Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

iczember lh-én, pénteken. 45 78. országos ülés Í906 de közt működnek, mint az államiak, rosszabb iskolákban, rosszabb tanszerekkel, túlzsúfoltsággal küzdenek és minden erejöket össze kell szedniük, hogy hazafias kötelességüket teljesítsék. (Igaz! TJgy van ! halfdöl.) A tanítóságnak egy nagy sérelmét teszem szóvá, melyet tegnap az igen t. miniszter ur is emiitett : hogy a tanítók fizetésének 1893-ban történt rendezésénél egybetudódott a kántori illetmény a tanítóival. Nagy sérelem ez, t. ház, mert az a kántortanító egész évi lekötöttséggel dolgozik azért a 200—300 korona jutalomért, a melyet mint kántor nyer. (TJgy van ! Felkiáltások : Az külön munka!) És a nyugdíjnál a kántori illetményt egyáltalán nem számítják be, a mi által a nyugdíjnál nemcsak ők, hanem esetleg családjaik is hátrányban vannak, (ügy van!) T. ház ! Engedje meg a t. miniszter ur, hogy a tanítóságot illetőleg még egy kéréssel forduljak hozzá : azzal, hogy valamely kedvezményes menetjegyben részesítse. (Helyeslés.) Befolyásával mindenesetre odahathat, hogy ezt a kedvezményes vasúti jegyet részükre és családjaik részére megnyerje. (Helyeslés.) Engedje meg a t. ház, hogy most a költségvetésnek egy másik tételére térjek át, a mely az állami iskolákról szól. (Halljuk !) Régi szokás volt, hogy az állami iskolákat olyan helyen állították fel, a hol azt a szükség leginkább tette indokolttá. Vagy ott állították fel, a hol a magyarság van kisebbségben a nemzetiséggel szemben, vagy ott, a hol a felekezetek szegénységük miatt nem képesek az iskolát fentartani és így önmaguk kérik az állami iskola felállítását, vagy ott, a hol a magyar nyelv tanítása nem érte el a kellő eredményeket. (Helyeslés.) Egy sajnálatos körülményre kell e tekintetben felhívnom az igen t. miniszter ur figyelmét. Azt tapasztaljuk Csik vármegyében, hogy vannak olyan községek, a melyek azelőtt húsz évvel 80—90 százalékig magyarok voltak, holott most a magyarok százaléka, alig tesz ki 15—20%-ot. Teljesen el lettek azok románositva. Ezért azt ajánlom a miniszter ur figyelmébe, hogy a felállítandó 300—350 iskola közül több olyan helyre ánittassék fel, a hol a románositás veszélyezteti a magyarságot. Figyelembe veendők ezenkívül a közegészségügyi viszonyok is az egyes községekben. Ott, a hol rettenesek, tűrhetetlenek ezek az állapotok, szintén fel kell állítani az állami iskolát. (Élénk helyeslés.) T. ház ! A magyar törvényhozás nagy bűnöket követett el az által, hogy megadta az autonómiának, megadta az egyházaknak azt a jogot, hogy olyan védbástyával vehessék körül magukat, a melyen keresztül a magyar államiságnak legkisebb eszméje, gondolatja sem hatolhat át. (Igaz ! TJgy van!) Kezembe akadt a múltkor egy kis füzet, a melyből érdekes adatokat fogok! a t. ház rendelkezésére bocsátani. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1903—-904-ik tanítási évben 16.014 elemi iskolája volt a magyar államnak. Ezek közül állami volt 1461, községi 1352, egyleti 261, magán 33, felekezeti pedig 12.500. Ebből 6640 idegen nyelvű iskola volt, olyan iskola, a melynek tanítási nyelve nem a magyar. Ez valami óriási szám. Rettenetes annak még csak a gondolata is, hogy a magyar állam területén azt a gjrermeket, a kinek a lelke a legfogékonyabb, 6640 iskolában nem a magyar haza nyelvén oktatják. (Igaz ! TJgy van ! Élénk helyeslés.) Továbbá 3371 volt azoknak az iskoláknak a száma, a hol a magyar nyelv tanítása nem érte el a kellő eredményt. Ezeket az állapotokat megtűrni, ilyen törvényeket meghagyni, nemzetiségi felekezeteknek ilyen jogokat biztosítani: ez egyértelmű volna a magyar állam érdedéinek, állami fejlődésünknek, nemzeti kultúránknak teljes megakasztásával. (Igaz! TJgy van ! Élénk helyeslés.) Kérem a t. miniszter urat, hasson oda, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. Ne tegyenek mindent attól függővé, hogy azok a felekezetek elfogadják-e az állami segélyt vagy nem. Nagy vagyonnal rendelkeznek azok és inkább nem veszik igénybe az állami segélyt, csakhogy ne kelljen magyar nyelven tanitani. (Igaz ! TJgy van !) Nagy György: A brassói gimnázium visszautasította a segélyt, Kállay Tamás : A törvény ugyan elrendeli a magyar nyelv tanítását, de hiszen tanítójuk sincsen, a ki magyarul tudna. Első kötelességnek tartanám, hogy a tanítóképzés kivétessék a felekezetek kezéből és államivá tétessék. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Szomorú példákat hozhatnék fel az általam elmondottak támogatására. Tegnap az »Erdélyi Hiradó« czimű lapban a következő szégyenletes adatokat olvastam. Nem tudom, mit szólnak majd hozzá román -t. képviselőtársaim. Ugyanis a romániai kiállításon a magyarországi románok az általuk kiállított egyes dolgokat és osztályokat »Peste Hotáre«, a határoiituli rész elnevezéssel illették. Hát, t. ház, legyenek iskoláink, a hol megtanítsák ezeket az embereket arra, hogy csak egy ország, Magyarország áll itt fenn, (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) és itt senkinek semmi joga sincs magát másképen nevezni. Ismerjék földrajzunkat, nehogy jövőben is olyan térképek legyenek forgalomban, a melyeken Szészékesfehérvárig festik meg az oláhság terjedését. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hivatkozom itt az igen t. miniszter ur beszédének egy részletére, a hol azt mondotta, hogy nincs a világon állam, nincs ország, a mely eltűrné azon szégyenteljes állapotokat, hogy népiskoláink egy része nemcsak hogy hű állampolgárokat nem nevel, hanem a hazának nyilt ellenségeit neveli. (TJgy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Gr. Apponyi Albert miniszter ur azt mondotta minisztériumában az ő üdvözletére összegyűlt tisztviselőknek, hogy a midőn munkásságának eredményét nézik, ne felejtsék el mértékül felállítani azt a körülményt, hogy ez egy átmeneti minisztérium. Én arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy valamint mi és az ország közvéleménye