Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

87. országos ülés 1907 január 12-én, szombaton. 257 ezzel -csak angazsálják magukat, azt mondván, hogy ezt meg azt soha meg nem teszszük s majd mégis megteszik. A jelenlegi kormány nemzetiségi politikáját illetőleg három miniszteri nyilatkozatot hallot­tunk. Nyilatkozott a belügyminiszter, nyilat­kozott az igazságügyminiszter és nyilatkozott a kultuszminiszter. (Felkiáltások: Nagyon okosan!) Mind a három a maga nevében fenyegetőleg nyilatkozott. A belügyminiszter ur azt mon­dotta, hogy az ő politikája az: szeretettel visel­tetni a nép nagy tömege iránt és kíméletlen szigorral üldözni az agitátorokat. (Helyeslés balfelöl.) Jól van. Az igazságügyminiszter ur más formában ugyanezt tette. A kultuszminiszter ur kissé diplomatikusabban fejezte ki magát, ő azt mondta, hogy meg nem tűri azokat az iskolákat, melyek a hazafiasság szempontjával szemben semlegesek. Tehát ő is magyarosítani akar, de nem erőszakkal, hanem az iskola utján. Maniu Gyula: A saját pénzünkkel akar magyarosítani. (Zaj.) Petrovics István: Helyeselni tetszett azt. mikor a belügyminiszter ur minket megfenye­getett. Ez lehet, hogy helyes, (Nagy zaj) lehet, hogy nem helyes. Én helyeslem a magam szem­pontjából. Eddig nem volt még kormány, a mely — habár tényleg üldözött — nyíltan kimondta volna, hogy üldöz, a mostani kormány kimondta, hogy üldöz. (Zaj és ellenmond á^ok.) Szmrecsányi György: Ezt nem mondta. Petrovics István : Azt mondta, hogy az agi­tátorokat kíméletlen szigorral fogom üldözni. (Elénk helyeslés.) Csizmazia Ferencz: Az állam ellen nem kell izgatni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Maniu Gyula: Minden politikus izgat a maga elvei mellett. Brediceanu Koriolán: Szuverén népnek kép­viselőit itt hazafiatlansággal vádolják. (Zaj.) Petrovics István: Hogy megnyugtassam az urakat elismerem, hogy ez a nyilatkozat az én szempontomból helyes volt. Ezentúl tudni fogja ezt mindenki, a ki eddig nem tudta, de nem is tudhatta, mert elhallgatták. Most tudni fogja egy sokszor és nagyon dicsért beszédéből a bel­ügyminiszternek. Elég az hozzá, a kormány nyiltan kimondotta, hogy ezentúl üldözni fog. (Zaj.) Ezt mondta más formában az igazság­ügyminiszter ur is. Most kérdem : ki az izgató ? Ugron Gábor: Állam ellen izgató! Polónyi ellen lehet izgatni. Brediceanu Koriplán : Rosszakaratú ürügy ez. Vlád Aurél: Állam elleni igazgató nincs egy sem. Elnök: Kérem Brediceanu képviselő urat, ne méltóztassék itt parallel szónoklatokat tar­tani. Ezt tiltják a házszabályok, Petrovics István: Ez a fenyegetés vonat­KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET. kőzik az izgatókra. Ki állapítja meg, hogy ki az izgató? Maniu Gyula : Az ügyész! Petrovics István: Ha az ügyész állapítja meg, ott van a bíró, a ki engem el fog ítélni, de a belügyminiszternek nincs joga senkit sem üldözni. De a dolog ugy áll, hogy itt eszembe jut egy adoma. Volt egy adós, kinek sok hite­lezője volt. Ez az adós ugy vélt magán segít­hetni, hogy hitelezőit két osztályba sorozta és azt mondotta: Az egyik osztályba tartoznak azok, a kiknek fizetni akarok, de a kik nem sürgetik a fizetést, a másik osztályba azok, a kik sürgetik a fizetést, de a kiknek ón nem aka­rok fizetni. Be mihelyest az, a kinek fizetni akarok, megsürgeti a fizetést, nyomban átteszem az első osztályból a második osztályba, és annak sem fizetek. így vél magán a belügyminiszter ur is segíthetni, hogy a nem magyarajku polgáro­kat két osztályba sorozza: az egyik osztályba tartozik a magyar nép nagy tömege, a melyet, a míg nem reklamál, szeretek, a másik osztályba pedig az izgatók, a kiket üldözni fogok; de mihelyest a nagy tömegből valaki reklamál, nyom­ban átteszem az izgatók osztályába. A magam szempontjából tehát helyeslem azt, hogy a miniszter ur a miniszteri székből ilyent hangoztatott, hogy itt nem jogállapot van, hanem olyan állapot, a hol kategóriákba soroz­hatják az állampolgárokat és a szerint üldöz­hetik őket. Azt mondják, hogy egyrészt nem akarunk magyarosítani erőszakkal, másrészt nem tudunk magyarosítani. De nem az a lényeg, hogy tudunk-e vagy akarunk-e magyarosítani, hanem ha igazságosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs nemzet a világon, a melynek joga volna — a jogosultság szempont­jából tekintve a kérdést — más nemzetiséget jellegétől megfosztani saját javára. (Nagy zaj.) A míg önök nem helyezkednek ethikai alapra és nem fogják azt mondani, hogy »nincsen jogo­sultságunk ahhoz, hogy másokat megmagyarosit­sunk«, addig nem hiszünk sem az egyik, sem a másik szóban. Egy hang (a jobboldalon): Hát mi van Ro­mániával ? Petrovics István: Ne tessék Romániáról beszélni, mi nem annak vagyunk a polgárai. mi Magyarország polgárai vagyunk és itt igény­lünk jogokat. Különben a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Egy hang (a baloldalon): Akkor viseljék ugy magukat, mint magyar állampolgárok! Egy hang (a nemzetiségi padokról): Majd önöktől fogunk leczkét venni! Egy hang (abaloldalon). Vehetnek is! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Az ülést 10 perezre felfüggesztem. 33

Next

/
Thumbnails
Contents