Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

ÍÖ4. országos ülés 1907 február 5-én

} kedden. 283 a statisztika-szériát 80% a magyar és 20% a német. Kérdem mindenekelőtt, hogy a zsidóságot magyarnak vagy németnek veszik-e, illetve, hogy e tekintetben az anyanyelvet veszik-e irányadónak ? Kérdem továbbá, mi van a tótsággal ? Hiszen közismert dolog, hogy ehhez az ezredhez tótokat is soroznak. El vannak azok magyarositva vagy németesitve ? Nem, azok egyszerűen el vannak pitreicholva. Ha ezeket figyelembe veszszük és méltatjuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy csupán a szolnoki 68. a szegedi 46. és a kecskeméti 38. számú ezredek tisztán magyarok, tehát összesen három ezred. (Zaj. EltenmondásoJc.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. ház ! Vajda Sándor: Csupán három ezred tiszta magyar, a többi nem az, ellenben tisztán nem magyar 10, úgymint : a 6., 16., 29., 31., 43., 53., 61., 78.. 79. és 96. ezred. Megjegyzem azt is, hogy sokkal több egészen nem magyar ajkú ezred volna akkor, ha az ezredeknél lévő zsidóságot nem számitanák a magyarok közé. (Felkiáltások : De magyar ! Ide kell számítani !) Nagy György: A valláskülönbség nem faji különbség! (Mozgás. Zaj.) Vajda Sándor : T. ház ! Én ezt nem akarom vita tárgyává tenni; hiszen szivesen átengedjük mi őket önöknek, itt arról van szó . . . (Folytonos mozgás és közbeszólások.) Elnök (csenget) : Közbeszólásokkal zavarni a szónokot a házszabályok szerint tilos. Ha továbbra is méltóztatnak folytonosan közbeszólásokkal zavarni a szónokot, akkor névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Vajda Sándor: ... Az igaz, t. ház, hogy a lovasságnál, a huszárságnál a magyarság szinte kizárólag domináló számot képvisel, de másfelől a vadászoknál és a tüzérségnél a nem magyarajkuak, a román, a német és a szláv elem van szintén kizárólag többségben. Es azt sem kell elfeledni, t. ház, hogy a huszárságnál, a hol a magyar elem van szinte kizárólag képviselve, csak 6 század, mig a gyalogságnál 16 század képezi az ezredet. Továbbá, t. ház, tanulmányozva ezt a füzetet, a melynek czime (olvassa) : »Válaszok a hadsereg 1906. évi szükségletének tárgyalása alkalmával a közösügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság által hozott határozatokra*, a 17. lapon a következő adatokat találtam : Az összes tisztek közül 17-27% tökéletesen, 16-21% pedig a szolgálati igényeknek megfelelőleg beszél magyarul; de még a magyar honos tisztek közül is csak 61-26% beszél tökéletesen magyarul és 19 '55% a szolgálati igényeknek megfelelőleg. És, t. ház, mindezen a hadsereg és tisztikarban domináló nemzetiségi viszonyok daczára mit találok ugyanennek a füzetnek 25. lapján. (Olvassa) : »Határozat a hadbiróság szaporításáról. VII. ülés 1906. jun. 29. 5. jkvi pont. Az országos bizottság a hadügyminiszter válaszát a hadbiróság szaporításáról tudomásul veszi és újból felhívja a hadügyminisztert, hogy kiváló gondja legyen arra, hogy kellő számú oly hadbíró legyen, a ki a magyar nyelvet teljes mértékben bírja.« Válasz: »Hivatásos hadbíró jelöltek, kik a magyar nyelvet teljes mértékben birják, az országos bizottság utolsó ülésszaka óta újból nagyobb számban lettek a hadbírói gyakorlatra behiva és a hadi közigazgatásnak továbbra is kiváló gondja lesz oly sarjadék biztosítására, mely ezen nyelvet tökéletesen birja.« (Élénk helyeslés.) T. ház, ez helyes ? De hát azt kérdem én, hogy ha mi, nemzetiségi párt, azt követeljük minduntalan, hogy a polgári bíróságoknál az egész vonalon a nép nyelve érvényesüljön, hogy ha már odáig jutottunk, hogy még Polónyi is kinyilatkoztatta a néppárt értekezletén, hogy intézkedni fog, hogy a nép nyelvét biró, a nép nyelvét tudó birák legyenek alkalmazva a nemzetiségi vidékeken, (Felkiáltások balfelöl: Eddig is igy volt!) nem ismerik-e el önök annak a jogosultságát, hogy annak a mi legényünknek, katonánknak sérelmeit és bajait olyan hadbíró intézze el, a ki őt saját anyanyelvén képes kihallgatni és felette ugy Ítélkezni, hogy azt ő is megértse. Hát, t. ház, ha most a czivil életből a katonai bíróságokba is beviszik a tolmács intézményét, akkor mi erre azt fogjuk feleim, hogy ha annak a mi katonánknak a tolmács is jó, hogyha az ő anyanyelve nem részesül kellő tiszteletben a hadseregnél akkor, a midőn neki ügyes-bajos dolga van, akkor tessék a harcztérre, a mikor arról van szó, hogy életét kell áldozni és vérét ontani, a tolmácsot küldeni. (Derültség és zaj.) Meglehet, hogy ez viccznek tetszik, de nagyon tragikus dologgá lehet a helyzet komoly pillanatában. Ugyanezen az oldalon találom (olvassa): »Határozat az ezrednyelvek megállapításáról. VII. ülés. 1906. jun. 29. 5. jkvi pont. Az országos bizottság tudomásul veszi a hadügyminiszternek az ezrednyelvek megállapítása tárgyában adott válaszát, s lentartván továbbra is azon elvet, hogy a magyarországi ezredekben az ezrednyelvnek megállapításánál és a legénységnek az oktatási és kiképzési nyelv szempontjából való osztályozásnál elsősorban a magyar állami nyelv tudása veendő figyelembe, és csak azoknál, a kik azt nem tudják, a nem magyar anyanyelv, felhívja a hadügyminisztert, hogy az e részben tett intézkedések eredményéről a jövő országos bizottság elé is terjeszszen jelentést. Válasz: »Hivatkozással az országos bizottság legutóbbi tárgyalásainak alkalmával adott válaszra, van szerencsém bejelentem, hogy az akkoriban még hiányzó beadványok beérkeztek, s ezek alapján az ezrednyeívek az 1906. nyár folyamán újonnan lettek megállapitva. Ezek szerint a Magyarországon, Horvát- és Szlavonország kivételével, kiegészített csajDattestek közül a magyar állami nyelv érvényre jut 37 gyalogezrednél, 6 tábori vadász-zászlóaljnál, az összes tábori és vártüzér csapattesteknél és az összes huszárezredeknél. Tanulmányoztam a kérdést és gondolkoztam a felett, hogy mi ennek az értelme ? Elmagyarositják-e önök ezáltal a hadsereget ? Mert kérdem azt, hogy a honvédségnél, a hol magyar a vezényés szolgálati nyelv, azt a románt pl. nem az ő anya35*