Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

232 101. országos ülés 1907 január 31-én, csütörtökön. Ily módon szereti tehát a mi népünket gróf Andrássy Gyula, a mint azt bebizonyította máris, és még inkább be fogja bizonyítani a közel jövőben, a bogsáni kerületben. Gondolják el önök, t. ház, egyszersmind azt is, hogy milyen érzelmeket fog szülni az a nép lelkében, a mikor látja, hogy a kormánynak birtokpolitikája, a kormánynak kolonizáczionális politikája, adórendszere mind hiányosan és tendencziózusan van a mi népünkkel szemben alkalmazva, keresztülvive. (Ellenmondások. Zaj.) Mit gondolnak önök, hogy azt a népet a belügyminiszter urnak olyan szépen papirosra nyomtatott beszéde meg fogja-e győzni arról, hogy a kormánynak jóakarata feléje irányul ? (Mozgás.) Ezt maga a belügyminiszter ur sem hiszi. Erről biztos vagyok és meg vagyok győződve. (Ellenmondások.) Ha már ép a belügyminiszter ur a mi népünk között kiosztandó beszédéről szólok, felemlitem, hogy csak a magyar lapokban volt szerencsém, hogy lássam, olvassam a belügyminiszter ur beszédének román ozimlapját, mely igen silányul van lefordítva. Nagyon kérném — itt a ház szine előtt — a belügyminiszter urat, szíveskedjék beszédét nekem átadni, hogy én azt jól lefordítsam románra, azután rendelkezésére bocsássam, majd megvizsgáltathatja, hiteles-e és igy adjuk oda a népnek azon a nyelven, a melyen ért. (Mozgás.) Mert én, igenis, nagyon kivánatosnak tartanám, hogy a román nép olvassa el és értse meg a belügyminiszter ur beszédét. (Zaj. Mozgás.) T. ház! Lépten-nyomon felhangzik ellenünk a hazaárulás vádja ; izgatóknak neveznek bennünket. Miután a belügyminiszter ur beszédével végeztem, hadd beszéljek hát most arról, kik azok a hazaárulók 1 (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni a Budapesti Hírlapnak egy 1895. évben — tehát 12 évvel ezelőtt megjelent czikkére — melyet azért tartok most is aktuálisnak, mivel akkor is Wekerle volt a hatalmon. Azt irta akkor ez a lap — a sovinizmusnak legnagyobb őrszeme — hogy (olvassa) : »Hiszen ki tehetne többet a Wekerle-minisztériumnál ? Ezen nehéz kérdések eldöntésénél és rendezésénél nálánál ki volna alkalmasabb ? Az országos közvélemény tetemes része babért és bizalmat nyújt neki; a képviselőháznak többsége, s az ellenzéknek kisebbsége támogatja ; a főrendiházzal rendelkezik ; a király a minisztérium pártján van, s akármit követel tőle, mindent megtesz. Ma meg kezében van az egész kormányhatalom, rendőrség, büntetőtörvénykönyv, és a királyi ügyészséggel a birói hatalomra appellálhat, s az a magyar államot nem hagyja cserben. (Igaz! Vgy van! a közéfen.) Érseki, püspöki és kanonoki kinevezések tőle függnek; az iskolákra felügyeletet gyakorol. Mi van, a mit nem tart kezében ? Mindent keresztülvihet tehát a nemzetiségi kérdést is megoldhatja, ha akarja. A kapaczitások . . . (Zaj.) — most jön az, t. ház. a mi szép — ... a kapaczitások minisztériumáról fel keU tenni, hogy tudni fogja, hogy mit akar. Nem vágunk elébe a történendőknek, várni fogjuk Wekerle kormányának intézkedéseit.« T. ház ! Tényleg nagy minisztérium volt az akkori is. És felfogás dolga, hogy azt tartják-e nagyobbnak, vagy a mait. De mindenesetre ugyanaz a zseniális elme intézkedett az ország sorsa fölött akkor, a mely intézkedik ma is, t. i. az igen t. miniszterelnök ur elméje. Hát, t. ház, ma még meg van toldva a t. miniszterelnök ur ereje és hatalma az által, hogy azok a férfiak vannak vele hatalmon, a kik akkor az ellenzéken voltak és a kik nehézségeket csinálhattak. De egy kérdésben egyek voltak a t. urak, akkor is a kormányokkal, egyek voltak egyben, t. i. a nemzetiségi politika tekintetében. És nagyon szépen karakterizálja ezt a Budapesti Hirlap, hogy mi mindent tehet a kormány. Persze, ha analizáljuk, látjuk, hogy első sorban pénz kell; ha ez van: kormányhatalom, csendőrség, büntetőtörvénykönyv, ügyészség, birói hatalom, mindez nem hagyja cserben Magyarországot, érseki, püspöki, kanonoki kinevezések, iskolák stb. erőszak és korrupczió tehát a módjai a kérdés megoldásának. Szóval, ennek mindnek össze kell fognia. Ezt követelték a kormánytól és kérdem önöket, annak a korszaknak élő tanúit, vájjon az akkori Wekerle-kormány adós maradt-e a követelések teljesítésével 1 Nem! A mit tehetett, erőszakkal, korrupczióval az egész vonalon mindent megtett. Hogy hű képét adjam, mennyit tett csak 1897 óta, — eleinte meglehet még hiányzott a j)raxisa az akkori Wekerle-kormánynak — egészen a mai napig, a gyorsan és hiányosan a »Tribuná«-ban összeállitott statisztika szerint volt 188 sajtópörünk, 44 év és 49.430 korona volt a büntetés, és ha mindent számithatunk, a mibe került, még legalább 150.000 korona. Nekünk tehát annyi hitvány, elvetemült, lelkiismeretlen agitátorunk, hazaárulónk van, hogy minden nap elzárhatnak közülök és mégis marad % (Zaj.) Ugyebár a »Budapesti Hirlap« felhívásának eleget tett az akkori kormány ? Azt hiszem tehát, be kell látnia minden értelmesen gondolkozó politikusnak, hogy ez a politika, t. i. az erőszak és az elnyomatás politikája csődöt mondott. Nem marad egyéb hátra, mint a mit a kolozsvári »Erdélyi Hirlap«-ban Apáthy István az ő sovinizmusában fölvetett, annak az eszmének keresztülvitele, hogy tessék Szent Bertalanéjt csinálni, (Nagy zaj és ellenmondás.) vagy pedig Markos Gyula és Hock János t. képviselőtársaim (Éljenzések.) fölvetett eszméjét keresztülvinni : kötelet nekik, hogy t. i. akaszszák fel az embereket. (Nagy zaj.) S ezt katholikus papok mondják a szeretet nevében; talán erre tanították őket a szemináriumban. Markos Gyula: Gonosztevőknek való. (Zaj.) Hock János: Mit mond? En mondtam? (Nagy zaj.)