Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-97

M8 97. országos ülés 1907 január 24-én, csiitöriölwn. kálváriát végigjár, ugy, mint akkor én, és ha most ily hasonló ügy fekszik előttünk,hol egyik képviselőtársunkat szintén ily módon fosztották meg mandátumától, (Felkiáltások: Gyalázat! Ezt ki kell irtani !) oly lélektani momentumok forognak fenn, a melyeket a mentelmi bizottság figyelmen kivül hagyott, midőn az esetet mérlegelte, mert ime, ezt az embert, a ki meg lett kárositva jogaiban, meg lett károsítva anyagilag, a kit megfosztottak mandátumától, most ujabb zaklatásnak, büntetésnek akarják kitenni. (Igaz! Ugy van l) T. ház! Itt nem Bresztyenszky Kálmán személyéről van szó, hanem arról van szó, hogy ez az uj országgyűlés, a mely tiszta választásokból került ki, (Ugy van ! Ügy van !) mondj on Ítéletet a régi rendszer választásai felett. (Élénk helyeslés.) A régi rendszer választásai voltak ezek Trencsén és Nyitra megyében, a hol a mostanihoz hasonló hidegben hagyták éjszakán keresztül szabad ég alatt állni az embereket, s míg lovaikat elhelyezték az istállókban és gondoskodtak róluk, ezek a szegény választók ott künn fáztak a szabad ég alatt. Tehát erről a régi rendszerről kell itt ítéletet mondani és azt a régi rendszert kell agyonsújtani az által, hogy a t. képviselőház el nem fogadja ez esetben a mentelmi bizottság véleményét, hanem azt mondja ki, hogy nem adja ki Bresztyenszky Kálmán képviselő urat. (Zajos helyeslés. Élénk felkiáltások : Nem adjuk ki !) Egry Béla jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Nagyon röviden szólok a kérdéshez. Kissé furcsán hangzik az, hogy mikor már a bíróság valakire kimondta azt, hogy bűnös, mégis politikai zaklatást lássunk a dologban és ne adjuk ki az illető képviselőt. Azonban mindennek daczára én Zboray t. képviselőtársam különvéleményét fogadom el. (Helyeslés.) Még pedig különös indokom az, hogy az ítélet 1906 márczius 6-án kelt, tehát a törvénytelen kormány uralma idejében, (Zaj.) vagyis oly időben, a mikor a törvénytelen kormány nyomást gyakorolt a bíróságokra. Én hallván az Ítéletet, annak indokait, én azokból az indokokból meggyőződtem arról, hogy itt tényleg politikai zaklatás esete forog fenn, (Ugy van!) és azért nyugodt lelkiismerettel szavazok a mellett, hogy ne adjuk ki Bresztyenszkyt. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. (Élénk felkiáltások : Eláll ! Nagy zaj. Halljuk I Halljuk I) KáSosi József ^lőadó: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy olyan figyelemreméltó adatot fogok felhozni, a melyet, ha a t. képviselőház elé tárok, az meggyőző bizonyíték lesz arra nézve, hogy a mentelmi bizottság milyen lelkiismeretesen járt el ez esetben és mi okozta, hogy mégis ez a véleményes jelentése. Miután már felhozatott az, hogy egy szavazattöbbség döntött, tehát felhozatott a tanácskozás rendje, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy épen ezek az indokok, a melyeket méltóztattak felhozni Zboray Miklós és Csernoch t. képviselőtársunk, mérlegeltettek ezen deczember 15-iki megelőző bizottsági ülésben és ezen indokoktól vezéreltetve, áthatva azon igazságtól, a mely az Ítéletben nyert kifejezést, habár el kell ismerni, hogy törvény szempontjából még ezen indokok sem indokolják azt, hogy tolvajoknak, rablóknak, zsiványoknak, banditáknak, gazembereknek neveztessenek az illetők . . . (Zaj és ellenmondások.) Szmrecsányi György: Dehogy nem, fel kell akasztani. (Zaj.) Vlád Aurél: Főbe kell ütni. Kálosi József előadó : . . . mondom, mindezen indokokból, azon visszaélésekből, a melyek itéletileg konstatáltattak, arra az eredményre jutott a mentelmi bizottság, hogy Bresztyenszky Kálmán képviselő mentelmi jogának felfüggesztését nem határozta el, hanem az ügyet bővebb megfontolás végett egy következő ülésre halasztotta. A többség akkor a ki nem adatást javasolta ez ügyben. Somogyi Aladár: Nagyon helyes! Kálosi József előadó : Most áttérek erre a dologra. A következő ülésben pedig az történt, hogy a különvéleménynyel élő Zboray t. képviselőtársunkkal szemben az előadó, az én csekélységem, felvetette azt a kérdést, hogy, habár teljesen helyes alapon áll a különvéleményező, vájjon ez nem gyöngiti-e és nem csökkenti-e a hatást épen a közérdek szempontjából és épen Bresztyenszky Kálmán jól felfogott érdekében . . . (Felkiáltások : Nem az ö érdeke ! Zaj.) Hát még a mondatot sem fejezhetem be ? Felvettetett az a kérdés, vájjon nem gyöngiti-e és nem csökkenti-e a morált és a közérdeket és Bresztyenszky Kálmán érdekeit az, hogy az országgyűlés szuverén jogánál fogva igen könnyen kimondhatja — és a jelen esetben indokolva is lenne — hogy ki nem adja. De a mentelmi bizottságot erre az álláspontra vezérelte, nem egyéb, mint Bresztyenszky Kálmán azon ténye, — igen helyes és okos ténye — hogy még ezen csekély becsületsértési ügyben kirótt pénzbüntetésben sem nyugodott meg, hanem provokált egy felsőbb, igazságosabb birói ítéletet és igy . . . (Zaj. Felkiáltások : Eláll !) és mindenki meg lehet győződve a kifejtett tényállás alapján, hogy e lépése sikeres lesz, hát nem nagyobb elégtétel-e az . . . (Felkiáltások: Nem ! Ne zaklassák ! Zaj.) Ez kérem csak az én . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk 1) Nem lehet beszélni. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! Kálosi József előadó: Én csak kötelességszerűleg konstatálom ezt; ez nem az én okoskodásom ; és ebből kifolyólag kijelentem, hogy ezt a bizottsági jelentést csak formalitásból, kötelességből, becsületből védem és képviselem, (Felkiáltások: Ez már helyes !) de az országgyűlés szuverén jogánál fogva elismerem azt a jogát, sőt ennek indokoltságát is, hogy ettől eltérőleg, ki ne adja. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás.