Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

332 107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. meny nem fog az internaczionális szoczialisták tetszésével találkozni, a kiknek nem tetszenék, ka magának a bölcseség istenasszonyának agyából pattant volna is ki; mégis óhajtanám, hogy az érdekeltségnek abban a részében, a mely ezt az intézményt más szempontból birálja el, a részben tapasztalható ellenszenv megszüntethető lenne, óhajtanám, hogy legalább azoknál lehető kedvező fogadtatásban részesülne ; óhajtanám, hogy ez az intézmény minél életképesebb legyen. Egyébiránt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Világhy Gyula! Világhy Gyula: T. képviselőház! A midőn elsőizben van szerencsém ezen helyről felszólalni, már is a t. ház bocsánatát kell kérnem, hogy bár ezen törvényjavaslattal szoros összefüggésben, de mégis felszólalásom elején pár percznyi időtartamra kitérj edőleg ezen és ehhez hasonló hasznos törvények késleltető okaival is foglalkozzam. Minden parlament ügyrendje és munkaképessége magában foglalja azt a követelményt, hogy a törvényjavaslatok tárgyalásánál, különösen a költségvetési viták alkalmából a többség kebeléből annyi szónok beszéljen, a mennyi az ellenzéki támadások ellensúlyozására és a félreértések eloszlatására szükséges. Nem értem ide azon vezérlő egyének felszólalásait, a kik közé nemcsak a szorosan vett pártvezérek sorakoznak, hanem mindazok, a kik ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül, közéleti szereplésükkel rászolgáltak arra, hogy a legszivesebb meghallgatásra találjanak mindenkoron egyrészt, de másrészt szükség is van ezek felszólalására a fontosabb momentumoknál, mert felszólalásuk irányító a közvéleményre, mértékadó mireánk és igen tanulságos a parlamenti iskolázottságra idebenn. (Helyeslés.) Ezen általános alapelv a mi különleges poütikai helyzetünknél és ebből folyó különleges pártelhelyezkedésünknél fogva annál inkább betartandó és betartandó lett volna, mert ha talán nem is egészen méltányos okokból, de mégis a közvélemény egy része lázas türelmetlenséggel várja e parlament komoly ujabb alkotásait egyrészt, másrészt pedig, mert eddig is sok időt nyújtottunk arra, hogy a letűnt, szabadelvűnek nevezett korszak romjain siránkozó politikusok és az alkotmányellenes kormány szolgái minduntalan a legidétlenebb összehasonlitgatásokat tegyék és minden igazságot nélkülöző gyanusitgatásokkal éljenek velünk szemben. Meg vagyok győződve, hogy ha előbb került volna ehhez hasonló hasznos törvényjavaslatok komoly munkája elénk, talán el lett volna kerülhető azon sajnos politikai hajsza is, a melyet politikai ellenségek és a saját czéljaik elérésére nem épen a legszebb módot választó személycsere hivei a legutóbbi időben kifejtettek. (Igaz 1 Ugy van!) Ezen általam megingathatatlannak elfogadott elv tartott engem eddig némán itt a házban, kitéve magamat talán annak, hogy a parlamenti készületlenség vagy nemtörődömség gyanúja is felkeltessék irányomban. Igaz, hogy nem hozhattam ide valami különös nagy kiválóságokat, de hoztam a legszilárdabb kötelességtudást, ernyedetlen munkakedvet és minden idegen érzéstől ment tiszta, hazafias szivet és lelket. (Éljenzés.) Azt hiszem, a mint a jó vezérekre nagy szükség van, ugy szükség van hű katonákra is. (Ugy van!) Ezeknek tisztelettel való előrebocsátása után a legnagyobb örömömnek adok kifejezést, hogy eljutottunk ezen törvényjavaslat tárgyalásához, mert azon meggyőződésben élek, hogy ezen törvényjavaslat kezdetét jelenti ezen házban a megszakítatlan munkának és a reánk nézve igen fontos ujabb alkotásoknak. Ezen alkotások folyamán igen boldognak fogom érezni magam, t. képviselőház, ha csak egy vakoló-kanálnyi anyaggal is járulhatok azon nagy és monumentálisnak Ígérkező épülethez, a melyet az igen t. kormány a magyar állam jelenének megvédésére és jövőjének biztosítására az igazi nemzeti öntudatra ébredett magyar állampolgárok zöme által ideküldött parlamenti többség letéteményeseként a jövőben felépíteni szándékozik. T. képviselőház ! Ezen előttünk fekvő törvényjavaslat megszerkesztésével és benyújtásával legfényesebb tanúbizonyságát adta az igen t. kormány, különösen a kereskedelemügyi miniszter ur, a vezetése alatt lévő kereskedelmi kormányzat, a munkásügyi és a pénzügyi bizottság a szocziális alkotások iránti bölcseségének, a széles látkörű gondolkozásának és az igen sok oldalról előretörő óhajtások és kívánságok ki egyenlítése iránti képességének. T. képviselőház ! Azt hiszem, nincsen közöttünk senki sem, ki ezen törvényjavaslatot a legnagyobb készséggel ne üdvözölné, és el ne fogadná ; s a mint az előttem szóló igen t. képviselőtársaim felszólalásából is kivettem, sőt a megelőző konferenczián való részvétel alkalmával is tapasztaltam, még a részleteknél sem lesz olyan sok módosításra kínálkozó alkalom, és azért csekélységem nem is mehet bele ezen törvényjavaslat általános tárgyalásánál sem valami különös érvelésbe. Felszólalásom közepette különös hangsúlyozással leszögezni kívánom azt, hogy azok, a kiknek érdekében különösen ezen törvényjavaslat készült, egyszer már vegyék észre és győződjenek meg arról, hogy a nem rég múltban azon jelszavak, mint pl. a magyar vezényszó helyett »jogot, kenyeret«, — hogy ezek a legenyhébb kifejezéssel élve, milyen rosszul voltak megválasztva a múlt és az annak természetszerűleg folytatását képező jelen országgyűlés ellen. (Ugy van! balfelöl.) Mert a jelen képviselőház munkálkodásának betetőzéséül épen a népjogok kiterjesztését czélozva, a törvénysorozatok egész sokaságával lép elő, és azon munkálkodik szívvel-lélekkel, hogy mikor majd a magyar állameszme védelmi körzetén belül az általános választási jog gyakorlata elköveti