Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

236 101. országos ülés 1907 január 31-én, csütörtökön. Legyen szabad kiemelnem, hogy az utolsó tiz év alatt a személyforgalom 59%-kal emelkedett ; az áruforgalom 70%-kal emelkedett, és minthogy már tiz év előtt is elégtelenek voltak az eszközök, és kivált elégtelenek az állomások berendezései, el lehet kéjjzelni, hogy mennyire elégtelenek most. (Ugy van I) Lehetetlen, hogy ebből a székből elégtételt ne szolgáltassak a vasúti személyzetnek azért, hogy végtelenül nehéz körülmények között mégis hibátlanul teljesiti szolgálatát, és zavar csak oly esetben fordul elő, mint a mostani havazás; csaknem csodaszámba megy, hogy az állomásoknál, kivált a budapesti állomásoknál, nem történnek minden nap szerencsétlenségek ; (Ugy van !) én, a ki a világ vasúti üzemeit meglehetősen ismerem, mondhatom, hogy ritka az olyan vasutigazgatóság, a mely el birná érni azt az eredményt, hogy ilyen nehéz körülmények között olyan ritkák legyenek összeütközések és forgalmi zavarok, mint a milyen ritkák nálunk. (Igaz ! Ugy van !) Rakovszky István : Az ugy van! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Sok bajunk van, .sok hibánk is van; magamról szólok elsősorban; magamnak is sok hibám van ; de ne kicsinyeljük, ne becsméreljük a világ előtt azt, a mi nálunk jó. (Ugy van !) Két nagy közszolgálati águnk van : az egyik a posta, a másik a vasút, a melyet egész Európa elsőrangúnak ismer el. (Igaz! Ugy van!) Öva intem és kérem t. képviselőtársaimat, hogy magunk ne rántsuk le a szolgálati ágakat arról a magaslatról, a melyre őket Európa elismerése helyezte. (Élénk helyeslés.) Ezek után nem kivánok bővebben reflektálni Farkasházy t. barátomnak beszédére. Kelemen Samu : ö maga sem kívánja. (Derültség balfelől.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Azonban észrevételem van még Batthyány Tivadar gróf t. barátom megjegyzéseire. Batthyány gróf beszédében a következőt mondta : »Én sohasem kivánom egyetlen tisztviselőtől sem, hogy mellém álljon, hogy bármely pártpolitikát csináljon. Én csak azt kivánom, hogy minden egyes tisztviselő szabadon gyakorolhassa polgárig jogait és azt kivánom, hogy a felsőbbek ne presszionálják és ne üldözzék őket«. Batthyány barátomnak e szavait magamévá tettem régen, ez értelemben sokszorosan és legszigorúbban rendelkeztem is, valahányszor alkalmam volt rá. (Helyeslés.) Batthyány t. barátom felhoz bizonyos vádakat a vasútnak elnökigazgatójával szemben. Azt hiszem, hogy ezen kérdéseknek a tisztázása nem a t. ház elé tartozik. (Felkiáltások : Nagyon helyes I) Természetes, hogy ezzel nekem kötelességszerűleg kell foglalkoznom, mint kereskedelemügyi miniszternek, de más helyütt. (Helyeslés.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy Ludvigh Gyula elnökigazgató — megnevezem őt, bár nincs jelen, de csak azért, mert a t. barátom megnevezte, — egy igen nagy tapasztalatú és teljesen tisztakezű férfiú. Ez a két tulajdonság oly nagy, hogy magába véve is már Ludvigh Gyulát köztiszteletre érdemessé teszi. Markos Gyula : Hát a darabontkormány ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Vasutasnak politikát csinálnia nem szabad és ha megtudom, hogy valaki politikát csinál, azt keményen meg is büntetem. T. barátaim! Annyi bizonyos, hogy nehézségek elé nézünk, bizonyos, hogy ezen nehézségek a személyzet elégületlenségéből is erednek ; nekem, mint kereskedelemügyi miniszternek, kötelességem ezen elégületlenség okaival tüzetesen foglalkoznom. (Helyeslés balfelől.) Foglalkozom is azzal az atyai jóindulattal, a melylyel kell hogy viseltessem azon személyzet iránt, a mely nehéz körülmények között igen sokat dolgozik, és a melynek kezelésére van bizva az országnak egyik legfontosabb ügye. (Elénk helyeslés balfelől.) Hogy ez a személyzet mennyire ki van téve a megpróbáltatásnak egyénileg is, megjegyzem, hogy a mozdonyvezetők közül folyó hó 27-én 396-an, tehát összes számuknak 14%-a volt beteg. Ezek az emberek és általában a külszolgálatot teljesítő vasúti személyzet sok fáradságnak és sok veszélynek vannak kitéve. (Ugy van ! balfelől.) Én mint miniszter és mint érző szivű ember, ezt tudom, s ezen tudatban foglalkozom e kérdéssel. Azt hiszem, t. ház, hogy ezekkel bebizonyitottam, hogy a kereskedelemügyi minisztérium az ellene irányított támadásokra rá nem szolgált. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és jobb felől.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Elnök: Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Gr. Batthyány Tivadar : Személyes kérdésben. Egy hang (a jobboldalon) : Személyes kérdés nincs ! (Ugy van !) Gr. Batthyány Tivadar : Személyes megtámadtatás, helyesebben pedig tegnapi beszédem félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén egész röviden kivánok egy reflexiót tenni az általam nagyon t. kereskedelemügyi miniszter ur beszédének bevezető szavaira. Ha jól értettem, az igen t. miniszter ur akképen kezdte beszédének a saját resszortjára vonatkozó részét,* hogy : támadás intéztetett a kereskedelemügyi kormányzat ellen Farkasházy és Batthyány képviselők részéről. Engedelmet kérek, ez tévedés. Én a kereskedelemügyi kormányzat ellen nem intéztem támadást és ünnepélyesen kijelentem a t. ház előtt, hogy a meddig Kossuth Ferencz ül a kereskedelemügyi miniszteri székben, nem fogok ellene támadást intézni. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Én igenis erős támadást intéztem, két konkrét ténynyel indokolva, az áüamvasutak elnök-igazgatójának eljárása ellen, a melyet én pártosnak deklaráltam. Ez azonban annál kevésbbé képez támadást a kereskedelemügyi miniszter ur ellen, mert én mindkét konkrét tény felemlitésekor épen azt emeltem ki, hogy ezek a miniszter ur előzetes tudó-