Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-97

anuár 24-én, csütörtökön. 144 97. országos ülés 1907 j, nem tolvajok, rablók, zsiványok, banditák, gazemberek . . . Zboray Miklós: Igaza volt! Csernoch János : ügy van ! Igaza volt! (Felkiáltások a középen : Igaza volt I Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, liogy nem a képviselőháznak a feladata és joga, hogy a felett Ítéletet mondjon, igaza volt-e vagy nem. Nagyon kérem, ne méltóztassanak ilyen súlyos sértéseket azokkal szemben gyakorolni, a kik itt magukat nem védelmezhetik. Ezt tiltják a házszabályok. Megvan annak a módja, hogy a tárgyalás során a képviselő urak nézetüknek kifejezést adjanak. (Helyeslés.) Kálosi József előadó : Mondom, ezeket a szavakat használta, sőt hozzátette azt is, hogy elrabolták a mandátumát, ellopták 250 szavazatát, a mi által Csemniczky Géza választási elnökről, Szathmáry István helyettes elnökről, Szkicsák és Filacz Lajos szavazatszedő küldőttségi helyettes elnökökről, Szilárd Károly választási jeg}"zőről, Lutonszky Mór, Hajdú Ferencz, Fogassy Gyula és dr. Gömöri Zsigmond bizalmi férfiakról, mint a törvény által alkotott küldöttségről, hivatali kötelességeikre vonatkozó oly tényt állított, mely valódisága esetén a bűnvádi eljárás alapjául szolgálna. Bresztyenszky Kálmánt a nyitrai kir. törvényszék 1906. évi márczius 6-án 2298/1906. sz. a. kelt Ítéletével a BTK. 261. §-ába ütköző négy rendbeli becsületsértés vétségében mondotta ki vétkesnek és behajthatatlanság esetén 5—5 napi fogházra átváltoztatandó 50—50, összesen 200 korona pénzbüntetésre ítélte, ellenben a rágalmazás vétségének vádja alól felmentette. Az ítélet ellen a vádlott védője és a királyi ügyész felebbezést jelentett be. A nyitrai kir. törvényszéknek mint büntetőbíróságnak megkeresése alapján a pozsonyi kir. főügyész 1906. évi Julius hó 8-án 1667/fü. 1906. sz. a. kelt felterjesztésében a bűnvádi eljárás folytathatása czéljából nevezett országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Minthogy a felterjesztést az erre illetékes hatóság intézte, s minthogy zaklatás esete nem forog fönn : a mentelmi bizottság tisztelettel javasolja, hogy Bresztyenszky Kálmán országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben függesztessék fel. (Felkiáltások : Nem függesztjük fel!) Visontai Soma : Kérjük az ítélet felolvasását! Zboray IVSikiÓS: T. ház! Mint a mentelmi bizottság tagja, a mentelmi bizottság javaslatával szemben különvéleményt jelentettem be és kötelességemnek tartom azt a t. ház előtt indokolni. Vissza kell mennem arra a téli választásra, ä melyet a Tisza-kormány rendelt el és a melyen Bresztyenszky Kálmánnal szemben Csillaghy volt az ellenjelölt. A nyitramegyeiek, a felvidékiek ismerik ezt a nevet, felesleges bővebben jellemeznem. (Vgy van! a közéfen) A választás eredménye ez lett, hogy csekély többséggel megválasztották Csillaghyt, még pedig oly módon, hogy mig az az ő szavazói közül 5, addig Bresztyenszky szavazói közül 150—160 utasíttatott vissza. Ezért peticzióval élt, a mely elhúzódott soká, mert Csillaghyék számtalan tanút jelentettek be és elhúzták a dolgot, a mig a ház feloszlott, ugy hogy Bresztyenszkynek szerencsétlen választási bíráskodási törvényünk következtében nyakába szakadt a peticzió összes költsége. A választást követő napon történt, hogy Bresztyenszky látva a választási visszaéléseket, Budapestre akart utazni, hogy a peticzió tárgyában intézkedjék. A vasúti állomáson egy ismerősével találkozott és annak kérdésére, hogy hova megyén, azt válaszolta: Budajaestre megyek, elveszett mandátumomat keresni. Felolvasom majd erre vonatkozólag a tanúvallomásokat, hogy e részben ne az én előadásom domináljon csupán. Ezt a beszélgetést meghallotta véletlenül vagy szándékosan egy Denk nevű korcsmáros, a ki rögtön elment ezzel Filberger ottani közismert főszolgabíróhoz és bepanaszolta az illetőnek Bresztyenszkyt, azzal, hogy ez a szavazatszedő küldöttséget gyalázta, piszkolta stb. A főszolgabíró azonnal jegyzőkönyvet vett fel, rögtön kipéczézte a jegyzőkönyvben, hogy kik voltak a szavazatszedő küldöttség tagjai, sőt kik voltak a bizalmi férfiak és megállapította, hogy ezáltal 9 egyén ellen követtetett el rágalmazás, így indult meg az eljárás. Tehát a régi rendszernek egy típusa ez, hogy nem is a sértettek panaszára, hanem egy korcsmáros feljelentésére indul meg az elj A korcsmárosokról pedig tudjuk, hogy legtöbb helyütt lekötelezettéi a főszolgabiráknak. — A korcsmáros bemondása alapján a főszolgabíró ur kipéczézte, kik voltak a bizottságok tagjai s, ezek nevében járt el, szóval segélyére sietett a vádnak, ugy hogy később az ügyészségnek kellett megkeresni az illető egyéneket, hogy fenn kívánj ák-e tartani a vádat és kívánják-e az eljárást. (Ugy van! Mozgás a középen.) Mi történik már most ezután ? Nagy nyomozást tartanak, főtárgyalásra kerül a sor, de nem tudják igazolni, hogy Bresztyenszky bárkit is emiitett volna, hogy egyáltalában nevet mondott volna. A bíróság nem látja beigazolva a rágalmazást, hanem lát négyrendbeli becsületsértést ; a 9 egyén közül tetszés szerint kiválaszt négyet, s kimondja, hogy ezekre vonatkozott Bresztyenszky állítása, pedig nevet nem is emiitett, és elmarasztalja Bresztyenszkyt 50—50 korona megfizetésében becsületsértésért és — a mi fő — mintegy 900 korona perköltségben. (FelkiálMsok balfelől: Gyönyörű I Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon.) , Bocsánatot kérek, de- ha van valaha zaklatás, akkor itt igenis fenforog a politikai zaklatás esete. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Az a Csillaghy, a kinek ő ellenjelöltje volt, akkor, midőn ezen Ítélet hozatott, már kormánybiztos, később Nyitra megyének és azon városnak is, a melynek törvényszéke ezt az Ítéletet hozta, főispánja volt. (Mozgás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, én tudok hasonló