Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

32 93. országos ülés Í90f január 19-én, szombaton. Thaly Ferencz: Drákói szigorral kell büntetni ! Simonyi-Semadam Sándor: Nemcsak drákói szigorral, hanem hozzá való átalakításával is a rendelkezésnek, mert a legtöbb kriminalitás ott bújik ki, hogy ugy a bizonyítást, mint magát a fogalmat nem lehet megfogni. Ezek és más szocziális viszonyok uj szükségletet teremtettek a magánjog terén, a kereskedelmi jog terén, de nagyon sok ujat a büntetőjog terén és ujat a közjogok terén is. Csak ezeket óhajtottam elmondani. Látom, hogy az idő nagyon előrehaladt, nem akarok ezzel tovább foglalkozni; hisz az igazságügy mezeje — mondom — felöleli az összes kormányzati teendőket, legalább is alakilag. Én megnyugszom azokban, a miket az igazságügyminiszter ur elmondott. Mivel azonban pártunknak hagyományos szokása volt boldogult ellenzéki korában a tőzsdeés a határidő-üzletek ellenében, mint a melyek a népet és különösen a mi népünket nagyon sújtják, a kormány intézkedését kikérni, bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, a melyről nagyon jól tudom, hogy az igazságügyminiszter ur annak gondolatával egyetért, de mégis, hogy bizonyos határidőhöz legyen kötve a dolog •— nem az igazságügyminiszter urat értem e tekintetben —• de, hogy megnyugtassuk az ország nagy közönségét, hogy talán még az idei termésében is meg lehet védve azon visszaélések ellen, a melyek ellen eddig, sajnos, teljesen védtelen volt. . , . Polónyi Géza igazságügyminiszter : Ősz előtt nem nyújthatom be! Simonyi-Semadam Sándor: Én ilyen irányban óhajtottam benyújtani, de ha az igazságügyminiszter ur azt mondja, hogy ősz előtt nem, de őszszel benyújtja, én abban is megnyugszom. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A ház utasítja az igazságügyi kormányt, hogy a tőzsde reformjáról és a határidőüzletek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat terjessze elő még ezen ülésszakban.« (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy ezt el lehet fogadni. Polónyi Géza igazságügyminiszter; Tessék kiigazítani! Simonyi-Semadam Sándor: Ki fogom igazítani ugy, hogy »móg ezen évben «. Polónyi Géza igazságügyminiszter: így elfogadom ! Simonyi-Semadam Sándor: Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nem lesz közöttünk differenczia. Bocsánatot kérek, ha még egyszer hozzáfogok ehhez a kérdéshez, de ez anynyira fontos, hogy megérdemli a vele való foglalkozást. Fel akarom tüntetni a különbséget, mert mindig azzal vádolják a koalicziót és a koalicziós kormányt, hogy minden maradt a régiben, hogy nem csináltak mást, mint hogy beültek a j)iros székekbe és a helyett, hogy a zöld padokról beszélnének, beszélnek a piros székekből és ép ugy megszavaztatnak maguknak mindent, mint az előbbi kormányok, semmi sem változott szóval, hogy semmi nóvum nincs. Hát itt van egy nóvum, a melyet ezennel leszegezek. Éz is a régi, általam jellemzett kormányzati gondolkodási módot illusztrálja. Midőn a Tisza-kormány alatt erről a kérdésről nyolcz szombaton át — mindig szombaton került elő ez az ügy — tárgyaltunk, akkor Tisza István azt mondta: hogyan lehet erről beszélni, hiszen ez gyermekmese, nincsen olyan határidőüzlet, mely az árt befolyásolná, mely a gazdákra nézve káros lehetne; az egész ártatlan história, a tőzsde autonómiájához tartozik; sohasem hallottam olyan panaszt, a mely az ellenkezőről meggyőzött volna, tehát de strigis, quae non sünt, ne sit questio. Itt van, kérem a hangulat, illetve a meggyőződés megváltozása. És én örülök, hogy a kormány padjairól épen az igazságügyminiszter ur inaugurálta ezt a törvényt és nem állnak azzal elő, hogy nem láttam, nem tudok oly tényekről, melyek igazolnák az uj intézkedés szükségét. Az emiitett régi szisztéma nyilvánult meg akkor is, mikor én a kivándorlás tekintetében törvényjavaslatot adtam be, és felpanaszoltam még pedig tényekkel, a kivándorlási ügynökök visszaéléseit. Akkor egy bizottság küldetett ki, a melyben Tisza István azt mondta, hogy ő ilyen panaszokat nem hallott, neki ezekről hivatalosan tudomása nincs, tehát ezek nem is létezhetnek. Az uj kormány már elismeri a bajokat. Vajda Sándor: Nekünk ma is igy felelnek! (Zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Mindenkinek egyformán felelünk! (Ugy van!) Simonyi-Semadam Sándor: Megmondom: nem felelnek, vagy ha felelnek, megérdemlik, mert az urak olyan színezettel adják elő a dolgot, hogy a kormány kénytelen állást foglalni maga a színezet ellen, mert a bajok, a melyeket önök elmondanak, nemcsak nemzetiségiek és nemcsak ott vannak, hanem egész Magyarországon. (Ugy van! Ugy van!) Én önökkel soha még vitába nem bocsátkoztam, de a mint szocziálista t. képviselőtársaimnak is mondtam, baja van a magyar parasztnak épugy, mint a tót, román parasztnak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Önök azt mondják, hogy a paraszttal nem bánnak jól, csak adót kell fizetnie, nyúzza őket a jegyző, a korcsmáros. De kérem, nyúzzák a magyart is. Vajda Sándor: A mieinket még jobban! Simonyi-Semadam Sándor: Ez tehát generális baj, ezt nem lehet csak nemzetiségi bajnak feltüntetni, a mint önök teszik, azt mondván,' hogy a magyar parasztot selyemben, bársonyban