Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

26 M országos ülés Í907 január 19-én, szombaton. ben keresendők, mely a pálya megválasztásakor a kereskedelmi és ipari pályák, szóval a produktív gazdasági pályák iránt mutatkozik. Bz a túlzsúfoltság idézi elő aztán a kedvezőtlen kereseti viszonyokat, a kedvezőtlen kereseti viszonyok pedig előidézik azokat a bajokat és panaszokat, a melyek az ügyvédi kar tekintélyére és megbecsülésére vonatkoznak. Ezeken a bajokon, nézetem szerint, sem a numerus clausus behozatalával, sem az ügyvédi nyugdíjintézet felállításával, sem az ügyvédi bifurkáczióval — melyeket nézetem szerint, a magyar ügyvédség évszázados történeti múltjával különben sem lehet összeegyeztetni, s a melyek ellentétben látszanak lenni az ügyvédségnek, mint szabad kereseti foglalkozásnak alaptermészetével — segíteni nem lehet, mert orvoslás egyedül csak középosztályunk gondolkodásának megváltoztatásától és amaz uralkodó előítéletnek megszűnésétől várható, mely a gazdasági pályák ellen mutatkozik. (Helyeslés.) A mi pedig azokat a bajokat és panaszokat illeti, hogy az ügyvédi kar elvesztette régi tekintélyét, és nem részesül többé abban a köztiszteletben és becsülésben, a melyre kvalifikácziójánál fogva is jogot tarthatna, az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy minden kar és minden testület abban a közbecsülésben és köztiszteletben részesül, a melyet tagjainak erkölcsi nivója részére kiviv és biztosit, és igy mint ügyvéd is szükségképen azon nézetemnek kell, hogy kifejezést adjak, hogy minden módot és eszközt akként kell felhasználni és tovább fejleszteni, hogy az ügyvédi karnak módjában álljon azon magáról és az ügyvédi tisztességről megfeledkező, s az ügyvédi kar tekintélyét aláásó tagjaival szemben lehetőleg saját hatáskörében a leghatározottabban eljárhatni és végszükség esetén őket az ügyvédség gyakorlatától is eltiltva, az ügyvédi kar kötelékéből kiközösíteni. (Helyeslés.) Ebből a szempontból feltétlenül szükségesnek tartom és helyeslem. üg3?védi rendtartásunk revízióját és az ügyvédi kamarák autonómiájának kiterjesztését. Helyesnek és szükségesnek tartom különösen azt, hogy az ügyvédi felsőbb fegyelmi bíróságok tagjai között legalább felerészben ügyvédek foglaljanak helyet, mert az ilyen módon összeállított felső fegyelmi bíróságok ügyvédtagjaitól várható el elsősorban az a feltétlen szigor, mely az ügyvédi kar tekintélyének minden egyes esetben érvényt fog és tud majd szerezni. (Helyeslés.) Helyénvalónak találom, t. ház, hogy a most elmondottakkal kapcsolatban néhány megjegyzést tegyek jogi szakoktatásunkra vonatkozólag, azonban nem akarok a házszabályokkal összeütközésbe jönni, (Halljuk! Halljuk!) és igy csak azon óhajomnak adok kifejezést, hogy, tekintettel arra, hogy jogi szakoktatásunk eredményeiben és kihatásaiban oly nagy fontossággal bir egész igazságügyünkre nézve, a jövőben talán módját lehetne ejteni annak, hogy az igazságügyminiszter ur saját hatáskörében nagyobb befolyást gyakoroljon jogi szakoktatásunk kérdéseire, mert annak a szakismeretnek és annak a szakképzettségnek, mely ezen kérdés elbírálásánál elsősorban szolgál irányadóul, elsősorban is az igazságügyminiszter ur a hivatott képviselője és a mint más specziális irányú iskoláknál előfordulhat az, hogy nem a vallás- és közoktatásügyi tárezánál foglalnak helyet, ép ugy lehetségesnek tartom, hogy a jogi szakoktatás kérdése, ha nem is közvetlenül, de közvetve, az igazságügyminiszter ur ingerencziája alá is helyeztessék. Végül legyen szabad még néhány megjegyzést tennem igazságügyi kodiflkáczóinkra és az erre vonatkozó törvényelőkészitési munkálatokra. Az igazságügyminiszter törvényelőkészitési programmja oly széleskörű, hogy e tekintetben igazán alig hagy hátra kívánni valót, és az igazságügyminiszter urnak ismert energiája, gyakorlati érzéke remélni engedi, hogy ez a széles, gazdag programmja nem fogja osztani elődjeinek hasonlóképen gazdag, szép reményekre jogosított, de megvalósulásra nem talált programmjainak sorsát. Jól tudom, hogy ilyen gazdag programmnak megvalósítása hosszú időt vesz igénybe, épen azért nem kecsegtetem magam azzal, hogy az összes szóban lévő s a miniszter ur által felsorolt törvényjavaslatok már a közel jövőben itt tárgyalás alá fognak kerülni. Polónyi Géza igazságiigyminiszter: Én bemutatom mind, arról biztosítom! Heinrich Antal: Épen azért elsősorban is a sürgősség és fontosság alapulvétele mellett nézetem szerint sürgősnek tartom — s örülök, hogy az igazságügyminiszter ur is ezen nézeten van — a biztosítási jog reformját. A kereskedelmi törvénynek idevágó rendelkezései úgyszólván teljesen elavultak és nem nyújtanak egyáltalában biztosítékot az ezen intézményhez fűződő számos fontos vagyoni érdeknek. (Ugy van !) A biztosítótársaságok sok százezer kis embernek milliókra menő megtakarított filléreit kezelik, jóformán — eltekintve egy-két formalitástól •— minden ellenőrzés nélkül. (Igaz! Ugy van!) Ali ez pedig mindenesetre elsősorban a biztosítási ügyleteknél előfordulható visszaélésekre és a biztosítótársaságok számadásaira. A külföldön már alig van jelentékeny állam, a hol a biztosítás terén külön állami, önálló intézmény ne szerveztetett volna, a melynek feladata kizárólag a biztosítás köréhez tartozó ügyek ellenőrzése és felügyelete. Különösen szükségesnek tartom ezt az ellenőrzést és az erre vonatkozó óvó rendszabályok felállítását a külföldi biztosítótársaságokkal szemben, s arra nézve tartom különös rendelkezések felvételét sürgősnek ós fontosnak, hogy ezek a külföldi biztosítótársaságok díjtartalék-tőkéjüket az országból ki ne vihessék, mert ugy közgazdasági, mint financziális szempontból az mégis tűrhetetlen és tovább fenn nem tartható állapot, hogy ezek a biztosítótársaságok, a melyek milliókra menő díjtartalékokat gyűjtenek