Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-111
111. országos ülés 1907 február 18-án, hétfőn. 443 tartozó ügy ; a törvény biztosítja a birói függetlenségét annak a hivatalnak, természetes, hogy birói tanácsban fognak a kártalanítási ügyek elintéztetni a munkások és munkaadók paritásos képviselete mellett, a hivatal adminisztratív osztálya semmiféle birói funkcziót nem végezhet és igy összeütközésbe nem is jöhet. Szabó Kálmán t. képviselő ur kifogásolja a javaslatnak azt a rendelkezését, a mely szerint a 10%-át annak a 33% feleslegnek, a mely egyes pénztáraknak vagy helyi szerveknek jut, a törvényjavaslat a tisztviselők javadalmazására akarja forditani és attól fél, hogy a tisztviselőket ez a munkások rovására való takarékosságra buzditja. A legnemesebb intenozió szól tehát t. képviselőtársunkból, de megnyugtathatom, hogy a tisztviselőnek nincsen módjában befolyást gyakorolni sem a kártalanitásra, sem a táppénzre. Ez buzditás akar lenni az országos pénztár szerveinél alkalmazott tisztviselőknek, hogy takarékoskodjanak az adminisztrativ kiadásokkal, gondoskodjanak a járulékok behajtásáról jobban, mint gondoskodnak, hiszen méltóztatnak tudni, ma közel két millió korona hátralékkal állunk szemben, vagyis olyan teendőket akar honorálni, a melyek módot adnak a pénztáraknak arra, hogy az igazán segélyre utalt munkásoknak minél nagyobb táppénz és segély legyen nyújtható. En tehát attól, ha buzditjuk a tisztviselőket az ebben való közremunkálásra, egyáltalán nem félek. Lázár Pál képviselő urnak egy félreértését kell felemlítenem. A képviselő ur az 5. §-nak azt a rendelkezését kifogásolta, a mely a külfölddel való viszonosságra vonatkozik és arra, hogy viszonosság nélkül is ki legyen terjeszthető a biztosítási kötelezettség. Az európai törvényhozásban mindenütt foglaltatik egy rendelkezés, a mely szerint az illető állam csak a területén dolgozó azon külföldi alattvalóknak adja meg a kártalanítást, a melyek vele viszonosságban állanak. Már most a helyzet az, hogy Németország Ausztria munkásainak, a kik német területen dolgoznak, megadja a baleset esetére a kártalanítást, mert a viszonosság fennáll. Ez a jelenlegi helyzet. Ellenben a magyar alattvaló, ha Németországban elszerencsétlenedik, nem kap kártalanitást törvényük ezen rendelkezésénél fogva, mert Magyarországon nem lévén biztosítás, a melyben a német munkások részesülhetnének, viszonosság nem állhat fenn. Erről tehát a külföldön dolgozó magyar alattvalók érdekében gondoskodni kötelessége volt a miniszternek. (Helyeslés.) A másik rendelkezés pedig, hogy viszonosság nélkül is lehessen külföldi munkásokat biztosítani, egyrészt az erdélyi határszélek, másrészt a szerbiai határszélek, részben pedig a Felvidék érdekében is van. T. i. a munkaadók, ha külföldi munkást hoznak be, nem fizetvén értük baleset-járulékot, olcsóbb munkaerőt kapnak, ha külföldi munkást importálnak és igy előáll annak veszélye, hogy akkor, a mikor a saját munkásainknak nem tudunk kellő foglalkozást adni, kaput nyitunk annak, hogy külföldi munkást hozzanak az országba. (Ugy van ! ügy van I a jobb- és a baloldalon.) A kereskedelemügyi miniszternek tehát felhatalmazásról kellett gondoskodni a maga számára a tekintetben, hogy ilyen esetben a magyar munka védelmére a biztosítási kötelezettséget viszonosság nélkül is kimondhassa, hogy a külföldi oknélküli munkaerők invázióját megakadályozza. (Általános élénk helyeslés.) Végül, t. képviselőház, Somogyi Aladár t. képviselő ur kéri az iparegészségügyi múzeumra és tanfolyamra a figyelmet irányítani, és az ipari higiénia számára egy tanszéket kivan az egyetemen. Az iparegészségügyi múzeum csak egy alárendelt kis része azon munkásvédelmi intézkedéseknek, a melyeket a kereskedelmi miniszter ur tett. A miniszter ur ezen törvény életbeléptetése idejére gondoskodni kivan a mostani szocziális múzeumnak kiterjesztéséről, a mely, mint a németországi charlottenburgi és a svájczi intézetek, természetben és működésben mutassa be azon veszélyes gépeket, felszerelve a munkásvédelmi berendezésekkel és rendszerekkel; továbbá mutassák be az ipari higiénia terén szükséges intézkedéseket, szintén természetben és szemléltetőleg; e czélra a miniszter ur már a múlt évi budget terhére 30.000 koronát folyósított gépek beszerzésére, és hálás köszönettel kell megemlékeznünk a földmivelésügyi miniszter úrról, a ki ezen intézményt hasonlóképen dotálja azon. czélból, hogy a mezőgazdasági gépeknél előforduló balesetek megelőzése érdekében hasonló intézkedések történjenek. Ha ez a múzeum ki lesz fejlesztve, semmi sem áll útjában annak, és tervezi is a miniszter ur, hogy tanfolyamokat rendezzen munkások, munkavezetők számára, hogy demonstrálja általuk azt a védelmet, a mely szükséges, hogy a baleseteket elhárítsuk, és ebben a vonatkozásban, azt hiszem, Földes Béla aggályának is elég lesz téve. A mi az ipari higiénia tanszékét ületi, kétségtelen, hogy helyes volna, ha az iparhigieniával is foglalkoznék az egyetem. Hogy ezt tanszék szervezése utján vagy más vonatkozásban teszi-e, az nem tartozik reánk, csak azt az óhajt fejezzük ki, hogy az ipari higiéniát szolgálnia kell, mert, fájdalom, Magyarországon ez egyik legelhanyagoltabb ága a közegészségügynek. Végezhetnék ezzel a felszólalásokra való reflektálással ; méltóztassék azonban megengedni nekem most azt, hogy köszönetet és hálát rój jak le a miniszter ur és a magam nevében a magyar sajtó iránt, az iránt a sajtó iránt, a mely ennél a javaslatnál és ennek méltatásánál — nem értem alatta a dicséretet, jó vagykevésbbé jóindulatú kritikát — értem alatta azt a tárgyilagosságot, a melylyel a sajtó, mint minden komoly nemzeti szocziális kérdésben, ugy itt is arra az oldalra áll, a hol igazán hasznot hajthat, arra az oldalra áll, a hol az igazságot szolgálhatja, ebben az esetben a munkások érdekében. 5(i T
