Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-99
99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. 175 Mi Magyarországnak j elén belpolitika] a ? Értem azon politikát, a melyet a mostani koalicziós kormány vezet. Múlt év november havában hallottam egy fényes beszédet, a melyet programrabeszédnek lehet tekinteni a nemzetiségi kérdésre nézve. Ez a t. belügyminiszter urnak, gr. Andrássy Gyulának, beszéde volt. (Élénk éljenzés.) Éljen, nincs ellene kifogásom, mert tetőtől talpig becsületes, valódi magyar nemes ember. Sajnálom, hogy korábban nem birtam erre reflektálni. A beszédet követő napon informáltam magamat Justh Gyula igen tisztelt elnök urnái, lehet-e a házszabályok keretében erre reflektálni, mert nem akartam szavaimnak félreértése czimén felszólalni. Ez kevés lett volna nekem arra, hogy a t. belügyminiszter urnak felelhessek. Mikor ezen fényes beszéd után elhangzott az éljenzés és a taps, eszembe jutott egy hasonló, csakhogy még hathatósabb jelenet, a mely harminczkét évvel ezelőtt játszódott le. Mondhattam, hogy alios ego vidi ventos. Tisza Kálmán 1875 április 14-én a házban egy hathatós beszédet tartott a nemzetiségek ellen. Midőn beszélt, reszketett az egész teste és a következő szavakkal végezte beszédét: »A magyar államnak elég ereje van, hogy ellenségeit összetiporja!« Az éljenzés oly viharos, a taps olyan óriási volt, mint egy szinházban. Tapsolt akkor a ház ; tapsolt a karzat; tapsolt az utcza is, a mikor Tisza Kálmán kocsijába ült és a Sándor utczából elhajtatott. Harminczkét év után ismét ilyen jelenetnek voltunk tanúi a magyar parlamentben. Mit mutat ez, t. ház ? Azt mutatja, hogy súlyos a helyzet és remélhetőleg épen olyan hatása lesz a mostani beszédnek is, mint akkor volt. De Id segített engem az elégtételhez, a szatiszfakczióhoz, t. ház ? Mondhatom, hogy a szélsőbaloldal, a függetlenségi és 48-as párt segitett hozzá. Csekély kis párt volt az ; körülbelül akkora, mint most a nemzetiségi párt. (Felkiáltások balfelől: Olyan nincs !) Nem szándékosan, hanem véletlenül nekem adott az a párt szatiszfakcziót. Boldogult Tisza Kálmánnak a sztratégiája, az eljárása az volt — akkoriban a szélsőbaloldal még kurucz jelleggel birt •— (Halljuk ! Halljuk !) hogy valahányszor valami labancz javaslattal akart a képviselőházban előállani, mindannyiszor ugy készítette elő a talajt, hogy szenvedélyes beszédet tartott a nemzetiségek ellen. (Mozgás és derültség balfelől.) A szélsőbaloldal, a függetlenségi párt utoljára is megunta ezt és a midőn ismét menydörögni kezdett a nemzetiségek ellen, azt kiáltották oda neki, hogy »olcsó babérok« és megtörtént, hogy Tisza Kálmán kénytelen volt abbahagyni a nemzetiségek ellen iráixyuló beszédét és kénytelen volt a dologhoz szólni. (Felkiáltások: Paktált velük! Elnök csenget.) Eurcsa dolog, hogy a sovinisztikus áramlat mostanában nagyobb, mint valaha volt, (Helyeslés baljelöl.) és mi ennek oka ? (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mindjárt megmondom; nem lesznek vele nagyon megelégedve. Bécs Magyarországnak a belpolitika tekintetében teljesen szabad kezet engedett. Oda dobta a nemzetiségeket és azt mondotta: »Tessék ezekkel kénye-kedve szerint elbánni ; nekem csak a katona, nekem csak a pénz kell. Meg vagyok elégedve azzal, hogy a függetlenségi párt, hogy a koaliczió jóformán lemondott a nemzeti követélésekről.« (Mozgás balfelől.) Markos Gyuia: Hogy mer ilyet beszélni ? (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Markos Gyula képviselő urat kérem, hogy a szónokot közbeszólásaival ne zavarja. Pulit Mihály: A darabont-kormány idejében, Fejérváry miniszterelnöksége alatt azt lehetett volna gondolni, hogy talán az a darabont-kormány a nemzetiségekkel kissé enyhébben fog bánni. Tévedés volt, mert nemcsak hogy enyhébben nem bánt velük, hanem még szigorúbban. De milyen intenczió vezette ? Az az intenczió, hogy egy csapással két legyet vélt agyonüthetni: egyrészről hizeleg a magyaroknak, másrészről pedig sérti a nemzetiségeket. Ez bécsi fondorlat és ezt bátran mondhatom is. A darabont-kormány közoktatásügyi minisztere egy rendeletet bocsátott ki a tanfelügyelőkhöz, a mely sokkal rosszabb, mint a milyen a Berzeviczy-féle törvényjavaslat volt. Mi meginterpclláltuk a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat ezen törvényellenes Lukácsféle rendelet miatt. A t. közoktatásügyi miniszter ur azt mondta, hogy nem köteles a darabontkormány minden rendeletét ismerni, majd informáltatni fogja magát. Tudtommal azonban a t. közoktatásügyi miniszter ur mindeddig nem vonta vi Lukács-féle rendeletet és a tanfelügyelők még most is ezen törvényellenes rendelet szerint járnak el. Azon nem csodálkozom, hogy a fiatalabb generáczió nem látja a bécsi fondorlatot, de hogy miért nem látja meg azt az öregebb generáczió, ezt nem értem. Hisz par excellence Bécsnek érdeke az, hogy a nemzetiségek itt Magyarországon elégedetlenek legyenek. Hosszú volna és nem tartozik ezen beszéd keretébe előadnom, hogy miképen jár el Magyarországgal szemben Bécs, illetőleg annak mérvadó köre. Hosszú volna elmesélnem, hogy milyen volt a szituáczió Horvátországban, bár részben még ma is meg van ez a szituáczió. Mi történt, mikor a koaliczió a küzdelmet folytatta 1 Szép szerepe volt, mert Horvátországot bizonyos bécsi fondorlatokból kihozta. Magyarország és a magyarok nevében ott Horvátországban 30 év óta a zsandárság uralkodik. Áttérek ezek után gr. Andrássy Gyula belügyminiszternek múlt évi november hó 26-án tartott beszédére. (Éljenzés jobbfelől.) Merem állítani, hogy ezen beszéd, ámbár fényes volt, mégis óriási tévedéseket foglal magában, a melyek a mai államtudománynyal és a gyakorlati politikával és különösen a magyar politikával ellentétben vannak. (Felkiáltások jobbfelől: Nem igaz! Nem áll!) Tisztában kell egyszer lennünk azzal, hogy mi a magyar államnak, Magyarországnak természete,
