Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

292 10b. országos ülés 1907 február 5-én, kedden. belyről fel vagyok hatalmazva annak kijelentésére, hogy az a zászló és az a czimer, a mely ma a közös hadseregben alkalmaztatik, nem felel meg az 1867 : XII. t.-czikknek, nem felel meg a dualizmusnak.* Ezt Széll Kálmán ő exczellencziája jelentette ki, hivatkozással a legmagasabb helyre. Vagyis világos, hogy Ö felségének véleménye is az, hogy a mai helyzet a jelvény- és czimerkérdésben nem közjogszerű, nem törvényes és ennélfogva nincs köztünk és a király közt erre vonatkozólag semmiféle tekintetben nézeteltérés, hogy a mai állapotot meg kell szüntetni. Ezért sürgetem szerény felszólalásommal a megoldást, mert nem érintek kikapcsolt kérdést vele és sürgetem oly irányban, hogy méltóztassék nagy befolyását érvényesíteni, hogy ez a kérdés minél előbb rendeztessék, mert a nemzet e tekintetben csakugyan türelmetlen lehet már ; természetesen rendeztessék szigorúan a közjogi hetyzetnek megfelelően. Minek itt bizottságolás ? Történészekből, talán osztrák és magyar történészekből álló bizottságokat alakítanak, hogy valami mixtum kompozitumot kifundáljanak számunkra ? Nekünk nincsen szükségünk semmiféle uj czimerre, nincs abszolúte szükségünk közös czimerre, (Helyeslés.) de nekünk nem kell a Széll Kálmán ő exczellencziája által emlegetett együttes czimer sem. (Igaz ! ügy van !) Nekünk megvan a magunk állami czimere és nemzeti lobogója, ezeket az 1848 : XXI. t.-cz. visszahelyezte ősi jussaikba. Helyezzük tehát vissza igazi jussába a hadsereg tekintetében is. (Helyeslés.) Semmiféle közös, semmiféle együttes czimer minket ki nem elégit; minket a hadsereg tekintetében egyedül az a megoldás elégit ki, hogy a hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnél teljes mértékben és egyedül a magyar állam czimere és a nemzeti lobogó alkalmaztassék. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Befejezésül érinteni bátorkodom egy kérdést, a mely kissé ingerelte a múlt hónapokban az egész magyar közvéleményt, t. i. a honvédtisztek egyenruhájának rendeleti utón történt megváltoztatása. Nem tudom, honnan ered ez a megváltoztatási gondolat. Nem akarom azt mondani, hogy Bécsben a vezérkarnál gondolták Id, de azt tudom, hogy ő nagyméltósága ezt már készen találta, tehát elhatározott és befejezett dolog volt, mikor ő a minszteri székbe lépett, s igy semmi esetre sem tőle származik ez a monstruózus és nekünk nagyon fájdalmas gondolat, hogy a magj^ar egyenruhát ugy reformálták, hogy agyonreformálták, és a magyar nemzeti viseletet ezáltal a honvédségből tulaj donképen kiszorították. Hogy a honvédtiszt uraknak tetszik-e vagy nem, ez legfeljebb az ő rossz vagy jó Ízlésüknek lehet tanúbizonysága, és tanúbizonysága lehet épen az ő magyar érzésüknek és magyar érzéküknek is. Én azt hiszem, hogy a kinek mindegy, hogy azt a magyar atillát egy porosz, olasz és osztrák vegyítésből előálló Waffenrockkal cseréli fel, annak a nemzeti érzésében én valami nagyon erősen nem bizhatom. (Helyeslés balfelől.) Nem akarok a kérdésről bővebben beszélni, de még arra kérem a nagyméltóságú miniszter ur figyelmét, hogy értesülésem az, hogy ezt az egyenruhareformot, a mely a tisztikarra nézve olyan jól sikerült, folytatni kívánják a honvédlegénységen is, és azután majd a dolog természete szerint, ha rákerül a sor, az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar katonaságnak magyaros ruházatára, illetőleg a ruházaton még meglevő magyaros motívumokra. Én azt hiszem, hogy, ha mi a magunk részéről ez alatt az átmeneti idő alatt semmiféle újítást nem kívánunk, méltóztassék ezt az egyenrubaujitást is abban hagyni. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, hogy az ország közvéleményét megnyugtatná az a megoldása a kérdésnek, ha in integrum restituáltatnék a honvédtisztek egyenruházata, vagy legalább csak azon mértékben tennének rajta változtatást, a mely mértékben azt az úgynevezett harczászati tekintetek okvetlenül megkövetelik. Ily értelemben helyeselném az egyenruházati reformot, de oly értelemben nem, hogy a magyar hadsereg nemzeti viselete teljesen eltöröltessék. (Helyeslés.) Ezek után kijelenthetem azt, hogy a honvédelmi miniszter ur iránti és az egész kormány iránti bizalom következtében az ujonezlétszám megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés balfelől.) Elnök : Issekutz Győző képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kíván szólni. Issekutz Győző: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót, miután Bozóky képviselő ur beszéde rendén, midőn szíves volt az én beszédemmel foglalkozni, azt emiitette fel, mintha az alkotmánypárt részéről a függetlenségi párt ellen, illetőleg programmja ellen intéztetett volna támadás, (Halljuk! Halljuk!) balfelől.) viszont Kmety t. képviselőtársam most elhangzott beszédében szives volt vonatkozással lenni beszédemre és felemiitette, hogy a létszámemelést emlegetni nem volt helyes, mert ez esetlégfélremagyarázásokra adhat alkalmat, és egyúttal azt is felemlítette, hogy a függetlenségi pártot programmja feladására hívtam fel beszédemben. Legyen szabad e tekintetben minden, ugy az alkotmánypárt magatartása ellen felhozott kifogással szemben, ugy beszédem helyes értelmének helyreállítása végett a kérdést megvilágitani. Hogy teljesen tisztázzam a ténykörülményeket, hogy megállapítsam azt és kimutassam, hogy én egyfelől a magam legegyénibb álláspontját fejtettem ki, másodszor, hogy én a létszámemelés kérdésében nem a nemzet érdekeit támadó álláspontnak megerősítését foglaltam el, hanem épen a létszámemeléssel kapcsolatosan a nemzeti álláspontnak érvényesítését emiitettem mint feltételt, és harmadszor, hogy a legtávolabbról sem volt szándékom, a legtávolabbról sem szólítottam fel a függetlenségi pártot programmja feladására, hogy beszédem tartalma legkevésbbé sem volt a függetlenségi párt ethikájával ellentétben, vagy azt leszállító, engedje^meg a t. ház, hogy beszédem