Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

8 §3. országos ülés Í9&7 január 19-én, szombaton. publikálják; a különbség csak az, hogy én sem miniszteri állásomat, sem becsületemet az ellenem szervezett maffia Ítélőszéke elé bocsátani nem szándékozom. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Elbúcsúzom ettől az ügytől e pillanatban azzal, hogy nyugodt lelkiismerettel adom át a közvélemény Ítéletének. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) T. képviselőház ! Most rátérek a miniszter kötelességének teljesítésére. El fogom mondani az eddigi elmúlt kilencz hónapról szóló beszámolómat és Ígéretemhez képest el fogom mondani a t. képviselőháznak azon törekvéseknek programmját, a melyek engem az igazságügyi kormányzatnak élén vezetnek. Az igazságszolgáltatás, t. képviselőház, az állami és társadalmi rendnek minden rétegét érinti: vagyon, becsület, szabadság, alkotmány mind az igazságügyi kormányzat keretében kell hogy támasztékot nyerjenek. Ezen a területen nincs stagnáczió. (Zaj. Haüjuk ! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Mert a mint nincs átmeneti igazság, nincs átmeneti igazságszolgáltatás és nem lehet átmeneti igazságügyi kormányzat. Áz igazságügyi kormányzatnak feladata a korszellem színvonalán haladni az intézményekben, az én különös feladatom pedig, különösen az alkotmány intézményes biztositékainak gyarapítása is. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Az első kérdés, a mely felmerül, az, vájjon a költségvetés, a mely előttünk fekszik, számithat-e a realitásnak elismerésére. T. képviselőház ! Nyilt őszinteséggel mondom meg, még az 1907. évi költségvetés nem lép fel azzal a követeléssel, hogy a realitásnak minden elemét és követelményét magában foglalja. Ez a költségvetés, a mint előttünk fekszik, még csak a jóhiszeműség követelményével lép fel, mert köteles vagyok kijelenteni, bár nem vádaskodás a szándékom, hogy ezen a területen oly nagy mértékű hibákkal, mulasztásokkal, illetve egy olyan rendszerrel találkoztam, hogy kilencz hónap, helyesebben azon néhány hónapi kormányzat alatt, mely a költségvetés összeállítását megelőzte, — köztudomásúlag júliusban történt — nekem megközelítőleg sem vált lehetővé annak megállapítása, hogy az igazságügyi kormánynak — a melynek eddig rendszere volt a hiteltullépésekkel való dolgozás — reális szükségletei tulajdonképpen milyenek. Tapasztalom, hogy a többi tárczáknál is hasonló az eset, de én most csak erről nyilatkozom, erről meggyőződtem. A hiteltullépések és a zárszámadási igazolások rendszere állott fenn azelőtt, s ez oly mértékben jelentkezik most különösen az évzárlat után, hogy én még deczemberben sem lettem volna abban a helyzetben, hogy megfelelő, a valóságot legalább megközelitő költségvetést terjeszszek a ház elé. De remélem, hogy az 1908. évi költségvetés már legalább is a realitásnak azzal a követelményével fog előállani, hogy ott, előre nem látható eseményeket nem számítva, teljesen be fog válni az előirányzat a valóságban. T. képviselőház ! A multak beszámolásai révén elsősorban meg kell emlékeznem arról, hogy az igazságügyi kormányzat élére állítva, mint jó gépész, azt hittem, hogy kötelességem leend a megromlott, a megrozsdásodott, eldugult /gépeket megfelelően megtisztítani, rendbehozni, hogy azután nagy feladataiknak azok pontosan megfelelhessenek. Ezen a területen igen sok kívánni való volt. Nem szólok most arról, hogy a legutóbbi évek alatt általános törvényhozási stagnáczió volt, a melynek részben politikai okai is voltak, de különösen nagy stagnáczió volt az igazságügyi törvényhozás terén, ugy, hogy a peírendtartási javaslatot kivéve, a mely bizottsági tárgyaláson ment keresztül, de tényleg nem került a képviselőház elé, én nem találtam semmi olyan alkotást, a mely mélyreható és az igazságügyi intézményeket előrevivő jellegű lett volna, ugy, hogy ezen a területen rendkívül sürgős és sok pótolni való maradt hátra. A mai világban, a midőn Luthernek azon felelevenített állítása, hogy a jogász, ha csak jogász : nem is jogász, — a legnagyobb mértékben beválik, mert ma, a villamosság, a gőzerő, a találmányok korszakában, ha a jogász tisztán jogi sémák szerint akarja a kormányzatot berendezni, nem tud hivatásának magaslatára emelkedni és nem tud annak megfelelni. Ha valaha, akkor a mostani korszakban jogosult az az álláspont, hogy nem szükséges a kormányzat férfiainak — az igazságszolgáltatásról beszélek — a nagy kódexek rögtön való megalkotásának ábrándjával foglalkozni, hanem kötelessége a sürgős, naponként jelentkező életszükségleteket organikus törvények által kielégíteni, (Élénk helyeslés.) a létező bajokat orvosolni. (Élénk helyeslés.) Már most kétségtelenül találkozni fogok azzal a váddal, hogy most pro nunc et hic nem állok elő nagy kódexekkel. De annál inkább szándékozom megfelelni a nemzet azon közszükségletének, hogy ott és azon a területen, a hol és a mennyiben lehetséges, haladéktalanul intézkedjem törvényalkotás iránt. (Élénk helyeslés.) Mielőtt annak felsorolásához fognék, hogy mik azok a törvényhozási intézkedések, a melyeket én az 1907. év folyamán javaslat alakjában a t. ház elé szándékozom terjeszteni, méltóztassék megengedni, hogy néhány vonásban elmondjam azt, a mi eddig a központi igazgatás, felügyeleti és rendeleti jog terén az igazságügyi kormányzatban történt. (Halljuk! Halljuk !) A központi igazgatásnál legmélyebb sajnálatomra különösen a számvevőségnél olyan nagymérvű hátralékokat találtam, — hogy egyebet ne mondjak — azon helyzet előtt állottam, hogy azon téritmények. melyek a számviteli törvény értelmében három év alatt elévülnek, ha a számadások ellen a kifogások meg nem tétetnek, tömeges elévülés előtt állottak, a mi annyit jelent, hogy három éven át az illető számadásra kötelezettek-