Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-93
30 93, országos ülés 1907 január 19-én, szombaton. Simonyi-Semadam Sándor: ... mert mi a nép küldöttei vagyunk, mi nem azért vagyunk itt, hogy az ügyvédeknek, bankároknak, gyárosoknak vagy nagybirtokosoknak csináljunk törvényeket, (Igaz/ Ugy van !) hanem azért vagyunk itt, hogy a nagy tömegnek, . . . Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ugy van ! Simonyi-Semadam Sándor: . . , a népnek érdekeit szolgáljuk, annak adjunk a kezébe olyan törvényeket, a melyeknek keretein belül ugy találhassák meg boldogságiiknak feltételeit, hogy ne ütközzenek mindennap egy-egy sémába, egy-egy kategóriába, a hol az ő gazdasági vállalkozásukat azért, mert kicsiny, nem tudják kiterjeszteni, de a mint nagyon kezdik, azonnal szédítően meg tudnak növekedni. (Igaz ! Ugy van !) Ez igazán egy u. n. szocziális probléma. (Igaz l Ugy van !) Nem mondom, hogy ennek megoldásához bizonyos tekintetben és bizonyos mérvben nem közeledtünk. Hiszen már a szövetkezés gondolatában egy lépéssel közeledtünk ehhez, a mikor a kis embereknek gyengeségét elimináltuk a küzdelemből azzal, hogy megadtuk nekik a társulás lehetőségét. De, t. ház, ha tovább megyünk ezen a vonalon, — a mint tovább is kell mennünk, — akkor különösen a munkáskérdés tekintetében egy eddig teljesen perhorreszkált dolgot is méltóztassék figyelembe venni, és a munkaszerződések kollektivitásától méltóztassék meg nem ijedni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: A mezőgazdaságban is ? Simonyi-Semadam Sándor: A mennyire lehet, abban is. A liberális korszaknak egyik jellegzője, egy csudálatos irányzata volt a munkának is, mint egyáltalán mindennek, az individualizálása. Ez abból az elvből indul ki, hogy : laisser fairé, laisser passer ; és azt mondották, hogy ez liberális. (Mozgás.) Engedelmet kérek, de ez a legantiliberálisabb fogalom, a mennyiben a kis embert, a szegény embert, a gyámoltalan embert, odaállították a hatalmas, gazdag és erős ember mellé és azt mondották : tessék, boldoguljatok, majd meglátjuk, ki boldogul előbb és jobban vagy ki eszi meg előbb a másikat; ha a gyenge elmaradt, elhullott, azt mondották: mi nem tehetünk róla, mert a mi elvünk az, hogy liberálisok vagyunk. Egy hang : A mai rendszer ! Simonyi-Semadam Sándor: Remélem, t. ház, hogy ez a rendszer nem lesz a mai kormánynak is rendszere. Az a rendszer, a melyet most felpanaszoltam, az, a hol a történelem tanúságaként következett mindig az, hogy egyes pártok monopolizálták az egész közéletet, az egész gazdasági és jogi életet. (Igaz! Ugy van!) És ha ezt nyomon méltóztatik követni, eljutunk oda, a hol a szocziálisták vannak. Ők azt mondják —*és igazuk van ebben, bár ez nem szocziálista igazság, hanem régi, örök igazság — hogy az állami lét nem azért van, hogy egy ketreczbe beletegyünk egy nyulat és egy hiuzt és akkor azt mondjuk, hogy mi liberálisan nézzük, hogyan élnek meg ezek egymás mellett vagy hogyan falják fel egymást. (Igaz! Ugy van! Tetszés.) Mert hiszen az állami lét fegfőbb czélja, igazi czélja az összes, az államban lévő polgárok boldogulásának lehető feltételeinek megadása oly módon, a mint azokat, egyénenkint is, de a nagy tömegükben gazdasági poziczióként megigényelik. És ezért kell eltérni attól az iránytól, a mely eddig dívott, mert a laisser fairé elve tökéletesen határos és szomszédos az enrichissez-vous elvével. Mert ha azt mondom, a mint már kifejtettem, hogy a szegény paraszt, a kinek három-négy holdj a van tömegben és egyenkint teljesen ugyanúgy kezeltetik, mint a gazdag ember, a ki annak gabonáját előre összevásárolhatja oly börzei módon, a mint a t, miniszter ur előbb kifejtette, akkor nem nyújtok a szegény embernek garancziát arra, hogy az aratás gyümölcsét ő fogja élvezni. Ezek azok a momentumok, a melyeket felhozni kívántain. Nem akarok hosszasan és sokat beszélni, de azt hiszem, a t. igazságügyminiszter ur megértett . . . Polónyi Géza igazságügyminiszter: Hogyne! Simonyi-Semadam Sándor: ...hogy méltóztassék bázisul venni egy ujabb nézőpontot. Nem mondom, hogy reá nézve uj, . . . Polónyi Géza igazságügyminiszter: Természetes ! Simonyi-Semadam Sándor: ...de a közgazdasági és törvényalkotási politika terén uj ; és ha az igazságügy terén a közgazdasági tekintetet említem bázisul, azért teszem, mert egy nemzet joga semmi más, mint a közgazdasági életének kijegeczesedett formája. És ha a t. miniszter ur azon az utón halad, a melyet inaugurált azzal, hogy az egyes baj okát, a melyek szeme előtt feltűnnek, azonnal orvosolja, meg fogja találni a korrektivumot. Mert oly törvény, a mely nem akarja horribilis területét a gazdasági életnek, a társadalmi életnek egyszerre úgynevezett szép szisztéma szerint összehozni, az oly törvény mozgékony, elviseh az élet változatosságának összes szükségleteit, képes hozzásimulni. Miért ? Mert például kiveszem a lopást a szisztémából és azt, mondom, máskép alakítom át, és kiveszem a csalást, mert ki kell venni, és másként alakítom át, mint a régi szisztéma kívánta, akkor igy az élethez fog alakulni és semmi gondom arra, hogy az u. n. jogi szisztéma, a mely büntetőtörvénykönyvünkben ma fennáll, érintetik-e vagy nem? Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ugy van! Simonyi-Semadam Sándor: Nem a szisztémáért él a nemzet és nem azért vagyunk itt mi sem. (Igaz ! Ugy van !) Ez másik kívánságom, a melyet, ugy látom, már is inaugurál a miniszter ur, hogy méltóztassék félretenni azt, a mit előbb ugy hivtak, hogy nem szabad a szisztémát, a princzipiumot megbolygatni, mert a princzipiumot mindig megbolygatták, csak a szisztémát, a sémát nem. (Igaz ! Ugy van !) Ezeket óhajtottam elmondani. A t. igazságügyminiszter ur néhány oly dolgot kilátásba helyezett, a melyek teljesen beillenék azon néjzq-