Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-103

262 103. országos ülés 1907 február h-én, hétfőn. volna, ha igazságosan eljárt volna. Nem akarom megsérteni a bíróságot, hogy szembehelyezkedjünk egy jogérvényes birósági Ítélettel, hogy azt dezavuáljuk, hanem igenis arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy mintán a királyi kegyelem ezt megengedte, most utólag tegye jóvá ezt azzal, hogy ezt az ügyet, csak ezt, mert hiszen még lesz alkalmuk Jurigát büntetni, ha ő ezt megérdemli, hanem tegye meg az igazságügyminiszter ur azt, hogy ezen ügyet, miután úgyis elmulasztotta Polónyi Géza volt igazságügyminiszter, terjeszsze a király kegyelme alá. (Helyeslés a nemzetiségieknél) Ez csak a legkisebb kívánság, a melyet itt előterjeszthetek, mert igen t. többség, én még többet mondok. (Felkiáltások: No!) Én itt nyújtom a békejobbot, a tót nép nevében, (Zaj.) ne vegyék azt könnyelműen, mert én, a mikor az alkotmányos küzdelem volt, megkíséreltem, hogy a tót népet is az önök táborába tereljem, a megértés táborába, csakhogy nem volt lehetőség rá. (Nagy zaj és közbekiáltások a középen.) Hencz Károly (közbeszól). Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök ; Kérem Hencz Károly és Szmrecsányi György képviselő urakat, ne zavarják a szónokot! SzkiCSák Ferencz: A t. néppárt nagyon jól tudja, hogy nűkor volt ez ! (Zaj és ellenmondás a közéfen.) En, t. ház, igenis, nagyon szívesen foglaltam volna helyet az önök táborában, hanem én becsülettel és őszintén akartam volna ezt, nem pedig valami hamis jelszó alatt. Hát most itt az ideje, mutassák meg, hogy tudnak ilyen álláspontra helyezkedni, a mikor politikai zaklatásról van szó, a mikor pártpolitikai üldözésről van szó, hogy tudják ellenzéki szellemüket fentartani akkor is, a mikor kormaidon vannak. Én őszintén és lelkem mélyéből kérem önöket, ne vegyék könnyelműen ezt a kijelentésemet, hogy mi igenis készek vagyunk a megértés politikájára, ha önök igazságszeretettel, az igazság értelmében, nem tekintve a pártállást, azt a határozatot fogják hozni, hogy ebben az esetben Juriga Nándor elitéltetése tisztán pártpolitikai üldözés, zaklatás . . . (Nagy zaj és felkiáltások a ház minden oldalán : Hallatlan !) Elnök (csenget): Megvonom a szót a képviselő úrtól. (Általá/nos élénk helyeslés.) Az igazságügyminiszter ur kivan szólni! Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Szkicsák Ferencz: Majd meglátjuk, az iglóí tótokat hogyan becsüli meg az igazságügyminiszter ur ! (Felkiáltások : Hallgasson !) Günther Antal igazságügyminiszter: Az első alkalommal, hogy erről a székről felszólalok, (Halljuk ! Halljuk !) kötelességem a leghatározottabban tiltakozni az ellen, a mit itt a t. képviselő úrtól hallottam. A magyar igazságszolgáltatás pártpolitikai czélok szolgálatában nem állott és nem áll, (ügy van!) a legkevésbbé állott akkor, a mikor a Juriga Nándor elleni bűnvádi eljárás megindittatott. (Zaj a közéfen.) A t. képviselő ur itt demokrácziáról beszél. Hát én azt hiszem, a midőn esküdtbíróság mondj a ki az ítéletet Juriga Nándor felett, a demokráczia követelményeinek oly mértékben lett elég téve, a milyen mértékben szakbiróságnál ez a követelmény alig érvényesülhetett volna. (Élénk helyeslés.) És ha a t. képviselő ur azt mondja, felém fordulva, és engem aposztrofálva, hogy Justitia istenasszonya kösse be a szemét. . . Szkicsák Ferencz: ügy van! Günther Antal igazságügyminiszter: ...erre én azt mondom a t. képviselő urnak, hogy Justitia istenasszonynak a rómaiaknál a szeme bekötve nem volt soha. A görög Themis hord szemkötőt; ez is egészen mást jelképezett; de Justitia szeme nyitva volt és a mértéket tartotta a kezében meg a kardot. És én biztosítom a t. képviselő urat, hogy annak a Justitiának szeme is, a melyet én vagyok szerencsés képviselni, nyitva lesz : szeretettel a tótok iránt, a kiket ő felemlített, szeretettel ez ország minden polgára iránt, de az izgatókat meg fogja látni. (Általános élénk éljenzés és taps.) Szmrecsányi György: T. képviselőház! A most szőnyegen fekvő Juriga-féle mentelmi ügynek a tárgyalása és a most előttem felszólalt képviselő urnak a beszéde tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy ezek az urak odafenn nálunk, csendes, békés tót vidéken milyen állapotokat képesek teremteni, (ügy van ! ügy van ! a közéfen.) Szkicsák Ferencz: Tessék csak megnézni! Szmrecsányi György: Ö beszéde folyamán aposztrofálta a néppártot, és azért nekem, mint a párt tagjának, kötelességem minden vádját a leghatározottabban visszautasítani. (Helyeslés.) Megtörtént ez már ismételten ezekről a padokról, hanem a mikor ilyen valótlanságok hangoztatásával áll elő valaki, mint Szkicsák, akkor nem tartjuk elegendőször szükségesnek, hogy megismételjük. Ezek az urak igenis az immunitás köpenyege mögé bújva, a legszemérmetlenebbül, a ieggyalázatosabban izgatnak a magyar állameszme ellen . . . Elnök : Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassék a parlamenti illemmel összeegyeztethető kifejezéseket használni. Ahhoz, hogy az ember erőteljes legyen, nem okvetlenül szükséges, hogy az ember a parlamenti illemet szem elől téveszsze. Szmrecsányi György: Nagyon köszönöm a mélyen tisztelt elnök urnak figyelmeztetését és köteles tisztelettel fogadom, de mivel én közvetlenül vagyok kénytelen tapasztalni azt a rombolást, a melyet ezek az urak véghez visznek, hát, ha elragadtatom magamat és a rendes parlamenti illemen tul. . . Elnök : Bocsánatot kérek, a házszabályok erre nem adnak engedelmet. Méltóztassék a házszabályok keretén belül mozogni és olyan kifejezéseket