Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-100
200 100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. vadvirág legyen, melyet minden jött-ment letaposhat, (Helyeslés a középen. Zaj bál felöl.) hanem követeli, hogy az ő nemzetisége ennek az országnak olyan virága legyen, melynek gondozása kötelességévé tétessék az ország kertészének, a kormánynak. (Helyeslés a középen.) Az igen t. kormánynak ezen nyilatkozataival szemben, a melyeket mi a legnagyobb tisztelettel és köszönettel vettünk, nincs jogom feltételezni, hogy ezek az Ígéretek csak ígéretek fognak maradni és én a magam részéről legalább nem szoktam soha embereknek a szavát kétségbe vonni, mielőtt meg nem győződném teljesen arról, hogy szavukat nem tartották meg. Én hiszem is, hogy a kormány azokat az ígéreteket, a melyeket ezen a téren tett, he fogja váltani, bár ezt eddig nem tapasztaltuk. De hát nem vagyunk nagyon türelmetlenek, és ha a közel jövőben csak valamelyes kis törekvést fogunk látni arra nézve, hogy ezeket az ígéreteket tényleg pozitív intézkedések alapján életbe is akarják léptetni, bizonyára a legnagyobb köszönettel leszünk a kormány iránt ebben a tekintetben. De sajnos, nekünk aggályaink vannak abban a tekintetben, hogy az igen t. kormány a nemzetiségi kérdést valóban ugy fogja-e fel, a mint az nyilatkozataiból kitűnni látszik. Erre nézve szomorú bizonyságot szolgáltatnak a kormánynak és a koalicziónak lapjai. Ennek igazolására fel akarok olvasni egy mondatot a »Budajjesti Hirlap«-nak egy czikkóből, a mely lap a koalicziónak — úgyszólván —• félhivatalos lapja. (Zaj. Ellenmondások.) Azt mondja ez a czikk (olvassa): »Abban az esetben, ha a magyarosítás oly mértékben előre halad, hogy minden honpolgár megtanulja az állam nyelvét és minden polgárt ugyanazoknak az intézményeknek szeretete hat át, ugyanazoknak a kulturális tényezőknek hatása alá kerül, az lesz a következménye, hogy néhány nemzedék után a különféle anyanyelvű polgár lassanként elszokik anyanyelve használatától és teljesen elfeledve azt, idővel nyelvi és faji sajátságát is elveszti, talán népies szokásait is elhagyja és teljesen beolvad a magyarságba.« Mi az ilyen felfogások ellen határozottan protestálunk és senki sem fogja tőlünk rossz néven venni azt, ha öngyilkosok nem akarunk lenni. (Zaj.) Olay Lajos: Menjetek ki Romániába! Minek vagytok itt? Kitart itt titeket? (Zaj.) Goldis László : Hogy miféle fogalmaik vannak az uraknak a nemzetiségi kérdésben, annak különféle szimptomáit látjuk néhány felszólalásban is. Rettenetes dolog, t. ház, hogy itt ezeken a padokon lehet egy olyan beszédet mondani, hogy íme, Erdélyben a románság terjeszkedik, Erdélyben a románság meggazdagodik, ez pedig veszélyes a hazára. (Zaj és felkiáltások; Ki mondta ezt?) Egy hang (a nemzetiségiek faijain): Fenyvesi! Markos Gyula: Nem így mondta ! Goldis László .' Különös dolog, hogy egy ország parlamentjében azt lehet állítani, hogy az országra veszedelmes, ha az ország lakosságának egy tekintélyes része gyarapszik, gazdagodik és terjeszkedik. Fenyvesi Soma: Ezt nem mondta senki! Sohasem mondtam ezt igy. Mindig elcsavarják a dolgot. (Zaj.) Goldis László : De azt mondja az igen t. belügyminiszter ur beszédében, hogy ez nemzetiségi politikájának csak egy része, t. i. a tömegekkel szemben nagy szeretet, igazság, hogy keblére öleli a nemzetiségiek tömegeit. A második része azonban az, hogy a mi politikánk ellen a leghevesebb küzdelmet veszi fel. Azt mondja a t. belügyminiszter ur, hogy a mi politikánk államveszélyes, nemzetrontó, hogy a mi politikánk az állameszmébe ütközik. (Ügy van! balfelöl.) Engem ez a vád megdöbbentett. Higyjék el, hogy összeszorult a szivem ennek a vádnak hallatára. (Zaj. Mozgás.) Ezért vettem magamnak azt a fáradtságot, hogy megnézzem, mivel bizonyítja a t. belügyminiszter ur e súlyos vádat. (Felkiáltások a baloldalon : Az önök beszédeivel I) Itt van a miniszter ur beszéde. En a bizonyítékokat egyenként vettem elő. Az első bizonyítéka az, hogy a múlt országgyűlési nemzetiségi párt által kiadott kiáltványban a párt azt mondja, hogy nem vett részt a korona és az országgyűlés többsége között kitört konfliktusban. Ez tehát az első bizonyíték. És ezért, mert a múlt országgyűlési nemzetiségi párt nem avatkozott abba a konfliktusba, a mely a korona és a többség között kitört, (Felkiáltások a baloldalon : A korona és a nemzet között !) abból következnék az, hogy a mi politikánk a magyar állameszmébe ütköznék ? Azért, t. ház, mert a nemzetiségi párt nem csatlakozott a koaliczióhoz, a nemzetiségi párt politikája már a magyar állameszmébe ütközik ? Nagyon kérem a t. koalicziót, hogy ne méltóztassék a hazafiságot oly monopólium alá venni, mint a dohányt vagy a sót, (Derültség.) mert hogy a koaliczió azt higyje, hogy csak az a hazafi, a ki az ő körébe tartozik, az még sem járja. (jMozgás.) A t. belügyminiszter urnak második bizonyítéka arra nézve, hogy a mi politikánk az állameszmébe ütközik, Popovics Aurél könyve. Dr. Popovics Aurél, a ki ennek az országnak polgára volt. . . (Folytonos zaj.) Fenyvesi Soma: Azt mondja meg, hogy miért ment ki % (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Fenyvesi Soma képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Goldis László : .... a múlt évben egy könyvet irt. Ugron Gábor : Finom papiroson nagy komiszságokat irt abban össze! Goldis László: Az igen t. belügyminiszter urnak tényleg igaza van, mert abban a könyvben
