Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-96
06. országos ülés 19o7 január $3-án, szerdán. m Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház ! A pénzügyi tárczára vonatkozó megjegyzéseimet bátor voltam előadni akkor, mikor előterjesztettem itt a házban a pénzügyi bizottságnak az 1907. évi költségvetésről szóló jelentését. Méltóztassék azonban megengedni, hogy most csak annyit jegyezzek meg, hogy ezen költségvetés egészen a tavalyi költségvetés keretein belül mozog, abban nevezetesebb változások nincsenek és a kiadások összege 200.000 K. különbségtől eltekintve, úgyszólván teljesen a tavab/i kereten belül marad. A rendes kiadásoknál van némi többlet a tavalyihoz képest, a mi egyes üzemek kiadásaival kapcsolatos. A bevételek tetemesen növekedtek, hiszen voltam bátor rámutatni már az általános vita során arra, hogy fokozott mértékben kellett a jövedelmeket nagyobbítani. Körülbelül 25 millió korona az a többlet, a melyet a jövedelmi források fokozottabb kihasználása folytán elérni remélünk. Csak még arra mutatok rá, hogy a pénzügyi bizottság egy kisebb változtatást eszközölt a kormány költségvetésén, a mennyiben egy tételt 580.000 koronával állított be, azért, hogy az állami vasgyárakkal kapcsolatosan az ott alkalmazott munkások számára Algyógyon a tüdővészesek részére egy szanatóriumot építsünk. A többiekben egészen változatlanul fogadta el a pénzügyi bizottság a kormány javaslatát. Ezért kérem a t. képviselőházat is, hegy ehhez hozzájárulni és az egyes összeg ket megszavazni kegyeskedjék. Elnök : Van valaki felírva % Egry Béla jegyző: Bernáth Béla ! Bernáth Béla: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azt a kérést intézem a pénzügyminiszter úrhoz, szíveskedjék választ adni arra, hogy az adóreformra vonatkozó munkálatokat befejezte-e, mert köztudomású és mindnyájan érezzük, hogy e téren igen sok a baj, sok a visszásság és igy kívánatos, hogy ezek a különböző ellentétek kiegyenlittessenek és hogy az adózásban a progresszivitás is behozassék. Ennek előrebocsátása után áttérek beszédem főtárgyára : a fogyasztási adóra. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Magyarország szőlészetét ma igen nagy veszedelem fenyegeti. A nemzet nagy missziót teljesített, midőn a filloxera által elpusztított szőlőket regenerálta és felújította. Vagyont ölt bele ezen telepítési munkálatokba, sőt kölcsönökbe verte magát, hiszen köztudomású dolog, hogy a szőlők telepítését nagyobbrészt agrár kölcsönökkel foganatosította. Midőn ezen munkáját befejezte és midőn a gazda munkájának gyümölcsét akarja élvezni, ott vagyunk különösen azon vidékeken, a hol nehezebb borok teremnek, főleg Tokaj-Hegyalján, hogy a bort nem vagyunk képesek értékesíteni. Több évi szüret eredménye fekszik a pinczékben a nélkül, hogy azt kellő áron el lehetne adni. Már most méltóztassék elképzelni, hogy annak a szegény népnek nemcsak magának kell megélni a szőlőjének jövedelméből, hanem a szőlőtelepítésre felvett kölcsönt is törlesztenie kellene. Minthogy pedig éveken keresztül nem tudja borát értékesíteni, a legnagyobb válság közepette van, a mi pedig nemcsak az egyes gazdára nézve jelent nagy válságot, hanem magára az államra is. Tudjuk, hogy a legközelebbi időben, 15 év óta, az állam jelentékeny pénzt fektetett be a szőlőkbe. Majdnem 20 milliót tesz ki az az összeg, a melyet a kormány a szőlők felújítására, különböző czimen felhasznált. E mellett igen fontos szerepet játszik a szocziális kérdés is. (Igaz ! Ugy van !) Hiszen a magyar gazdasági ágak közül egy sem tud talán annyi munkást foglalkoztatni, mint épen a szőlészet. Ha pedig a szőlőgazdák kénytelenek lesznek majd a szőlészettel felhagyni, akkor annak a szegény népnek nem tudunk kenyeret biztosítani. (Igaz ! ügy van !) Pedig látjuk, hogy a kivándorlás már most olyan óriási mérveket öltött, hogy majdnem annyi ember vándorol ki, a hány születik Magyarországon. Azt kérdem tehát, hogy honnan fogjuk mi a szükségletet pótolni? Ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkoznunk, s a kormánynak meg kell ragadnia minden eszközt arra, hogy ezen a bajon segítsen. Nálunk a borfogyasztási adó igen nagy. Egy hektoliter után Budapesten 12 korona 92 fillér, Pozsonyban 12 korona, az elsőosztályu községekben 12 korona, a másodosztályuakban 11-38, a harmadosztályuakban 9'70 K. Bormust és szőlőczefre után, Budapesten 9'70, Pozsonyban 9, az elsőosztályu községekben 9 P 52, a másodosztályuakban 8'57 és a harmadosztályuakban 6'52 korona. Borseprő után 4'30 K. Bécsben, a borfogyasztási adó, hektoliterenként, 8 korona 48 fillér, nálunk 12 korona 92 fillér. Bormust és szőlőczefre után Bécsben 5 korona 66 fillér, Budapesten 9 korona 70 fillér. Vegyük Ausztriának a többi részeit, igy a tenger felé eső, Stiriában, Karintiában és Krajnában 4 korona 56 fillér, Isztriában 3 korona 72 fillér, Tirolban 3 korona 82 fillér, Vorarlbergben 2 korona 12 fillér, sőt Horvátországban hektoliterenként 6 korona. A bormust és a szőlőczefre után pedig 4 korona 50 fillér. Méltóztatik ebből látni, hogy Ausztria minden részében kisebb a fogyasztási adó mint nálunk. Csakis itten olyan magas az, hogy a szőlősgazdának, a termelőnek és a kereskedőnek igen nagy bajokkal kell megküzdeni. Pedig az országban majdnem 500.000 szőlősgazdáról van szó, ezeknek érdekét nem lehet csak ugy egyszerűen elhanyagolni, ezeknek érdekét meg kell oltalmazni. De hisz maga a szőlőterület is erős adózás alá van véve. (Ugy van !) Ugyanazon tárgy után tehát több czimen fizetjük az adót. Az az eset is megtörténhetik, hogyha a bort az egyik községből a másikba szállítjuk, akkor, ha 50 literen alul van, mind a két helyen meg kell fizetnünk a fogyasztási adót. Ez a pár konkrét eset is igazolja, hogy e téren a legnagyobb igazságtalanság tapasztalható. (Igaz ! Ugy van !) Felhoztam már máskor is azt a példát, hogy ha jól emlékszem 1900-ban, mikor Francziaország túltermelés előtt állott és nem birta borait elhelyezni, a franczia törvényhozás sürgősen egy
