Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-111

434 llí, országos ülés 1907 február 18-án, hétfőn. évhez képest 54.000-re emelkedett a halálozások száma Magyarországon. S ebből az 54.000-ből csak tüdővészben 6679 emberrel több pusztult el 1905-ben, mint 1904-ben. Ez a szám kötetekre menő siralmát mondja el a magyar földmivesnépnek. Mert a tüdővész épen az Alföldön, a magyarlakta vármegyékben szedi legjobban áldozatait. S a nép, a magyar nép elsősorban mely legjobban pusztul. Pusztul első sorban azért, mert sem orvosra, sem patikára pénze nincs. Minden képviselőtársam tudni fogja azt, a ki a vidéken, vidéki községekben megfordult és látni akar, hogy mily huzódozók a föklmives munkásemberek, törpegazdák és kisgazdák az orvosi segedelem iránt. Sokszor akkor hivatnak csak orvost a betegükhöz, ha már azt látják, hogy a halálán van, mert ha nem hivnak oda orvost és az a szerencsétlen asszony vagy gyermek meghal, akkor őket büntetik meg. De annak a földmivesnek és kisgazdának ne a roszszivűségét, ne a kegyetlen indulatát lássuk ebben a tényében, de igenis lássuk a nyomorúságát. Lássuk azt, hogy drága neki az az egy korona, a melyet orvosnak, és drága az a másik két korona, a melyet a gyógyszertárba kellene elfizetniök. Mert a mikor a földmivesmunkás orvosra és gyógyszertárra egy forintot, vagyis háromnapi keresetét dobja oda, háromnapi koplalását váltja meg vele. Akkor pedig ne mondjuk azt, hogy kegyetlen és szivtelen az a földmives, mert húzódozik az orvostól, hanem mondjuk azt, hogy a legjobb akarat mellett sem tud sem orvost és gyógyszert fizetni. Ha pedig ezt belátjuk, akkor belátjuk azt is, a mit a belügyminiszter ur statisztikája kimutat, hogy 1905-ben a Magyarországon elhaltak 53%-a orvosi kezelésben nem részesült, vagyis 100 elhalt közül ötvenhármat orvos nem is látott. Nem lehet tehát abban kételkedni, hogy valóban a magyar nép másik nagy csapásának, az aránytalan nagy halálozásnak főoka az orvosi szolgálat hiányosságában rejlik. Ha ezt elismerjük, azt hiszem, az egész magyar képviselőháznak legsürgősebb teendője kellene, hogy az legyen, hogy ezen a nagy bajon, ezen a rettenetes veszedelmen segítsen. Ez a törvényjavaslat erre módot nyújt nekünk, és én valóban bámulom e részben a képviselőház többségének végtelen türelmét. íme, e háznak nag3^ többsége elismeri, hogy Magyarország földmives-állam. A földmivelésügyi miniszter költségvetését egyértelmű érdeklődés kiséri, és lelkesedéssel szavazzák meg neki a milliókat. Mert minduntalan hangoztatják, hogy mi magyarok a földből élünk, és ezért első sorban a földből élőket kell megmentenünk, azokat kell nagygyá, gazdaggá tennünk. Mikor pedig a földmivesmunkás és kisgazda egészségéről van szó, elébe helyezzük a nagyipari és kisipari munkást. Egy szóval sem akarom kárhoztatni a kereskedelmi kormányt, hogy gondoskodni kivan az ipari munkásokról, de nem tudom megértem, miért feledkeznek meg ugyanakkor a 4 millió földmives magyar embernek betegség- és baleset ellen való biztositásáról ? Ne a messze jövővel biztassuk ezt a 4 millió földmivest, nekünk talán van időnk várni, de az a 4 millió földmivesmunkás és kisgazda napról napra pusztul, szenved sorvasztó betegségben és hal el idő előtt. Annak a népnek nincs már várakozási ideje. Erre való tekintettel azt a javaslatot terjesztem a t. képviselőház elé, hogy ebbe a törvényjavaslatba már is foglaljuk bele a földmivesnép, továbbá az erdei termeléssel foglalkozó munkások kötelező betegsegélyezését. Nem tart vissza ezen javaslatomtól az az ellenvetés, a minek az államtitkár ur a munkásügyi bizottságban kifejezést adott, — ugyanilyen irányú és szellemű felszólalásom folytán — bogy a földmivesek kötelező betegsegélyezése nem a kereskedelemügyi miniszter úrtól függ egyedül, hanem függ a földmivelésügyi kormánytól, de függ az összkormánytól is, és hogy ez a nagy terv nagy pénzügyi megterheltetésekkel járna. Mindez nem győz meg. Sokkal nagyobb kérdéseket is megoldottak már ennél a nagyvilágban, de Magyarországon is. Ha megvan a komoly akarat, a komoly szándék és az erős elhatározás : akkor meg fogja találni az államtitkár ur, a kereskedelemügyi kormány a földmivelésügyi kormány vagy az összkormány az útját és módját annak, hogy már ebben a törvényjavaslatban az a 4 millió földmivesmunkás és 2 millió kisgazda kötelező betegsegélyezése is biztosittassék. Sőt én azt hiszem, hogy az egész képviselőház, de az összes érdekelt tényezők is beleegyeznének abba, hogy ez a törvényjavaslat egy rövid időre, néhány hétre vagy egy-két hónapra visszavonassák, azért, hogy az egész javaslat oly értelemben átdolgoztassék, hogy a földmivesmunkások és kisgazdák is kötelezően biztosíttassanak a betegség ellen. Erre való tekintettel van szerencsém a következő indítványt elfogadásra ajánlani : »Inditvány az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztositásáról szóló törvényjavaslat 1. §-ához. A 16-ik bekezdés után tétessék : 17-ik bekezdés : »végül betegség esetére kötelezően biztosítandó a mezőgazdasági munka és erdei termelés bármely ágában stb. foglalkozó földmives.* Ezenkívül, t. képviselőház, egy szerény módosításom, illetőleg kiterjesztésem is volna, a melyet, remélem, hogy az igen t. áUamtitkár ur is el fog fogadni. T. i. arra kellene törekednünk, mint a hogy az államtitkár ur ennek is kifejezést adott, hogy minél nagyobb tömegét a produktív munkával foglalkozóknak vonjuk be a javaslat áldásaiba. Erre való tekintettel egy rövid toldást vagyok bátor ajánlani és pedig az I. fejezet 2. pontjához, a hol a műszaki, ügynöki irodákban, színházaknál, gyógyszertárakban és gyógyintézeteknél alkalmazottak kötelező betegsegélyezéséről van szó, ott ez a szó szurassék be : »és ujságvállalatoknál.« Mert a ki újságíró volt, mint a hogy én voltam, a ki mint újságíró kereste meg a kenyerét, és ismeri