egyéb igazságügyi tisztviselők anyagi helyzetének javulásában lényeges haladás történt az uj korszakban. Ezenkívül, a mint beszédem elején is érintettem, ezen áldásos munkáját az igazságügyminiszter ur folytatni is fogja, a mennyiben az 1908. évi költségvetésben is fog róluk gondoskodni. A polgárok, a jogrend és alkotmánynak egyik legfontosabb biztositékát a bírói függetlenség képezvén, azt minden áron biztosítani kell minden irányban, (Helyeslés.) E végből az anyagi helyzet javításán felül szükségesnek tartom a bíráknak a felülről jövő nyomások ellen való megvédelmezése czéljából a szolgálati pragmatikának behozatalát (Helyeslés.) a szolgálati viszonyok kellőképen való szabályozását. (Helyeslés.) Egy perczig sem tűrhető többé meg az elnöki titkos minősítési rendszer, amelynek már igen sok jeles biró áldozatul esett, csak azért, mert az elnöknek, mondjuk ki egyenesen, s egyszóval, nem gazsulált, nem kurizált. Hozassák be egy olyan minősítési rendszer, a mely nyíltan megmondja az illetőnek, hogy mi a kifogás ellene, adassék neki mód ezen netalán jogtalan támadások, vagy hirek megczáfolására, szálljon szembe velük és ha alaptalanok, ugy ezáfolja meg azokat, mutassa ki, hogy igazságtalanul és jogtalanul terjesztettek róla híreket, a melyek az előmenetelben gátolják. A jelenlegi titkos minősítési rendszer tárt kaput nyit a visszaéléseknek és megnehezíti a felsőbb hatóságok ellenőrzését. Az igazságtalan minősítés kiöli az amhicziót, csökkenti a munkaerőt, elkeseredést szül a bíróban, nagy kárára az igazságszolgáltatásnak. A birák kinevezésénél figyelembe veendő volna a pályázók nyelvismerete, mert a közérdek követeli, hogy a biró közvetlenül érintkezzék a nem magyarajku jogkereső közönséggel is, ne pedig tolmács utján, mert tapasztalásból tudom, hiszen 25 esztendeig működtem az igazságszolgáitatás terén, hogy a tolmács a legritkább esetben rendelkezik annyi nyelvismerettel és tudással, hogy tisztét kellőkép betölthetne. Akárhányszor előfordult, hogy a felek hozzám fordultak és kértek, én tolmácsoljak nekik és ne a tolmács. Az igazságügyminiszter ur beszédében sajnálattal nem találom nyomát a bírói özvegyek és árvák helyzete javításának, pedig ig etalannak tartom és tartja bizonyára az egész képviselőház a nyugdíjtörvény azon intézkedését, a mely szerint nevelési pótlék csak három gyermek után jár. Hát hogyan éljen meg a szegényesen kiszabott nyugdíjból az özvegy két gyermekével? Hisz ez a nyugdíj alig elég arra, hogy az özvegy a maga legszükségesebb kiadásait fedezhesse, hogyan neveltesse tehát gyermekeit ? Azt hiszem, az volna az igazságos és humánus elbánás, ha a törvény kimondaná, hogy minden árva után jár nevelési pótlék. Mint volt alügyósz és törvényszéki biró nem mulaszthatom el, hogy fölhívjam a miniszter ur figyelmét a királyi fogházőröknek hozzá írásban benyújtott emlékiratára, és különösen annak a nyugdíjra vonatkozó részére. Mert hiszen az is igazságtalanság, hogy a nyugdíj megállapítása 10 évenkénti időszakok szerint történik. Szabályoztassék ezen kérdés is a nyugdíjtörvény 24. §-a értelmében. Most áttérek az eszközök második nemére, a törvényekre. Kijelentette az igen t. igazságügyminiszter ur beszédében, hogy az igazságszolgáltatás az állami és társadalmi rendnek minden rétegét érinti, vagyon, becsület, szabadság, alkotmány •— mindez az igazságügyi kormányzat körében kell hogy támasztékot nyerjen. Konstatálja továbbá azt is, hogy az igazságszolgáltatás terén beállott volt stagnáczió után sok és rendkívül sürgős tennivaló maradt hátra. Gazdag munkaprogrammot adott a t. ig ügyminiszter ur, és én szivem mélyéből meg vagyok arról győződve, hogy Polónyi Géza kir. igazságügyminiszter ur meg fog és meg akar birkózni ezzel az óriási feladattal. De ha a munkaprogrammnak csak egy részét is teljesiti az igazságügyminiszter ur, akkor is nagy haladást jelent ez a múlthoz képest. Egy uj korszak kezdetén állunk; hiszem, hogy jobb korszak kivetkezett be, a munka korszaka. Az igazságiigyminiszter ur által felsorolt feladatok között felhívom a t. ház figyelmét a mezőgazdaságot közelről érintő fedezetlen határidőüzletre. A mezőgazdaság az államfentartó eleme és tényezője volt egy évezreden át és ez a szerep vár reá a kereskedelem és ipar társaságában a jövőben is, a mely három tényező egymást támogatva és karöltve járva, alkalmas a gazdasági önállóság megteremtésére, melyre egyaránt igyekszik ugy a kormány, mint a nemzet is, mert hiszen gazdasági önállóság nélkül nemzeti jólét el sem képzelhető. Karoljuk fel tehát a mezőgazdaságra romboló, pusztító hatással biró intézményeket és különösen a fedezetlen határidőüzletet töröljük el. Felemlítette a t. igazságügyminiszter ur beszédében többi között, hogy az uzsoratörvényt is módosítania kell. Hát nagyon üdvös intézkedése lesz ez az igazságügyminiszter urnak, mert az uzsorának nagyon sok áldozata