Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

330 107. országos ülés 191)7 február 8-án, pénteken. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Az interpellácziós-könyvbe a következő ujabb interpelláeziók vannak bejegyezve (olvassa) : Hermánn Ferencz, az erőtakarmányok hamisítása tárgyában a földmivelésügyi miniszterhez; Szmrecsányi György a tót nemzetiségi sajtó izgatásai tárgyában az igazságügyminiszterhez; Szász József, a köztisztviselők eladósodása és a hitelszövetkezetek megrendszabályozása tárgyában a miniszterelnök úrhoz s a kormány összes tagjaihoz ; Szkicsák Ferencz (Felkiáltások a középen : Lám I Lám !), a »Krestán« tótnyelvű politikai hetilap izgatásai tárgyában a miniszterelnök és igazságügyminiszter urakhoz. Elnök : Méltóztattak tegnap elhatározni, hogy az interpellácziókra a ház fél kettőkor fog áttérni. Abban az esetben azonban, ha napirendünk előbb letárgyaltatnék, közvetlenül a napirend letárgyalása után fogunk azokra áttérni. (Helyeslés.) E tekintetben tehát most ujabb határozathozatalnak helye nincs. Következik most már az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztositásáról szóló törvényjavaslat (írom. 186, 360) tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra ? Raisz Aladár jegyző: Kecskeméti Ferencz! Kecskeméti Ferencz: T. ház! Csak röviden kivánok hozzászólni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, annál is inkább, mert a bizottsági ülésekben elég alkalmam volt vele foglalkozni. Egyes észrevételeket, egyes nyilatkozatokat azonban itt is meg kell tennem. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm én is a t. kormányt ezen a téren, a melyre a törvényjavaslattal lépett, a mely által kézzelfogható bizonyítékát adja annak, hogy a szegény néprétegek sorsa iránt nemcsak érdeklődik, ele érdekükben tenni, nehéz viszonyaikon könnyíteni is akar. (Igaz! Ugy van !) Annál nagyobb örömmel látom ezt, mennél szomorúbb volt látni azt, hogy a múltban a törvényhozás, az előző kormányok, évtizedeken keresztül egészen a legújabb időkig mondhatni teljesen elhanyagolták a szegény munkásosztályok ama nagy kontingensét, a mely az ország lakosságának nemcsak zömét, hanem egyszersmind valóban értékes részét teszi. Pusztulni engedték a kisiparosokat, a földművelő kisgazdákat, tétlenül nézték azt, hogy a szegény munkásosztályok előtt a kereseti források egyenként kiapadtak a nélkül, hogy ujakat nyitni igyekeztek volna. Bevárták, mig azok kivándorlással, erőszakos kitörésekkel, úgyszólván magukra kényszeritették a közfigyelmet, — a helyett, hogy — mint a praktikus, okos angolok teszik — foglalkoztak volna a nép bajaival, -jóakaratulag megvizsgálták volna azokat és orvoslásukra törekedtek volna, hogy ezáltal a szocziális mozgalmakat csendes mederbe tereljék és azok nyugodt lefolyását biztosítsák. Még a legújabb időkben is, mondhatni, csak homeopatikusan kezelték a szocziális kérdéseket. (Igaz ! ügy van !) Es csodálkoztak azon, hogy a nép elégületlenkedik, békétlenkedik és forrong. A felelősség ezért a mi pártunkat nem terhek, mert a vezérlet, a kormányhatalom e párt kezében nem volt. Hol maradtunk mi a szocziálpolitikai alkotásokkal ? Mig a többi európai országokban évtizedek óta foglalkoztak a szocziális bajok orvoslásával, addig mi csak most kezdjük. Ámde most megkezdtük. A koalicziónak mindjárt első tekintete a szegény néprétegekre esett; kormányra jutásának mindjárt kezdetén egész sorát vette fel a szocziálreformoknak, szocziális alkotásoknak, és csak csodálkozni lehetett azon, hogy a szocziálisták tábora örömmel nem csoportosult azonnal a koaliczió támogatására. Ezt mi nem értettük meg, de nem értették meg más országokban a szocziálisták sem. Ennek a magyarázatát abban találom, hogy némelyek; a vezetőik, ugy gondolkozhatnak, hogy, ha a szocziálisták a koaliczióhoz csoportosulnak, akkor ők elvesztik lábaik alól a talajt. T. képviselőház ! A koaliczió nemcsak igért, hanem igéretét valósítani is akarja. (Igaz ! Ugy van!) Megkezdi a szocziálpolitikai alkotásokat ezzel a most benyújtott törvényjavaslattal. Nagy ideje is volt, hogy a munka megkezdődjék, mert a bajok nagyon megsokasodtak és elhatalmasodtak. Én abban a nézetben voltam és vagyok, hogy a szocziális bajok kezelésének legtermészetesebb módja, ha maguk a népnek természetes vezetői, a magyar intelligenczia és a népnek képviselői, azoknak összessége, az országgyűlés foglalkozik azokkal. (Helyeslés.) Azt tartom, hogy, ha a képviselőház a függetlenségi és 48-as párt programmjában foglaltakat megvalósíthatja, ez által a szocziális mozgalmaknak az éle, tüze elvétetik, a népnél a békétlenkedés és elégedetlenkedés jórészt megszűnik. Ugy üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mint uj érának a kezdetét, mikor a szegény, éhező, békétlenkedő népet többé nem puskatussal akarjuk elhallgattatni, hanem kenyérkeresetéről is gondoskodni akarunk. Ugy tekintem ezt a törvényjavaslatot, mint a függetlenségi és 48-as párt programmjában foglaltak megvalósításának a kezdetét, a mely párt már régóta felvett programmjába oly pontokat, a melyeket a szocziálisták most mint követeléseket hangoztatnak és a mely párt mindig a nép pártja volt Kossuth Lajos szellemében, a mely pártra a nép mindig bizton számithatott. Itt engedje meg a t. ház, hogy egy nyilatkozatot tegyek magamra vonatkozólag. Nem ok nélkül teszem. Engem sokan ugy tekintettek, mint valami veszedelmes szocziáhstát és gyanúsan néztek reám, noha én semmiféle szocziálista szervezettel összeköttetésben soha nem voltam, szocziálistákhoz egyáltalában nem tartoztam, hanem mint ki a nép között élek, látom a népnek bajait, nyomorúságait, magyar szívvel éreztem irántuk és magyar észszel gondolkoztam azon, miképen kellene bajaikon segíteni és itt az országgyűlésen is egyszer-másszor kifejezést adtam nézeteimnek. Nem voltam tehát szoczíálistább, mint az én pártom programmja, mint maga a párt és bárki ehhez tartozó képviselőtársaim közül.