Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

194 ÍOO. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. És minthogy épen Ugron Gábor t. képviselőtársam azt az ellenvetést hozta fel, hogy kilencz hónap igen rövid idő arra, hogy valami nagyobbszerü alkotást létesíthessünk, nem akarok ez elől az ellenvetés elől sem elzárkózni. Konstatálni kivánom azonban, hogy kilencz hónap rövidsége csak relativ dolog, mint minden e világon. Mert, t. ház, ha az idők végtelenségéhez vagy nagy feladatokhoz mérjük ezt az időt, akkor talán rövidnek fog az feltűnni. De ha meggondoljuk, hogy 1848-ban nagynevű elődeink, a kik a modern Magyarország alapjait megvetették, az egész 48-iki törvényhozást, a melyre ma is esküszünk (Ugy van ! balfelől.) és a melylyel az egész modern magyar államot megalapozták, három hét alatt alkották meg, akkor, t. ház, kilencz hónap nem fog kevésnek feltűnni arra, hogy azalatt bármit is lehetett volna megalkotni. De, t. ház, akczeptálom ezt is, elfogadom, hogy kilencz hónap igen kevés arra, hogy valami nagyarányút alkossunk. Egy hang fa középen): Eleget tettünk! Farkasházy Zsigmond: De kérdem: mi az, a mit a közeljövőre tervbevettünk és csinálni akarunk ? Az egyedüli terv, a miről szó lehet, a munkásbiztositási tervezet, a melynek jelentőségét nem akarom kisebbiteni. Elismerem, hogy ez egy nagy szocziális törvényalkotás lesz, de konstatálni kivánom azt is, hogy ez a törvényalkotás is csak százezrek kielégítésére, sőt ezek szükségleteinek csak egy igen csekély része kielégítésére fog szolgálni, ellenben az a 11 millió ember, a ki földet túrva tartja fenn magát nagy nyomorúságosan és a kik minden múlt kormánynak mostoha gyermekei voltak, még e törvény előnyeiben sem fognak részesülni és azzal még nem jutunk el odáig, hogy ennek a 11 millió embernek az érdekében valamit tettünk volna. (Helyeslés.) És ha én azt kérdezem, t. ház, hogy mit lehetne ezeknek a népmillióknak javára tenni, a feladatoknak oly nagy tömegével találkozom, hogy valósággal alig tudok közöttük választani. Tudom, hogy a t. pénzügyminiszter ur maga is igen jelentős dolgot jelentett be, midőn kilátásba helyezte az adóreformot, és megígérte, hogy erre vonatkozólag a nyári szünet előtt fog egy tervezettel a ház elé jönni. Nekem csak aziránt vannak aggodalmaim, hogy vájjon ez megint valami tervezetszerü elaborátum, vagy pedig egy kész parlamenti tárgyalásra alkalmas törvényjavaslat lesz-e 1 HÓdy Gyula : Nem a ház elé fogja terjeszteni, csak nyilvánosságra hozza! Farkasházy Zsigmond: Épen ez az aggodalmam, mert nem látom át az okát, hogy miért ne lehetne egy kész törvényjavaslattal ide jönni, hogy az azután mint törvény már egy esztendő múlva életbe is léphessen. Ez a reform meg van érlelve. A pénzügyminiszter urnak 1893-ból való elaborátuma igen jó és helyes alapjául szolgálhatna a törvényjavaslatnak, és én azt hiszem, hogy épen a nagy néptömegeket érdeklő kérdésekben oly nagy nézeteltérések nem merülhetnek fel, a melyek meggátolnák, hogy a legrövidebb idő alatt ebből az adóreformból törvény váljék. Az 1893-iki elaborátum, a melyet a pénzügyminiszter ur miniszterelnök korában kiadott, három olyan elvet állapit meg, a mely kellő módositásokkal a törvényjavaslatnak és az uj adóreformtörvénynek joggal alapul szolgálhatna. Az első a progressziónak megállapítása a harmadosztályú kereseti adó terén s az újonnan behozandó jövedelmi adó terén, a mely a jövedelmi pótadót helyettesítené. Ezt a progressziót én nagyon helyeslem, bár azt kívánnám, hogy alacsonyabban kezdődjék és magasabbra menjen, pl. ugy, hogy a harmadosztályú kereseti adó 3 százaléknál kezdődjék és esetleg 18 százalékig emelkedjék, a jövedelmi adó pedig % százaléknál kezdődjék és 6—8 százalékig emelkedjék. A másik alapja ennek a reformnak a létminimum biztosítása. Az 1893-iki elaborátum ebben a tekintetben 600 koronát állapit meg ; azt hiszem, hogy itt 800 koronáig el lehetne menni. Ezen kereten belül azonban teljes adómentességet kellene biztosítani. A harmadik volna a második osztályú kereseti adó, vagyis a fejadó eltörlése, legalább az alsó fokokon. Az 1893-iki javaslat talán mást tartalmaz, de ebben a tekintetben nagyon könnyű volna megegyezésre jutni, s a miniszter ur is be fogja látni, hogy az alsó fokokon ez az adó okvetlenül eltörlendő. Ezek szerint, azt hiszem, nem lennének leküzdhetetlen nehézségek és az adott helyzetnek megfelelőleg megegyezésre juthatnánk és megalkothatnék a törvényt. A nagyobb differenczia a reáladók, különösen a földadó tekintetében áll fenn, s megvallom, nem osztom a t. miniszter urnak a házban is hangoztatott, elaboratumában is kifejtett azon nézetét, hogy a reáladónál egyáltalában elvből nem lehetne progressziót megállapítani. Mégis, ha tekintetbe veszem azt, hogy a földadó-kataszteri becslések olyan mérsékeltek és a tényleges jövedelmekkel szemben olyan különbségeket mutatnak, hogy a földadó magában véve igazságtalan és tulmagas adónak nem tekinthető, én készséggel eltekintenék attól, hogy ezúttal a földadó megváltoztatása bekövetkezzék. Tudom, hogy ezzel szemben majd fel fog hangzani megint a nagy kiabálás, hogy reakczió, feudalizmus ; de azt hiszem, hogy e kérdésnél ezzel a szemrehányással törődni nem lehet. Mert a ki a kérdést ismeri, azt tudhatja, hogy e nélkül is megoldható a reform; a ki pedig nem ismeri, azt fel lehet világosítani; a ki azután annak daczára hogy ismeri a kérdésnek helyes oldalait, mégis folytonosan reakcziót és feudalizmust kiált, arra azt mondom, hogy mindenkinél, a reakcziósoknál is nagyobb ellensége a népnek, mert nagy jótéteménytől akarja azt egy pártjelszó és politikai