Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-88

304 88. országos ülés 19(>7 január lí-én, héifőn. gyermek, olyan dolgok tanulásával, látásával töltené el, a melyek őt képessé tennék arra, hogy akár az életben, mint müveit, öntudatos polgár szolgálja a hazát, legyen postás, vasutas, akár a kellő előkészületek után a tudományos pályára lépne, akkor mi egy 6 esztendeig tartó tanfolyami! iskolában igazán müveit jjolgárokat nevelő iskolát bírnánk. Ha azonban mellékdolgokkal lekötjük az ifjakat, a fődolgokat jjedig elhanyagoljuk, akkor természetes, hogy kerülnek ki érettségi vizsgát tett emberek, a kik elmennek vasutasoknak, j>ostásoknak és egész életükben azon tőrük a fejüket, hogy miért gyötörték őket olyan dolgokkal, a melyeknek hasznát nem vették, mások pedig elmennek az egyetemre, és azon törik a fejüket, hogy miért nem tanították arra, a mire itt szükség van. Mert hiába, a gimnáziumnál is, a reáliskolánál is az a kérdés, hogy az egyetemre tanitson-e vagy az életre, és mikor valakire ki kell mondani az Ítéletet, azt mondják, hogy postásra és vasutasra is szükség van, tehát hagyjuk, hadd menjen át. így tehát a polgári életre képesítő iskolák közül egyik sincs meg. Szakítani kell a régi iskolával és megcsinálni egy egységes középiskolát magyar nemzeti szellemben és irányban. (Helyeslés.) Azután csinálni kell az egyetemre előkészítő iskolát, hogy a kinek mire szüksége van, megtanulhassa ott. Most már rövid leszek. Az egyetemről sok mindent szerettem volna mondani, de látom a türelmetlenséget. (Halljuk! Halljuk!) A harmadik egyetemre először is azt jegyzem meg, hogy az már negyedik egyetem lenne, mert nekünk Zágrábban is van egy egyetemünk és azt ne konfiskáljuk el magunktól mi magunk. Másodszor azt jegyzem meg, hogy a mi a harmadik egyetem helyét illeti, e kérdésben mindössze két képviselő van, a ki igazán elfogulatatlanul, őszintén nyilatkozhatik, t. i. Polónyi Géza t. képviselőtársam, a kinek a kerületében van már egyetem. (Felkiáltások: Hol?) A belvárosban. (Derültség.) A másik képviselő }>edig szerény magam vagyok, mert az én kerületemben is van már egy egyetem. Mivel pedig én annyira már mégsem megyek, hogy Kolozsvár II. kerületének is kérjek egyetemet, ennélfogva egész őszintén nyilatkozhatoin, hogy szerintem a harmadik, illetve negyedik egyetemre akkor volna szükség, ha már volna egy igazi egyetem. (Zaj.) Ne méltóztassanak félreértem, csak azt akarom mondani ezzel, hogy mi a mi egyetemünk, pl. a kolozsvári és ez is miért egyetem? Azért, hogy a négy szakiskolának, a papi iskolának, az ügyvédi iskolának, a doktori iskolának ós a tanári iskolának a dékánjai a doktori avatásokon ott ülnek egymás mellett és középen a rektor? Nem épen olyan négy szakiskola-e ez, mintha az egyik Szegeden volna, a másik Kassán, a harmadik Debreczenben és a negyedik Pozsonyban. Ez tisztára szakiskola. (Egy hang a szélsőhaloldalon: Halljuk a bizonyítékokat !) Ide vehetnők még akkor a Politechnikumot is, az is csak olyan szakiskola, de akkor a szimetria meg volna törve, mert akkor a rektor mellett az egyik oldalon három dékánnak kellene ülnie, a másikon két dékánnak. (Derültség. Zaj.) Csak annak illusztrálására hozom ezt fel, hogy a mi egyetemi oktatásunkban tényleg lehet, hogy sok egyéb baj van, de a főbaj mégis az, hogy tisztán csak gyakorlati szolgálatban állottak, többek közt a kötelező doktorátussal is, meg egyáltalában, hogy ez a közfelfogás. Én szerintem, ha volna egy egységes középiskolánk magyar nemzeti irányban megalkotva, volna azután a felsőbb tanulmányokra előkészitő iskolánk, a hol mindenki azt tanulná, a mit az ő jövendő tanulmánya megkíván, akkor fel kellene állítani magasabb szakiskolákat és szükség volna azután egy-két-három egyetemre, a mely igazán egyetem volna, ig 8.Z £111 R tudományt önmagáért művelő intézet és nem közönséges diplomagyár. (Mozgás.) Ha azonban már igy van és az egyetemi rendszer mellett megmaradunk, akkor természetesen igaz, hogy nem egy uj egyetemre, hanem sokkal több uj egyetemre volna szükség. (Helyeslés.) A mi j)edig az egyetemek helyét illeti, arra nézve egész elfogulatlanul csak azt mondom, hogy annak mindenesetre magyarnak kell lennie. (Helyeslés.) Ennélfogva feltétlenül és elsősorban elesik Pozsony, utána elesik Kassa, elesik Arad, Temesvár, marad pedig Debreczen és Szeged, (ügy van! Helyeslés.) Tessék ezen vitatkozni. (Felkiáltások halfelöl: Adjunk mind a kettőnek! Mind a kettő megérdemli !) Lengyel Zoltán: Mind a kettőnek megadjuk ! Kecskeméthy István: Már én azt hiszem, hogy elég volt abból a felfogásból, hogy mi magunknak ellenségeket neveltünk saját iskoláinkban. Elég volt abból a felfogásból, hogy a magyar maradjon j>arasztnak és azután a többi más nemzetiségüeket neveltessük urnak; hanem elérkezett annak az ideje, hogy forditsunk ezen és a mi állami iskoláinkat, a mennyit csak birunk, magyar vidékeken állítsuk fel s egyetemet is — hogyha lesz és a mennyi csak lesz — magyar vidékeken állítsunk fel. (Élénk helyeslés.) T> ház! Itt, a kik vannak, úgynevezett nemzetiségiek, mi azokat részben itt találtuk, meghódítottuk, részben ugy költöztek be, részben ugy vannak betelepítve. Mi valamennyiöket testvérileg keblünkre öleltük, minden jogainkban részesítettük. (Zaj a középen.) Hiába, ez igy van és ezt letagadni nem lehet. De egyet elmulasztottunk : elmulasztottuk azt, hogy alkalmat adjunk ezeknek az idegen ajkú polgárok-