Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-106
32Ü 106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. pező házi iparosok egyedüli kivételével, ezen kényszernek alávetve nincsenek. Mikor a német birodalmi tanácsnak 1905. deczember 13-án tartott ülésében a kézműiparosoknak a biztositási törvények keretébe való bevonását újból indítványozták, gr. Posadowsky államtitkár ezen bevonást megtagadta a következő indokolással: »Annak, a ki önálló akar lenni, elegendő erővel kell birnia arra, bogy jövőjéről gondoskodjék, annak át kell vennie üzletének rizikóját is. Ha ezen rizikót állami gondoskodás által gyengítjük, s azt az összességre áthárítjuk, akkor nemzetünket megfosztjuk erejének legfontosabb gyökereitől.« Mig a kormány törvényjavaslata a kisiparosokat a biztositási kényszernek aláveti, s ez által sejteti, hogy a kisiparosok többségét a biztositási kényszerre szorulóknak tekinti, addig a munkásügyi bizottság erősen hangsúlyozva a kisiparosok köztudomású szomorú helyzetét, a biztositási kényszer alóli felszabadítását javasolja, a mi egyértelmű a gazdasági funkozió mellett nevelő hatást keltő takarékossági kényszer mellőzésével. S végre azt a nagyfontosságú kérdést akarom szóbahozni : vájjon azon baleset esetére biztositott elesik-e a törvény által kilátásba helyezett előnyöktől, ki a balesetet mulasztása által idézte elő? A legtöbb állam törvényei e tekintetben csak a szándékosan előidézett balesetet veszik számba. A németországi törvényhozás a sérült hibájából vagy mulasztásából keletkezett baleseteknél is a sérültnek és hozzátartozóinak a teljes járadékot fizeti ki, minden levonás nélkül. Ezen eljárás teljesen bevált. Azt mondja Bődiker erre vonatkozólag : »Ha a munkásnak durva mulasztás esetében kevesebbet vagy épen semmit sem akarunk adni, akkor a munkaadó és alkalmazottjai durva mulasztása esetében a munkásnak többet, mint rendesen, esetleg a teljes kártalanítást kell adni. Ezzel megint a szavatolási perek közepette ülünk. A németországi baleset-statisztika szerint, melynek adatai más országokra is körülbelül találnak, a balesetek 25%-a a munkások hibájára, 19%-a a munkaadók hibájára s azok nagy száma — az iparnál 8%, a mezőgazdaságnál 25% — mindkettő hibájára esik. Ennélfogva az esetek többsége alkalmat szolgáltathatna erre a hiba vagy mulasztás szempontjából. Ha a mulasztás mindkét félt terheli, akkor helyes jogi döntés alig található. Ámde a baleset esetére való biztositás béke munkája akar lenni. Az érdekeltek mulasztásai körül folyó perek mérgezőén hatnak. A ki a járadékot durva mulasztások eseteiben el akarja vonni, egy bombát dob a baleset esetére való biztosításába.« Miután a napirenden lévő törvényjavaslat egyik czélja az társadalmi osztályok közt felzavart béke helyreálbtása és mivel a kereskedelemügyi miniszter ur mai felszólalásában a törvényjavaslatok egész sorának előterjesztését helyezte kilátásba, melyeknek czélja szocziálpolitikai reformok létesítése, én kijelentem, hogy a szőnyegen lévő törvén.} 7 ] avaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) De engedje meg a t. ház, hogy igénytelen rövid felszólalásomat, (Derültség.) bocsánatot kérek, most véletlenül elég helytelenül az obstrukczió idejére gondoltam, (Derültség.) mondom, hogy igénytelen felszólalásomat megint b. Wesselényi Miklósnak »Balitéletekrol«irt szeUemdus munkájában 75 évvel ezelőtt kifejezett kívánságával fejezzem be. (Halljuk! Halljuk ! (Olvassa) : »Mi lehetne Magyarországból, ha mindazon különböző nemzetségek és felekezetek levetkeznének minden mellékes tekintetet, s aprólékos előítéletet és egy czélra, t. i. a Laza boldogitására fognának atyaüas kezeket, (Élénk helyeslés.) ha mindegyik kis nemzetségből a jó czélirányost, a melylyel pedig ki egy, ki más tekintetben, de mindegyik bővelkedik, a többiével egyeztetné, az ellenkezőket és ellenségeseket pedig a haza oltárán égetné el. Áldott mind azon igyekezet, mely ezen különböző nemzetek közt lévő különözéseket és előítéleteket igyekszik lerontani, s a különváltakat egymással egyeztetni.« Egészen hasonló tartalmú gondolatnak adott kifejezést e napokban az ő hazája részére Roosevelt, az Bszakamorikai Államok elnöke, mikor Nobel-diját arra szánta, hogy az EgyesültÁllamok ipari békéjét előmozdítsa, és megjegyezte, hogy manapság a.z egyes társadalmi osztályok közötti békés egyetértés époly nagyjelentőségű, mint a nemzetek közötti béke. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Brediceanu Koriolán : Személyes megtámadtatás czimén kérek szót! Elnök : Brediceanu Koriolán képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Brediceanu Koriolán : T. ház ! Ma a t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi felszólalásomra reflektált. Beszéde által, melyet olvastam, személyesen megtámadva érzem magamat, (Zaj.) azon kijelentésével, hogy mi gyermekmesékkel állunk elő. (Vgy van! TJgy van!) A t. háznak engedélyével .. . (Folytonos közbeszólások a jobboldalon.) Kérem méltóztassanak a képviselőház azon tagját meghallgatni, a ki személyében megtámadva érzi magát, mert különben biztosak lehetnek róla, hogy ezen a házon kivül is van közvélemény, a mely Ítélni fog. (Halljuk ! Halljuk !) En határozott jóhiszeműségemet felszólalásommal igazolni akartam. (Halljuk ! Halljuk !) Tegnap, a mikor hivatkoztam azon levélre, a melyet a 48-as és függetlenségi párt állítólagos híveihez a bogsáni kerületben a függetlenségi párt elnöke intézett, hivatkoztam arra is, hogy azt a levelet a koaliczió lapjaiban olvastam. Ez a felhívás február 2-án kelt és ennek az az aláírása : Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, mint az országos függetlenségi párt- elnöke. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mint kereskedelemügyi miniszter intézte azt a felhívást!) Hiszen én is azt állítom, hogy akkor épen nem kell oda tenni,
