Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-78
78. országos ülés 1906 deczember U-én, pénteken. ;>:; Nagy György : A legnagyobb izgató a három csatahajó ! Szász JÓzsef: Híve vagyok ezenkívül az állami kötelező ingyenes népoktatásnak, (Helyeslés.) mert azt vallom, hogy a szegény ember rongyos gyermekének épen annyi joga van az iskolához, a tanuláshoz, mint a gazdagénak, (ügy van !) és hogy valósággal kulturellenes állapot az, ha valaki azért nem tanulhat, nem fejlődhetik, nem végezhet, mert nincsen tanpénze. (Igaz I ügy van !) Elsőrangú fontosságú kérdés, jól mondotta a t. közoktatásügyi miniszter ur, az iskolák állami ellenőrzésének kérdése. Ezt most a tanfelügyelők végzik el. Én nem habozom kijelentem, hogy ennek az intézménynek barátja nem vagyok. Sokkal inkább biznám ezt a felügyeletet a közigazgatási faktorokra, mint a tanfelügyelőkre. A tanfelügyelőnek nagy a feladata, kicsi a hatalma, ugy hogy az állami felügj'eleti jogot sokszor nem tudja gyakorolni és teljesen fegyvertelenül áll különösen a nemzetiségi iskolákkal szemben. (Igaz! ügy van!) De máskülönben sem felelhet meg hivatásának ez az intézmény, mert igen nagy területen kell ezt az állami felügyeletet gyakorolni. A tanfelügyelő is csak ember, nem pedig sasmadár, hogy naponként 100 kilométert berepüljön. Ha a tanfelügyelő nagyon szorgalmas, akkor végig tudja járni egy esztendő alatt az iskolák nagy részét. Szóval, ha nagyon szorgalmas a tanfelügyelő, akkor minden esztendőben egyszer meg tudja látogatni iskoláit, de hány olyan iskola van, a mely 5—6 éven keresztül sem lát tanfelügyelőt ? Sőt merem egész bizonyossággal azt állítani, hogy vannak olyan iskolák, a hol a világ teremtése óta nem járt még tanfelügyelő. (Igaz! Ugy van!) Ez a rendszer, t. képviselőház, reformra szorul. Igen örülök, hogy a t. miniszter ur czélba vette az u. n. segédtanfelügyelői rendszer felállítását. Ennyit talán megérdemelnek az iskolák, a nemzeti politika műhelyei, a hol ennek a nemzetnek jövendőjét, szerencséjét vagy balsorsát kovácsolják. Engedje meg a t. képviselőház, hogy néhány szóval áttérjek ezután a középiskolákra. (Halljuk ! Halljuk!) Illetékes körök is belátták már, hogy a közéjüskolai rendszer mai formájában fenn nem tartható. A reformot már Wlassics keresztül akarta vinni és hogy nem vitte keresztül, ennek oka valószínűleg az, hogy elkövetkeztek a nehéz politikai viszonyok. Közoktatásügyünknek és nevelési rendszerünknek az a legnagyobb hibája, hogy a magyar iskola elszakadt a magyar élettől, elszakadt a magyar nemzeti hagyományoktól. Most az a czél, hogy az ifjú mentől többet tanuljon, mentől több ismeretet hordjon össze, holott arra kellene törekedni, hogy megszokja az önálló gondolkodást, az elmének függetlenségét és az ítéletnek szabadságát. (Élénk helyeslés.) Hiába van az ifjúnak fejében garmada számra a világnak minden bölcs és bolond tudománya, ha nincs avval egyensúlyban a lelki és testi ereje, ha nem tanulta meg a szívós kitartást, az életrevalóságot, ha nem igyekszik önállóságot szerezni, a senkivel és semmivel meg nem alkudó kötelességérzetet. (Igaz! Ugy van !) Nekünk magyaroknak nem félembereket kell nevelnünk, hanem egész embereket. (Helyeslés.) Csak igy tudjuk elérni kitűzött czéhmkat, ennek a nemzetnek önállósítását, függetlenségét. Ifjainkat tehát küzdelemre kell nevelni; ugyanerre kell nevelni társadalmunkat is, mert hozzá kell szoknunk a harczokhoz, miután tudjuk azt, hogy a jó Istenen kívül viharos időben senkink sincs, a kire támaszkodhatnánk. Szíves figyelmébe ajánlom a közoktatásügyi miniszter urnak, hogy az idegen ajkú felekezeti iskolákra nagyobb gondot kell fordítani, mint eddig. Ebben a tekintetben különben tegnapi beszédében kielégítő nyilatkozatot tett. Felhívom a miniszter ur figyelmét arra is, hogy a középiskolában nagyobb súlyt helyezzen a modern nyelveknek tanítására. Mert nem közönséges szóbeszéd az, hogy a ki a hány nyelvet tud, annyi ember, de valóságos igazság. Azonkívül figyelmébe ajánlom a közoktatásügyi miniszter urnak a szellemi nevelés mellett a testi nevelésnek a fejlesztését is. E tekintetben, elismerem, már sokat tettek a múltban is, de hol állunk még az eszményi angol nevelés mellett, a hol télen hetenként 21 órát, nyáron 33 órát töltenek az ifjak a szabad levegőn és a tornatermeitben. Ijesztő mértékben szaporodik nálunk, t. ház, a szellemi proletárizmus. Csodálatos dolog, hogy az u. n. értelmiségi jaályákra valósággal tódulnak a gyermekek, míg a gyakorlati, produktív pályákra alig megy nálunk valaki. Azt már hála Istennek beláttuk, hogy gazdasági megerősödésre és függetlenségre kell törekednünk, de annak belátásáig még nem jutottunk el, hogy gyermekeinket a gyakorlati életpályákra kell nevelnünk. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Éber Antal: Ez volna a legfontosabb feladat! Szász József: Pedig a kulturnemzetek gazdasági harczában helyünket csak ugy állhatjuk meg, ha a szellem fegyvereivel kitűnően fel leszünk szerelve. A czivilizált népeknek most folyó gazdasági harcza nemzedékekre kihatólag fogja eldönteni az országok fejlődésének vagy hanyatlásának, kultúrájának vagy elmaradottságának jövőjét és irányát. Hogy mi győzünk-e ebben a harezban, az attól fog függni, hogy lesz-e elég ügyességünk, tudásunk, éleslátásunk, a melyek nélkül a letért való küzdelemben helyünket meg nem állhatjuk. Ezért szükséges az, hogy gyermekeinket praktikus életpályákra neveljük, hogy őket iparosokká, gyárosokká, kereskedőkké neveljük, a mely pályákon ma az érvényesülés sokkal könnyebb, mert ott erre sokkal nagyobb tér nyílik. Magyarországon csodálatoskópen mindenki jogász akar lenni. A szülők az iparospályával ma is csak ijesztgetni szokták gyermekeiket.
