Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

340 107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. Ahhoz a tételhez érkeztem, t. ház, a melyet több oldalról aggályosnak tüntettek fel és a melyet tegnap Ernszt Sándor t. barátom is emiitett, számadatokkal bizonyítva, az ipar megterhelését. (Halljuk !) Egy hang (a jobboldalon) : Különösen a kisiparnál ! Szterényi József államtitkár: Akisiparraleszek bátor külön részletesen rátérni, mert hiszen ez az a pont, a melyre a kereskedelemügyi miniszter ur a legnagyobb súlyt fektette a sok százezernyi kisiparos munkás érdekében. T. ház ! Eltekintve attól, hogy Ernszt Sándor képviselő ur akkor, midőn a részvénytársasági statisztikát, azt hiszem Kőrösy adatai alapján használta ... Ernszt Sándor: Thirring ! Szterényi József államtitkár: ... Thirring adatai alapján a lehető legrosszabb gazdasági évet vette alapul, ez nem a képviselő ur vagy a szerző hibája és nem szemrehányáskép mondom, hanem csak az adatok kritikája gyanánt, hogy t. i. a gazdaságilag lehető legrosszabb év adatai irányadók nem lehetnek. Es eltekintve attól, hogy a részvénytársasági mérlegek a társaságok belső viszonyai szempontjából sem képezhetik azt a feltétlenül elfogadható mértéket, a melyre a gazdasági bírálatot alapithatjuk, az ipar megterhelése a következőképen alakul : Magyarországon az 1900-as népszámlálás szerint — ujabb adataink erre nézve nincsenek — az iparosok száma 426,090 volt; ebből segédszemélyzet nélküli 271,642, ez a legszegényebb kategóriája tehát a kisiparnak, a mely a biztositásban egyáltalában nem számit, a mely abból kivétetett és a melyet a t. képviselő ur szeretett volna ugyan bevenni, de ez, a mint ő maga volt szives kiemelni, különböző fontos okoknál fogva lehetetlen volt. Marad tehát, t. ház, részben betegség, részben baleset esetére való biztosításra kötelezetten 154,448 ipari és kereskedelmi üzem, a melyekhez hozzászámitandók a közlekedési vállalatok és egyéb intézetek, a melyek most ezen törvényjavaslat alá vonandók. A 154.448 ipari üzemben alkalmazva volt 546.095 segédszemély. És ha ehhez hozzáveszszük még a biztositásnak egyéb ágait, különösen ha alapul elfogadjuk a 409 betegsegélyző pénztárnak 1905. évi létszámát, a mely 608,735 volt, ugy bizton felállíthatjuk azt a tételt, hogy átlag körülbelül — lehet hogy valamivel több, vagy kevesebb — 800,000-et fog tenni a betegség és baleset ellen biztosítottak száma. Természetes, ha a t. képviselő ur ezt szembeállítja a német vagy az osztrák biztosítással, a mennyiben Ausztriában 4.500.000 biztosított volt a mezőgazdaság nélkül, Németországban pedig kereken 19.100,000 ember, akkor is ott több volt biztosítva, mint Magyarország egész lakossága: 21 millió és néhány százezer, a melyhez képest a nálunk jelentkező szám elenyésző. Nekünk azonban, a mi ipari viszonyainkhoz arányítva, számolnunk kell ezzel a tényezővel, és körülbelül ennyire tehetjük azoknak számát, akiknek munkabére azután csak a betegsegélyezésre vonatkozólag körülbelül 370 millió koronát tesz ki. A t. képviselő ur tegnapi érdekes és igazán magas nivóju fejtegetésében a mezőgazdasági és erdészeti munkásokra méltóztatott utalni. Engedje megjegyeznem, hogy bármily kívánatos és ideális volna a magyar munkásbiztositásra, ha ezekre is kitérj esztetnék a kötelező biztosítás, de egyazon biztosítási szervezetben ez inkább bajt okozna, mint hasznot, annyira eltérők az ipari és mezőgazdasági viszonyok, és Ausztriában is a bajok egyik kútforrása épen abban van, hogy a balesetbiztosításban a mezőgazdasági gépek mellett dolgozó munkások ugyanabban a szervezetben vannak, a mi, tekintve az ellenőrzést és a végrehajtást, rendkívül nehézségekkel jár az üzemek nagy szétszórtsága következtében. Már Németországban a mezei és erdei munkásoknak egészen külön biztosítási pénztáraik vannak. Ott már levonták ennek a konzekvencziáit és egészen önállóan, külön kezelik őket. Már most, t. ház, hogyan alakul a megterhelés a betegsegélyzésnél és — a mire ezután leszek bátor utalni — a balesetbiztosításnál ? (Halljuk ! Halljuk!) A betegsegélyezés alajjjául a 2%-os kulcsot véve, — mert hiszen a minimális kulcsot 2%-ban állapítottuk meg és csak az együttes konferenczián tétetett azon indítvány, a melyhez a kereskedelemügyi miniszter ur is hozzájárult, hogy t. i. ott, a hol ez idő szerint 3% a járulék, ott a 3% megmaradjon, — ezen 2%-os kulcs szerint a 370,500.000 millió koronát mint munkabért alapul véve, 7,500.000 korona fizetendő járulék gyanánt. Ebből a munkaadókat terhelte az i/

8 és 2

/

s arány szerint 2,500.000, az alkalmazottakat kereken 5,000.000 korona. Már most a feles kulcs szerint 3,700.000 korona fog mind a két félre jutni, vagyis, mint a t. miniszter ur tegnap kiemelte, ezen munkásellenesnek nevezett törvénynek az a közvetlen hatása is lesz, hogy Magyarország biztosításra kötelezett munkásai kereken 1,300.000 koronával kevesebbet tartoznak majd fizetni, mint eddig fizettek. Ha pedig a 3%-os kulcs szerint számíttatik ez, akkor 1,800.000 koronára emelkedik az az összeg, a melylyel a munkásosztály terheit megkönnyítjük. (Éljenzés.) Ha más előnye nem is volna e javaslatnak, mint a munkások terheinek ilyetén megkönnyítése, akkor is, azt hiszem, óriási haladást jelentene. (Igaz! Ugy van !) Az indusztria tehát, t. ház, többlet gyanánt — 1000 korona munkabért számitva évenkint — a két százalékos kulcs mellett 33 koronát fog fizetni, vagyis 33 pro mille lesz az a többlet, a mely a kétszázalékos kulcs mellett az iparra fog hárulni. Es ha netalán eléretik a háromszázalékos kulcs, a mi a kisiparra nézve épen a miniszter ur módosítása folytán, az ipartestületek kérése alapján, öt évig ki van zárva, — mert öt évig leköttetett a kulcs két százalékra — akkor, t. ház, a kis-