Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

118 96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Egry Béla jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 600 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Egry Béla jegyző (olvassa) : Országos kataszteri felmérés. Rendes kiadások: XVIII. fejezet 9. czim. Rendes bevételek. V. fejezet. 5. czim. Rendkivüli bevételek IV. fejezet. 1. czim. Kiadás. Rendes kiadások 1. rovat. Személyi járandóságok 1,801.441 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Egry Béla jegyző (olvassa) : 2. rovat. Dologi kiadások 392.584 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. A pénzügyi bizottság javaslatba hozza az átruházási jog megadását a személyi járandóságok és, dologi kiadások között. Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e az átruházási jogot megadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen !) Ha igen, kimondom, hogy a képviselőház az átruházási jogot megadja. Egry Béla jegyző (olvassi): Bevétel, rendes bevételek 41.000 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavazta tik. Egry Béla jegyző (olvassa) : Rendkivüli bevételek. Az átmeneti személyzetért a beszterczei m. kir. erdőigazgatóság által fizetendő téritményrészlet 20.280 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Egry Béla jegyző (olvassa) : Bányászati és j erdészeti főiskola Selmeczbányán és bányász- : iskolák. Rendes kiadások. XVIII. fejezet, 10. czim. Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. VIII. fejezet, 2. czim. Beruházások. IV. fejezet, 2. czim. Rendes bevételek. V. fejezet, 6. czim. Kiadás. Rendes kiadások 1. rovat. Személyi járandóságok 327.800 korona. Vizy Ferencz: Vizy Ferencz: T. ház! A pénzügyi költségvetés e tételéhez szólva, konstatálom, hogy az állam a bányászatra körülbelül 700.000 koronát fizet. Természetes dolog, hogy ez semmi esetre sem tartható valami örvendetes jelenségnek. Magánember erre mindenesetre azt mondaná, hogy itt kára lévén, az üzemmel, a miveléssel egyszerűen felhagy. Az állam azonban ezt nem teheti; nem teheti igen sok oknál fogva, melyek között különösen a legfőbb ok az, hogy bizonyos bányavidékeken a lakosság ezzel már századokon keresztül foglalkozik és megélhetése feltételeinek ez képezte és képezi alapját, az állam tehát ebből a szempontból sem szüntetheti, meg azt. : Különben is már a magyarországi bányászat ősei, az agatbyrsok is ezt az elvet hangoztatták államgazdasági tekintetekből, nem tudván, mikor jön az áldás. Abból azonban, hogy a bányászat nem jövedelmez, még nem következik, hogy az alkalmazottakkal ezt az állam éreztesse. Pedig, t. ház, akármint vegyük is a dolgot, azt találjuk, hogy az államgazdaság ezen ágánál az alkalmazottaknak érezniök kell, hogy erre az állam ráfizet. Érzik ennek a súlyát a tisztviselők, mert előléptetési viszonyaik korántsem olyan kedvezők, mint más állami tisztviselőké. Igen nagy a sérelmük. Különösen a selmeczbám^ai bányaigazgatóságnál, az erdészeti és bányászati főiskoláknál alkalmazott altiszteknek. A rájuk nehezedő nagy terhek mellett a legmostohább viszonyok közt élnek. Azok közül a sérelmes terhek közül, a melyek az altisztekre nyomasztólag hatnak, a következőket sorolom fel. Először is ezek az altisztek negyven esztendeig szolgálván, ezen idő alatt a fizetésükből évenként hat százalék vonatik le. Ez összesen kitesz 240 százalékot, más állami alkalmazottak azonban csak 33'33%-ot fizetnek. Állandósításkor, kineveztetéskor fizetnek 5%-ot, az előléptetéskor pedig levonják fizetésük 10%-át. Nősüléskor fizetniök kell 10 koronát, halálozás alkalmával kapnak 20 korona koporsópénzt, holott más állami alkalmazottak megkapják három havi fizetésüket. Ha nyugalomba mennek, fizetésüknek csak egynegyedrészét kapják, holott más állami alkalmazottak 1200 koronáig terjedő fizetésük 50%-át kapják. Oly nagy sérelmek ezek, t. ház, és annyira súlyosodnak ezekre az altisztekre, hogy itt okvetlenül változtatni, segíteni kell. Ezek az altisztek szintén, elég helytelenül, a társpénztár kötelékébe tartoznak. Ezeket onnan ki kell venni és az 1885. évi nyugdíjtörvénynek második és hetedik szakasza értelmében, egy sorba kell helyezni ezeket más állami alkalmazottakkal, s a társpénztár kötelékéből ki kell venni. Azért kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, kegyeskedjék az uj bányatörvény megalkotásakor nagybecsű figyelmét erre kiterjeszteni és az altisztek ezen állapotán segítve, őket más állami alkalmazottakkal egyenlő elbánásban részesíteni. Van még egy harmadik, s szintén sérelmes dolog és ez a bányamunkásoknak a díjazása. Igaz, hogy hálás szívvel kell elismernem az igen t. pénzügyminiszter urnak eljárását abban a tekintetbén, hogy január 1-től kezdve, a mennyire-csak lehetett, segített is ezen a bajon, felemelvén a munkásoknak bérét,; de mennyiségileg ez mégis oly csekély és oly elenyésző, hogy eddigi intézkedésé mellett még arra kell kérnem az igen t. pénzügyminiszter urat, ne feledkezzék majd meg erről a jövőben sem, mert az a csekélyke bérjavitás, az a 7 fillér, a mit a bányamunkások most kaptak, valóban kevés és alig mondható : igazi segítségnek... A munkások bérének megállapításánál a munkaadónak mindig tekintetbe kell vennie a munkaképesség mellett azt, hogy lehetőleg kielégítse munkásainak szükségleteit és megőrizze, megtartsa azoknak munkaképességét, különben visszaesés áll be, a munkás el fog keseredni, el fog zülleni, a mi semmiesetre sem lehet a munkaadónak czélja, mert ilyenkor a