Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

338 107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. európai törvény sem ismer, és a baleset-biztosításnál a teljesen gyámoltalan, t. i. a szó legszorosabb értelmében teljesen munkaképtelenné vált munkások segélyezése; mert hisz itt felesleges bizonyítanom, hogy a teljes munkaképtelenség nem jelenti azt, hogy az illető munkás egyúttal teljesen keresetképtelen, hanem jelenti azt, hogy a maga iparágában teljesen keresetképtelenné vált, tehát azt a keresetet kell neki kártalanítani, a melyet ott élvezett, s ha alkalmazást talál, a mint sűrűn talál, kisebb fizikai teherrel járó munkakörben, s ott keresetre tesz szert, ezzel kiegészíti az itt elmaradt kártalanítást és így már teljes a keresete ; de a teljesen, a szó legszorosabb értelmében keresetképtelenné vált munkásoknál a magyar törvényjavaslat ebben áll felette még a német törvénynek is, hogy míg a német törvény az egyes pénztárakra bizza annak elbírálását, hogy egy ily gyámoltalan munkásnak kártalanítása az elveszett kereset teljes kártalanításának száz százalékára emelhető fel, addig a magyar törvényjavaslat liberálisabb, s elrendeli, hogy felemelendő. (Helyeslés.) Ebben }>edig, azt hiszem, igen nagy különbség van. De utalhatnék a teljesen árva gyermekeknek, az unokáknak segélyezésére is. Egyetlen törvény sincs Európában, a mely oly magas összegig menne el az árvák és unokák segélyezése tekintetében, mint a magyar törvényjavaslat. És hogy a szomszédos Ausztriára utaljak, a családtagok, tehát a hátramaradottak összes kártalanítása tekintetében, ugy állunk, hogy mig Ausztria az elvesztett munkabér 50%-át nyújtja csak kártalanitáskép a hátramaradottaknak, addig a magyar törvényjavaslat 60%-át nyújtja, s mig Európa többi államainak törvényei a temetkezési segéfy tekintetében a legmostohább bánásmódot mutatják, addig a magyar törvényjavaslat a legmagasabb összeget mutatja, a mely Európaszerte ismeretes, a mennyiben a napibér 40-szeresét, vagyis 140—220 korona temetkezési segélyt biztosit, mig Ausztria csak 50 koronát, Németország az elhalt napi keresetének tizenötszörösét, a többi állam 40—60 korona közti összeget, Francziaország és Hollandia egyáltalában semmit. Vagyis mit bizonyít ez ? Hogy elmentünk a legmesszebbmenő határig és ha az egész európai törvényhozásról el lehet mondani azt, hogy alamizsnát ad a munkásoknak komoly biztosítás helyett, megnyugvással fogadhatjuk el mi is, hogy alamizsnát osztogatunk. (ügy van !) T. ház ! Rendkívül fontos és különösen a balesetbiztosítási ágazatot illetőleg talán a javaslatnak legsarkalatosabb rendelkezését a fedezet kértlése képezi, az a kérdés t. i., hogy minő rendszert fogadjon el a törvényhozás, illetőleg minő rendszerre alapittassék a munkásbiztositás baleset-ágának fedezeti része. Két rendszer küzd egymással az európai biztosításban. Az egyik az osztrák u. n. tőkefedezeti rendszer, a melynél a munkaadó, vagyis a biztosítási dij fizetésére kötelezett. — arról a 10%-ról nem szólok, a melylyel a munkás tartozik hozzájárulni, mert az természetesen ugyanezen rendszer szerint fizettetik, csakhogy a bérből levonható, — a járadékbiztosítás elvének megfelelő u. n. díjfizetési rendszerre utaltatik ; vagyis biztositás-technikailag kiszámittatik, ha egyáltalán alaposan kiszámítható — és lesz szerencsém ráutalni az osztrák rendszernek erre a gyengéjére — mondom, kiszámittatik azon díjrészlet, a melyet különböző veszélyességi osztályok és fokozatok szerint a biztosításra fizetni kell, és a mely dijak képezik azt az összeget, a melyből bizonyos összegig felmenőleg, utána lemenőleg, az elélést kombinálva, az utolsó részlet kifizetésénél maga a tőke is felemésztetik. A másik rendszer a német Umlage-Verfahren, a melyet felosztó, kirovó rendszernek nevezünk, a mely mellőz minden biztosítás-technikai alapot és az évenként tényleg felmerülő költségeket utólag kirója ugyancsak veszélyességi osztályok és fokozatok szerint. Mi az előnye az egyiknek és mi a hátránya a másiknak ? Bocsánatot kérek, ha ezzel a specziális szakkérdéssel a t. házat terhelem, (Halljuk ! Halljuk !) de ez a legsarkalatosabb rendelkezés, a mely évtizedekre hat ki és ezért, mikor a t. ház a javaslatot megszavazza, tisztában kell lennie azzal, hogy tulajdonképen mi rejlik ebben a részletkérdésben. Az osztrák rendszernek az a nagy előnye, hogy a munkás minden eshetőséggel szemben biztosítva van, mert hisz a tőke fedeztetik a dijakból és azok kamataiból, a melyekből azután a kártalanítás fizettetik. Igaz, hogy az osztrák rendszer eddig nagy deficzittel végződött. Nagy Ferencz : 60 millióval! Szterényi József államtitkár: Igaz, hogy a másik előnyét, t. i. a stabilitását a járulékoknak .... Ernszt Sándor: Harmadszor emelték fel.' Szterényi József államtitkár : Negyedszer ! Harmadszor, az elsőt kivéve ! Ismétlem, igaz, hogy e stabilitást, t. i. hogy állandóan egyenlő járulékot fizessen a munkaadó, akarja elérni és ha kellő bázison nyugodnék a számítás, akkor el is érné. Erre azonban évtizedek statisztikáj a volna szükséges ; csakhogy ugy vagyunk vele, hogy még a normális halandósági táblázatok is nagy ingásokat mutatnak fel, annál inkább az a táblázat, ha felállítható lenne, a mely munkaerejükben és egészségükben már sérült egyéneknek elélésére vonatkozik. És innen van az osztrák deficzit, a mely igaz, csak papiros-deficzit, mert hiszen az osztrák biztosítás teljesiti a maga kötelességeit feltétlenül, de az a deficzit, a mely 1904-ben már 60 millió koronára rúgott, onnan van, hogy az elélés ideje nem állapitható meg biztonsággal. Másrészt, t. képviselőház, a díjfizetés más, ha az illetőnek elélése 30 évben állapittatik meg és más akkor, ha 40—50 évben. Hiszen itten fedezeti tőkéről van szó. Ennek eltalálása ma megfelelő bázis nélkül az egyéni elbíráláson alapszik. Innen van tehát az, hogy nem találtatván el igen sok esetben ez az elélési