Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

96. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. 95 e szakasz ilyen értelmezésétől, mert hiszen ha ez gyakorlati elv, hogy elég egy napot tölteni a miniszteri székben ahhoz, hogy a nyugdíj­jogosultság megszerezhető legyen ? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) akkor egy olyan érában, mint a minő nem rég lezajlott; ha ismét elkö­vetkezik egy abszolút korszak, a midőn ismét minisztereket kell fogni : (Mozgás. Ugy van! halfelol.) akkor kérdem, hogy az óriási állam­hivatalnoki gépezetben nem fognak-e arra min­dig vállalkozni emberek, ha tudják, hogy ők mint miniszteri tanácsosok a miniszteri székbe előléptettetvén, hacsak egy napig is lesznek miniszterek és azután el is söpri őket a köz­vélemény vihara, mégis miniszteri nyugdijat fognak kapni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ebben látom én ezen szakasz óriási je­lentőségét; ebben látom azt, hogy ez a szakasz igenis a magyar alkotmány veszedelmét hárítja el, mert meg akarja akadályozni azt, hogy könnyelműen, a jövő biztos reménye nélkül miniszteri állásokra vállalkozhassanak egyesek, s hogy miniszteri székekbe olyan elemek ül­hessenek bele, a melyek nem odavalók. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezt akartam elmondani, t. ház, a czivil viszonyokra vonatkozólag, azonban a jelen eset­ben, a melyet felhozni szerencsém volt, egy sok­kal mélyebb aggályt is táplálok, mert az illetők, a kikről szó van, katonák. Ellene szól annak, hogy ők nyugdijat és fizetést húzhassanak, maga a nyugdíjtörvény, a mely világosan mondja, hogy egy időben nyugdijat és fizetést egy és ugyanaz az egyén nem húzhat. (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) De eltekintve ettől, katonákról van szó, kikre vonatkozólag a külön katonai nyugdíj­törvény mérvadó, melynek 22. §-a pedig követ­kezőképen rendelkezik (olvassa): »A nyugdíj megszűnik a közös hadseregnél, vagy a hadi­tengerészetnél tényleges illetményekkel való újra alkalmazás folytán«. Mi történt mégis, t. ház ? Ezek a tisztelt nrak újra alkalmaztattak a közös hadseregnél és azelőtt is a közös hadseregnél szolgálván, pár hónapi honvédelmi miniszteri működésükért számukra egész 30 — 35, vagy pláne 40 esztendős szolgálatuk után is kiutaltatott a honvédelmi tárcza terhére a nyugdíj és hogy azzal se lehessen érvelni, hogy a honvédekre vonatkozólag esetleg más törvény irányadó, illetve a közös hadseregnek nyugdíj törvénye a honvédtábornokokra és miniszterekre nem vonat­kozhatik, arra nézve bátorkodom felolvasni a 117. §-t, a mely a következőket rendeli (Ol­vassa) : »A közös hadsereg egyéneinek katonai ellátására nézve megállapított elvek a magyar kir. honvédség tettleges szolgálatában rokkanttá vált tisztekre is teljes mérvben érvényesek.« Világos ezekből, hogy ha ugy áll az eset, a mint jogom van hinni, mert a legilletékesebb forrásból tudom, hogy ez a két tiszt, mint tény­legesen szolgáló tábornok a honvédelmi tárcza terhére nyugdijat élvez — a mire nézve közbe­vetőleg megjegyzem, hogy a költségvetésből ezt a legszorgosabb és legbehatóbb kutatásaim mel­lett sem tudtam kihámozni és nem találtam meg az erre vonatkozó tételt, ha ez — mondom — tényleg így áll: — nem akarom a t. házat még tovább is untatni, azzal, hogy még több vinku­láló szakaszra is hivatkozzam, (Halljuk! Hall­juk !) esetleg eljön ennek is az ideje, most csak annyit akarok konstatálni, hogy az eddig fel­olvasott szakaszok alapján is kétségtelen, hogy ezen nyugdíj törvényesnek el nem ismerhető és nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen preczedenst különösen a honvédelmi tárcza viselőjénél ne csináljunk, mert nem mondom, hogy be fog következni, de megtörténhetnék az az eset, hogy a közös hadsereg összes tábornokait végig sétál­tatnák a honvédelmi miniszteri széken és egy­két napi vagy pár hónapi szolgálat után 15—20 vagy 30 tábornok ur nyugdijával lehetne meg­terhelni a magyar államkincstárt, a mi olyan veszedelmes preczedens volna, a mely ellen nekem alkotmányvédelmi szempontból határozott aggo­dalmaim vannak. Ezért voltam bátor, minden személyes és minden politikai motívum nélkül, kizárólag a törvény és az igazság szolgálatában felszólalni. (Helyeslés.) Bátorkodom előterjeszteni a következő ha­tározati javaslatot (olvassa) : »Határozati javaslat. Nyiri Sándor és Szili Papp Béla tényleges tábor­nokoknak a m. kir. honvédelmi minisztérium költ­ségvetése terhére beállított külön javadalmazását, akár ezen, akár más czimen állíttatott az be, a képviselőház törli, mint olyan tételt, a mely törvényes alappal nem bir. Egyben utasítja az összkormányt, hogy a törvénynyel semmikéj:) meg nem egyeztethető eddigi helytelen gyakorlattal szemben az 1885: XXL t.-cz. 25. §-a helyes értelmének helyreállításáról az alkotmánybiztositó javasla­tokkal egyidejűleg törvényhozásilag intézkedjék.« (Helyeslés a baloldalon.) A költségvetést különben, ezen kifogásolt két tételtől eltekintve, elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kíván szólni. (Hall­juk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Gaal Gaszton képviselő ur egy hatá­rozati javaslatot adott be, a mely, mint maga kifejtette, a ma tényleg érvényben lévő jogálla­pottal ellenkezik. Gaal Gaszton : Joggyakorlattal! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, annyiban jogállapot, a mennyiben itt egy hosszú gyakorlatról van szó, a mely 1885 óta van érvényben és a mely, ugy tudom, — ezt határozottan nem merem állítani, — a bírósá­gok által is többszörösen el lett ismerve.

Next

/
Thumbnails
Contents