Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-87
87. országos ülés 1907 január 12-én, szombaton. 257 ezzel -csak angazsálják magukat, azt mondván, hogy ezt meg azt soha meg nem teszszük s majd mégis megteszik. A jelenlegi kormány nemzetiségi politikáját illetőleg három miniszteri nyilatkozatot hallottunk. Nyilatkozott a belügyminiszter, nyilatkozott az igazságügyminiszter és nyilatkozott a kultuszminiszter. (Felkiáltások: Nagyon okosan!) Mind a három a maga nevében fenyegetőleg nyilatkozott. A belügyminiszter ur azt mondotta, hogy az ő politikája az: szeretettel viseltetni a nép nagy tömege iránt és kíméletlen szigorral üldözni az agitátorokat. (Helyeslés balfelöl.) Jól van. Az igazságügyminiszter ur más formában ugyanezt tette. A kultuszminiszter ur kissé diplomatikusabban fejezte ki magát, ő azt mondta, hogy meg nem tűri azokat az iskolákat, melyek a hazafiasság szempontjával szemben semlegesek. Tehát ő is magyarosítani akar, de nem erőszakkal, hanem az iskola utján. Maniu Gyula: A saját pénzünkkel akar magyarosítani. (Zaj.) Petrovics István: Helyeselni tetszett azt. mikor a belügyminiszter ur minket megfenyegetett. Ez lehet, hogy helyes, (Nagy zaj) lehet, hogy nem helyes. Én helyeslem a magam szempontjából. Eddig nem volt még kormány, a mely — habár tényleg üldözött — nyíltan kimondta volna, hogy üldöz, a mostani kormány kimondta, hogy üldöz. (Zaj és ellenmond á^ok.) Szmrecsányi György: Ezt nem mondta. Petrovics István : Azt mondta, hogy az agitátorokat kíméletlen szigorral fogom üldözni. (Elénk helyeslés.) Csizmazia Ferencz: Az állam ellen nem kell izgatni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Maniu Gyula: Minden politikus izgat a maga elvei mellett. Brediceanu Koriolán: Szuverén népnek képviselőit itt hazafiatlansággal vádolják. (Zaj.) Petrovics István: Hogy megnyugtassam az urakat elismerem, hogy ez a nyilatkozat az én szempontomból helyes volt. Ezentúl tudni fogja ezt mindenki, a ki eddig nem tudta, de nem is tudhatta, mert elhallgatták. Most tudni fogja egy sokszor és nagyon dicsért beszédéből a belügyminiszternek. Elég az hozzá, a kormány nyiltan kimondotta, hogy ezentúl üldözni fog. (Zaj.) Ezt mondta más formában az igazságügyminiszter ur is. Most kérdem : ki az izgató ? Ugron Gábor: Állam ellen izgató! Polónyi ellen lehet izgatni. Brediceanu Koriplán : Rosszakaratú ürügy ez. Vlád Aurél: Állam elleni igazgató nincs egy sem. Elnök: Kérem Brediceanu képviselő urat, ne méltóztassék itt parallel szónoklatokat tartani. Ezt tiltják a házszabályok, Petrovics István: Ez a fenyegetés vonatKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET. kőzik az izgatókra. Ki állapítja meg, hogy ki az izgató? Maniu Gyula : Az ügyész! Petrovics István: Ha az ügyész állapítja meg, ott van a bíró, a ki engem el fog ítélni, de a belügyminiszternek nincs joga senkit sem üldözni. De a dolog ugy áll, hogy itt eszembe jut egy adoma. Volt egy adós, kinek sok hitelezője volt. Ez az adós ugy vélt magán segíthetni, hogy hitelezőit két osztályba sorozta és azt mondotta: Az egyik osztályba tartoznak azok, a kiknek fizetni akarok, de a kik nem sürgetik a fizetést, a másik osztályba azok, a kik sürgetik a fizetést, de a kiknek ón nem akarok fizetni. Be mihelyest az, a kinek fizetni akarok, megsürgeti a fizetést, nyomban átteszem az első osztályból a második osztályba, és annak sem fizetek. így vél magán a belügyminiszter ur is segíthetni, hogy a nem magyarajku polgárokat két osztályba sorozza: az egyik osztályba tartozik a magyar nép nagy tömege, a melyet, a míg nem reklamál, szeretek, a másik osztályba pedig az izgatók, a kiket üldözni fogok; de mihelyest a nagy tömegből valaki reklamál, nyomban átteszem az izgatók osztályába. A magam szempontjából tehát helyeslem azt, hogy a miniszter ur a miniszteri székből ilyent hangoztatott, hogy itt nem jogállapot van, hanem olyan állapot, a hol kategóriákba sorozhatják az állampolgárokat és a szerint üldözhetik őket. Azt mondják, hogy egyrészt nem akarunk magyarosítani erőszakkal, másrészt nem tudunk magyarosítani. De nem az a lényeg, hogy tudunk-e vagy akarunk-e magyarosítani, hanem ha igazságosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs nemzet a világon, a melynek joga volna — a jogosultság szempontjából tekintve a kérdést — más nemzetiséget jellegétől megfosztani saját javára. (Nagy zaj.) A míg önök nem helyezkednek ethikai alapra és nem fogják azt mondani, hogy »nincsen jogosultságunk ahhoz, hogy másokat megmagyarositsunk«, addig nem hiszünk sem az egyik, sem a másik szóban. Egy hang (a jobboldalon): Hát mi van Romániával ? Petrovics István: Ne tessék Romániáról beszélni, mi nem annak vagyunk a polgárai. mi Magyarország polgárai vagyunk és itt igénylünk jogokat. Különben a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Egy hang (a baloldalon): Akkor viseljék ugy magukat, mint magyar állampolgárok! Egy hang (a nemzetiségi padokról): Majd önöktől fogunk leczkét venni! Egy hang (abaloldalon). Vehetnek is! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Az ülést 10 perezre felfüggesztem. 33