Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-108
108. országos ülés 1907 február 14-én, csütörtökön. 357 vagy területe biztosított lakosságának, a munkaadóknak és munkásoknak egy-egy küldöttje feljön Budapestre az országos pénztár igazgatósági üléseire. Miután ezen vidéki szerv önkormányzati életének ez lesz a kvintesszencziája, azt hiszem, senki sem mondhatja, hogy az a nagyváradi, vagy az a kolozsvári kerületi pénztár, ha egy-egy tagja feljön Budapestre az országos pénztár igazgatósági üléseire, önkormányzati életet él. Én egyáltalában feleslegesnek tartom — és ez a legnagyobb szervi hibája szerény nézetem szerint a javaslatnak — magát az országos pénztár intézmény T ét. Áz országos pénztár intézménye felszívja, felöleli magába a pénztárak egész önkormányzati életét. Felesleges egyrészt azért, mert teendőit a helyesen tagolt, helyesen szervezett pénztárak elláthatnák, és igy azután ezen kerületi pénztárak igen szép önkormányzati életet élhetnének, teendőjüknek másik részét pedig, a felügyeletet, az ellenőrzést, az elvi irányítást, a mi országos jellegű, a mire szükség van, igen szépen elláthatná az állami biztosítási hivatal. Az az országos pénztár, mint középső fórum, mely kizárja az igazi önkormányzatot, mely oly teendőket lát el, melyek talán nem is az ő saját teendői, melyek az állami biztosítási hivatalnak kellene hogy teendőit képezzék, az teljesen felesleges, azt ki lehetett volna hagyni és akkor a biztosítás autonómiája nem lett volna elkobozva, mint szerény nézetem szerint van ezen javaslattal. Nálunk, ismétlem, teljesen felesleges bizonyítani, hogy a deozentrálizaczió az önkormányzattal egyenértékű, hogy az önkormányzatot deczentralizáczió nélkül elképzelni sem lehet. Az igen t. államtitkár ur és a kereskedelmi kormány rájött már erre az államvasutaknál, legalább azt olvastam, hogy a mai czentrahzált igazgatást tarthatatlannak tekintik és deczentralizálni kívánják az igazgatást ; pedig, azt hiszem, czentrahzált módon sokkal könnyebb lokomobilokat kormányozni, mint beteg munkásokat. Lázár Pál : Lokomotivokat, nem lokomobilokat ! Pető Sándor : Kifogásom tehát a javaslat ellen az, hogy nem annyira egység van ebben a javaslatban, a mi kellene, hogy legyéén és a mi jó volna, ha volna, hanem inkább czentralizáczió, a mi fölösleges és az önkormányzati életre veszedelmes. Kár tehát ezért az egységért dicsérni ezt a javaslatot. Hisz van igen sok dicsérni való intézkedése és igen sok kérdés van dicséretesen megoldva ebben a javaslatban, de maga az egység nincs helyesen megoldva, egység egyáltalában nincs benne, kivéve azt, hogy egy pénztár van. Ha valaki egységet akar a szocziálpolitika terén a biztosítás mindenik ágában, ez elsősorban annyit jelent, hogy terjedjen ki a törvény minden olyan munkásra, a ki reászorul a biztosításra. B tekintetben pedig nincs egység, mert hiszen a betegbiztosítás alá nincsenek besorozva a mezőgazdasági munkások, a mezőgazdasági mellékiparral foglalkozó munkások, a házi cselédek és — a mint az előttem szóló képviselő ur is rámutatott a bizottságok által hátrafelé korrigált javaslat hibáira — a balesetbiztosítás alól ki van vonva a kisipari munkások bizonyos kategóriája, a melynél, azt hiszem, a bizottság kissé túllőtt a czélon, már abból a szempontból is, hogy míg pl. a német birodalmi törvény azon üzemeket nevezi kisipari üzemeknek, a melyek tiznél több munkást állandóan nem foglalkoztatnak, vagyis gyárnak minősíti azon üzemeket, a melyek tiznél több munkást foglalkoztatnak. (Zaj balfelöl.) Majd megmutatom a törvényt az államtitkár urnak. En törvényről beszélek. És míg bizonyos szempontból a kisiparosok kategóriáját öt munkásban állapítja meg a javaslat 25, §-a, a mi törvényünk tovább ment, mint kellene és azon üzemet is, a hol állandóan húsz munkás van alkalmazva, kisipari üzemnek nevezi. Lehet, hogy a tudomány igy osztja fel. ebben nem vitatkozom az államtitkár úrral, de azt hiszem, biztosítás szempontjából a húsz munkással dolgozó iparost talán mégsem kellett volna kisiparosnak venni, miután a német birodalmi törvény is csak tízről beszél. Kiveszi azután a balesetbiztosítás alól a mezőgazdasági ipari munkásokat, a kereskedelmi alkalmazottakat, a gépészeket, a kik a mezőgazdasági ipari munkások kategóriájába tartoznak. Ezek mind olyan indokolatlan kivételek, a melyek ellen méltán kifogást emelt Ernszt képviselő ur is, Gratz képviselő ur is. Ezek az indokolatlan kivételek nemcsak a törvény exisztencziáját teszik kétségessé, hanem azon sokat dicsért egységnek is igen lényeges szépséghibái. Ezen kivételek és ezen hiányok folytán nem is várhatjuk ennek a törvénynek azt a nagy szocziálpolitikai hatását, a melynek bekövetkezése különben igen üdvös volna, mert míg Németországban betegség ellen 11 millió ember van biztosítva, tehát a lakosságnak 18 0 / 0-a, baleset ellen 17 millió, a lakosság 30%-a, mig Ausztriában 2,800.000 ember, vagyis a lakosság 11%-a van biztosítva betegség és baleset ellen, — lehet, hogy talán tévedek az apró számokban, a törtekben, — addig nálunk betegség ellen 800.000 munkás lesz biztosítva az államtitkár ur feltevése szerint, vagyis a lakosságnak 4%-a ; baleset ellen 400.000 munkás, vagyis a lakosságnak csak 2%-a, s itt megint az egységesség és teljesség dicsőségére azon 400.000 munkás közül, a kik baleset ellen biztosítva lettek, 100.000 ismét nincsen betegség ellen biztosítva. Hogy pedig ezen kivételek mennyire feleslegesek és mennyire veszedelmesek épen azokra, a kiknek javára ezen kivételeket megteremtették, engedje rneg a t. ház, hogy erre nézve egészen röviden egy pár adattal szolgáljak. (Halljuk I Halljuk/) " Nálunk 1905. évben volt nagyipari baleset 16.152. Ezek közül két hónapon tul tartott 1711. A baleset következményei szempontjából állandó részleges munkaképtelenség származott 228 esetben, állandó teljes munkaképtelenség 18 esetben,
