Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 189 intézkedéseire akarna czélozni, ki keU jelentenem, hogy a házszabályok értelmében az elnökök ez irányban tett intézkedéseit kritika tárgyává tenni nem szabad. Méltóztassék folytatni. Farkasházy Zsigmond: Távol áll tőlem, hogy az elnökség működését kritika tárgyává tegyem ezen, más irányú beszédem keretében. De konstatálni kivánom azt, hogy igenis, a házszabályok jogot adnak bármely képviselőnek arra, hogy a házszabályokhoz hozzászólva, azok gyakorlásának módjára nézve szabad kritikát gyakoroljon; és épen ebből a jogomból kifolyólag állapitom meg, hogy a parlamentarizmus elvével s ennek a többségben levő pártnak ezen időpontig mindig hangoztott nézetével a házszabályok gyakorlásának utóbbi időben divatba jött módját nem tartom összeegyeztethetőnek. Ennek illusztrálására csak azt vagyok bátor felhozni, hogy ha eredeti szándékomhoz képest ugy kívántam volna felszólalni, ezúttal is a pénzügyi tárczánál, mint a hogy erre még a múlt költségvetés tárgyalásánál alkalmam volt, hogy t. i. a pénzügyi tárcza keretében és annak vizsgálata közben az egész költségvetést, a kormány működésének minden irányát bírálat tárgyává tegyem : én azt hiszem, hogy ebben meg lettem volna akadályozva. Epén ezért halasztottam felszólalásomat az appropriáczióra, a melyet én — a ház némely kiváló és jelentékeny tagjának nézetével ellentétben — főképen bizalmi kérdésnek tekintek, és épen ebből kifolyólag az appropriáoziót alkalmasnak tartom arra, hogy a régi szóval élve ennek tárgyalásánál beszélhessen az ember de omnibus rebus et quibusdam aliis, minden dologról és még sok egyébről. Ezzel a jogommal kivánok élni én ezúttal is és vizsgálat tárgyává akarom tenni egyrészt a költségvetés egészét, másrészről parlamentünknek az uj korszak megkezdése óta való működését. Talán alkalmasabb is, ha ezúttal a költségvetés részletesebb kritikájába belebocsátkozni nem kivánok, mert megvallom, hogy ha részletekre nagyon erősen kiterjeszkedném, esetleg ellentétbe jutnék azon meggyőződésemmel, hogy a politikai helyzet feltétlenül szükségessé teszi ezen kormány megmaradását és ennek támogatását. (Helyeslés.) Nem akarom kétségbe vonni azt, hogy az 1907. évi költségvetés sok tekintetben reálisabb és helyesebb, mint az eddigi költségvetések, mint az 1906-iki költségvetés is. Az 1907. évi költségvetés legalább törekszik a realitás elvének megvalósítására, mégis a részletekben sok olyan hibát és kifogásolni valót találok, a mely egyrészt a mi eddig követett elveinkkel nem egyezik meg, másrészt pedig magán hordja a régi rendszer bűneit és hibáit, a melyek ennek a rendszernek megbuktatására vezettek. Tulaj donképen, t. ház, a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott beszédemet egészében megismételhetném ; az ott felemiitett bajok ugyanis csak igen kis mértékben nyertek orvoslást; én azonban ezúttal csak különösen két irányú kifogást akarok tenni és két megjegyzésre vagyok bátor szoritkozni. Az egyik az a panaszom, hogy a múlt költségségvetés alkalmával a budget realitására vonatkozólag tett megjegyzéseim és kifogásaim kellő méltánylásra nem találtak. Különösen felemiithetem, hogy az átfutó kezelés terén mutatkozó rendkívüli anomáliák, a melyeket a t. kormány és a pénzügyminiszter ur ismételten elismert, még mindig fenforognak. A mit a múltkor voltam bátor említeni, t. i. hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság részvényeinek megszerzésére fordított 8 millió korona még mindig készpénzként szerepel és az átfutó kezelésben kezeltetik, illetve a rendes költségvetés kiadási rovatába bevéve nem lett, ez még mindég fennáll, a mi rendkívül helytelen és megengedhetetlen eljárás. Ugyancsak az átfutó kezelésben szerepelnek azok a régen kiadott miihók, a melyek a királyi várlak építésére fordíttattak, a melyek a czi viliistáb ól részletenként megtérülnek, és a melyek az átfutó kezelésbe nem tartoznak. De ennél sokkal súlyosabb jelentőségű az a kifogásom, hogy a budget realitása különösen a bevételek terén nem érvényesül. Azt merem állítani, hogy azok a bevételek, a melyek a költségvetésben kitüntetve nincsenek, — a tényleges eredmények és zárszámadások nekem igazat fognak ebben adni — a tiz miihókat felül fogják haladni. Csak egy példát kivánok erre felhozni annak illusztrálására, hogy mennyire irreálisan lettek a bevételek e költségvetésbe felvéve. (Halljuk! Halljuk !) Tudvalevőleg az állam mint egy fa, mint az ember maga, folyton fejlődik, erősödik, és természetszerűleg az állam bevételei is a rendes jövedelmi forrásokból évről-évre mindig emelkednek. (Ellenmondás.) Könnyen meg lehet arról győződni, hogy az állami bevételek, az egyenes adók, a fogyasztási adók évről-évre, csekély kivételektől eltekintve, emelkednek. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy ez az emelkedés most egyszerre az uj korszakban, a mikor gazdasági fellendülésre van kilátás, megszűnjék. És mégis mit kell látnunk, t. ház ? Csak össze kell hasonlítanunk az egyenes adók előirányzását az előző éveknek tényleges eredményeivel, pl. az 1904. évi tényleges eredménynyel és azt fogjuk látni, hogy pl. földadóban az idén 6.5 millió korona irányoztatott elő bevételképen, holott már ezelőtt három esztendővel, 1904-ben a tényleges előírás 66 millió korona volt, a tényleges bevétel pedig 74 millió korona. A házadónál előirányoztatik az idén 27 millió korona, holott ezelőtt három esztendővel már 30 millió korona volt a tényleges előirás. Keresetadóból most 50 millió korona irányoztatik elő és a tényleges bevétel három esztendővel ezelőtt 58 millió korona volt. Altalános jövedelmi pótadóból 34 millió korona irányoztatik elő, a tényleges bevétel pedig három esztendővel ezelőtt 38 millió korona volt. Ha tehát felteszszük, hogy az