Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

104. országos ülés 1907 február 5-én, kedden. 287 a katonák valami durvaságot netán elkövetnének, kövessék el én velem; utolsó is voltam a kivonulásban, mikor a honvédek ezt a szent helyet, a törvényhozás felszentelt templomát elfoglalták! (Éljenzés.) Ennélfogva, t. ház, én szomorúan bevallom, hogy az én, a honvédség iránt táplált bizodalmam teljesen megingott. Remélem, hogy a jövendőben a honvédelmi miniszter ur, mint igazán magyar érzésű ember (Éljenzés.) kötelességének fogja ismerni, hogy a honvédség hazafisága tápláltassék és felvirágoztassék. (Helyeslés.) T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a közös hadseregre is vessek némi pillantást. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, t. képviselőtársaim is vették már talán maguknak azt a fáradságot, hogy érdeklődjenek az iránt, hogy általában hány ezred, hány testület, hány mindenféle intézmény az Magyarországon, a hova a mi fiaink, Magyarország ifjai, Magyarország ifjainak disze-virága szokott besoroztatni; azok az ifjak egyáltalában idegen nyelvű helyeken szolgálnak és idegen nyelvű intézményekben találják meg alkalmaztatásukat. Nevezetesen ilyen ezred van, a hova magyar ifjak besoroztatnak : 43 gyalogezred, 7 vadászzászlóalj, 16 huszárezred, 2 dzsidásezred, 6 hadtest, 18 hadosztály-huszárezred. 2 vártüzérzászlóalj, 5 utászzászlóalj, 6 egészségügyi osztály és 1 vonatezred. Uraim, ime a magyar hadseregből a magyar illetőségűek mind idesoroztatnak ezekbe az intézetekbe, ezekbe az ezredekbe. De ha még csak ezek volnának, a miket eddig elmondtam. Van még ezeken kivül 5 pót-lóavató bizottság, 7 kórház, 4 csikótelep, 4 hadapród-iskola, 5 alreáliskola, 2 leányintézet, 2 ruhatár, 1 rokkantház és még több élelmezési intézet. Mindezekbe a magyar fiatalságot, a magyar ifjúságot, a magyar védkötelezetteket sorozzák be, és mindezeknek egy része idehaza van Magyarországon. És ezek a szegény fiatal emberek, attól fogva, hogy ruházatukat felvették, a mig szolgálnak, soha egyetlen egy magyar szót nem hallanak a vezényleti nyelvet illetőleg, hanem azok mind idegen nyelven, illetőleg német nyelven vezényéltetnek, német nyelven kapják a parancsolatot, a német nyelvet kell nekik gagyogni, ugy hogy a három esztendei szolgálati időből egy évet bizonyosan azzal töltenek el, hogy hogyan sajátítsák el az előttük idegen nyelvet, a melyet, végre is, haszontalanul eltöltve az időt, egyáltalában meg nem tanulhatnak, (ügy van ! Ugy van ! baljelöl.) Ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar nyelven oktatott és vezénjrelt honvédség két esztendő leforgása alatt tökéletesen átérzi, megtanulja a vezényletet, (ügy van I Ugy van ! halj elől.) Uraim, ezen kell segiteni, mert ha azt keresi az ember, hogy mi az oka annak, hogy ennek a régi vitéz nemzetnek, a magyarnak harczképessége itt a közös hadseregben egyáltalában nem tűnik ki, nem érvényesül, akkor én legfőbb okának azt gondolom, hogy nem a saját anyanyelvén képezik, nem a saját anyanyelvén tanítják, és nem saját anyanyelvén vezénylik a a legénységet. (Élénk helyeslés.) S az a katona elveszíti az idegen nyelv által az érzelmét is, a vitézségét is, a vére nem oda huz, hanem igenis nem szereti azt a hadsereget, a melynek az eddigi szokása : Csak hátra, csak hátra. (Derültség és taps.) Nem kell nagyon messze mennünk. 1848-ban elég volt egy hónapi tanítás. Igaz, volt rá eset, a mikor a fiatalember egy kicsit meglettes emberrel is egy sorba került és menetelni kellett, hogy akkor a kiszolgált baka azt mondta : »Hallja kend, Simonyi, kend nem tart egyet a lépésben ! Kend rosszul lép.« Ez a Simonyi Kecskemét városának tiszti ügyésze volt, a kiszolgált baka pedig a tiszti ügyészi hivatalban szolga. De minthogy kiszolgált katona volt, hát oda fogtuk, hogy tanítson bennünket. Azt mondja aztán Simonyi barátunk, a megboldogult: »Ne azzal gondoljon kend, hogy hogy lépek, hanem azzal, hogy akkorára én is odaérek, a mikorára kend!« (Derültség.) Ilyen a lelkesedés, ilyen a nemzeti nyelv, ilyen az igazi magyar vér, hogy nem azt kereste, hogy ki hogyan lép, hanem hogy oda lépjen, a hol ütni kell. (Derültség és taps.) De ha eltérünk Magyarországról és nézzük a mostanában lefolyt nagy harczokat, mit látunk ? A búrokat, ezt a kis népet, megtámadta a világ legnagyobb hatalmassága. És mi lelkesítette a búrokat ? Angolul kommandirozták őket, olaszul vagy francziául ? Nem, hanem saját nyelvükön. Ha nézzük a még nagyobb orosz-japán háborút, hát a japánokat német nyelven vezényelték ? (Derültség.) Osztrákok igazgatták, hogy rexum, linksót ? No akkor Japánia ma nem volna. (Derültség.) Uraim, én abban a nézetben vagyok, ne czifrázzuk a dolgot, adjuk meg minden nemzetnek a maga igazságát, a maga jogát. Ezért, ha szíveskednek meghallgatni, indítványt nyújtok be, a mely a következő : »Inditvány. Magyarország az 1723 : L, II. és III. t.-cz. által, valamint az 1867 : XIT. t.-cz. 35. §. áltak — nem 35., hanem 3-dik, nem §-a, hanem szakasza, mert a §. két águ valami, az egyik ember a felső ágába kapaszkodik, a másik az alsóba, (Élénk tetszés.) — mondom, »3. §-a által alkotmányos közjogi és belkormányzati önállósága biztosíttatván, miután egy alkotmányos országot nélkülözhetetlenül megilleti, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 12. §-a értelmében is önálló hadserege legyen, (Helyeslés.) utasittassék a kormány, hogy a fenthivatkozott törvényt újra átvizsgáltatva, adjon a ház elébe törvényjavaslatot, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregtől mindennemű fegyverzetével elválasztva szállásoltassék Magyarországba, a hol magyar nyelven vezéreltetve, a honvédezredekkel kiegészítve, képessé váljék Magyarország, mint Ausztriának véd- és daczszövetségese, dicsőséggel megvédelmezni szomszédját, mindenekfelett pedig mint nemzeti honvéd hadseregnek ugy a vezérleti, mint vezényleti nyelvét, s két évi szolgálati időt