Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

252 87. országos ülés 1907 január 12-én, szombaton. a törvényben a forrásmunkának minden ize; az ő sokszori felszólalása különösen ezen két munkának befolyása alatt történt. Az egyik forrásmunkának a czime »Die Deutsche Bürgerschule. Schreiben an einen Staatsmann, von dr. Mager. Stuttgart 1840.» Boldogult atyám könyvtárában találtam meg ezt is, a másikat is ; ő ilyenekkel nagyon foglalkozott, önálló álláspontot fejezett ki az 1868. évi XXXVIII. népiskolai törvény kérdésében. Mager, a kiről szóltam, az antik respublika és a középkori állammal szemben a modern államnak tökéletességét glorifikálja s ennek kiépitésében vezértényezőnek s legfőbb eszköznek a polgári iskolát tartja. A másik forrásmű 1826-ban jelent meg. Czime : »I)ie Sclmle, Elementarschule, Bürgerschule und Gymnasium in ihrer hölieren Einheit und nothwendigen Trennung von dr. Alb. Leopold Julius Ohlert.« Ismeretlen szerző. Munkájának már a cziméből is kiérzik, hogy telivér hegeliánus, tehát mély gondolkodó. (Ellenmondás.) Én nem védem a hegeliánus-rendszert, de ha valaki a hegeli-rendszerhez hozzászól, akár mint hegeliánus, akár mint a rendszer birálója, annak filozófiai éles elméjének, széleskörű tudásának — nem szűk szakmában kicsinyeskedőnek, hanem tág látkörének kell lennie — az kétségtelen. De ez mellékes, csak azt akarom mondani, hogy Ohlertnek ezenmunkája milyen eredményre jut. mi az, a mit Csengery Antal nem vett át. Ohlert ebben a munkájában szórói-szóra a következőket mondja (olvassa) : »Bármennyire kell is különböznie a polgári iskolának a gimnáziumtól tanmodor és taneszközeire nézve, mégis szükséges, hogy egy más tekintetben a tudományos iskolákkal egyenlősittessék, abban t. i., hogy a polgári iskolának bevégzése nyilvános elismeréssel és szankczióval láttassék el, miként a gimnázium. A mint mindenki feltételezheti, hogy az az ifjú, a ki a gimnáziumot érettségi bizonyít ványnyal hagyja el, csakugyan tényleg képesítve van az egyetem látogatására, ugy a polgári iskolának is kell azt a biztositékot nyújtania, hogy tanulói, ha bevégzett tanfolyam után elbocsáttatnak, eléggé elő vannak készitve a polgári szakmákra, — zum Eintritt in die bürgerlichen Fächer. — Ez a kezessége azonban a mai polgári iskoláknak nincs meg s a meddig ez hiányzik, ezek az intézetek igazi virágzásra nem emelkedhetnek.« Tehát már 1826-ban alapos gondolkodók, a tárgygyal melléktekintet nélkül foglalkozó igazi tudósok azon a véleményen voltak, hogy igenis szankczióval kell ellátni ezeknek a bizonyítványait. Ebből pedig, a magyarországi viszo^okat tekintve, az következik, hogy nem szabad megengedni azt, hogy az egyik intézmény, mint teszem azt a felsőbb kereskedelmi iskola élvezi pl. az önkéntességi jogot, a mely egész sereg embert visz oda, a kik soha sem lesznek kereskedők, a polgári iskola pedig nem élvezi. Meg kell tehát adni a létfeltételt a polgári iskolának arra nézve, hogy Magyarországon az európai követelményeknek megfelelő elég képzett polgári osztály állhasson elő. Most már az egész tárgyat áttekintve, kétségtelennek^tartom, hogy a mai törvény szerint hatosztályu, tényleg azonban négyosztályuvá zsugorodott polgári iskola felemelendő hétosztályura, a mi semmiféle érdeket nem sért, de viszont nagy érdekeket segit elő, a hazai kultúra terén. Én huzamosabb ideig voltam kormányképviselő az érettségi vizsgálatokon. Bejártam az ország minden részét; kemény legény voltam, de egy érvvel mindig lehetett rám hatni, mert belsőleg éreztem, hogy az igaz, t. i. a mikor azzal állottak elő a szülők, azok atyafiai, vagy a tanárok, mert néha az egész tanári kar egy mentőtársulattá alakult át: »Kérem, hiszen ez a fiu gazda lesz, erdész lesz, vasutas lesz, postás lesz, a törvény megkivánja az érettségit, de a józan ész nem kívánja meg, hogy az a postás Cicero nyelvén beszéljen, vagy Cicerót fordítani tudj a.« Ez az argumentum mindig hatott rám; hivatkozhatom tanukra ; valóban éreztem, hogy a gimnáziumba szorított az az ifjú voltaképen nem volt helyén a gimnáziumban és annak jobb lett volna módot nyújtani, hogy alacsonyabb nívón levő, de rokon intézet látogatása utján mégis, hogy ugy mondjam — és ez igen fontos, minden demokratikus ellenvetés ellenére — az az uri fiu az ő eddigi osztályához továbbra is tartozhassék. Hencz Károly: Megszerzi az érettségit a svindli-gimnáziumban ! Ballagi Aladár: A svindli-gimnáziumokat el kell törölni; az utolsó betűig aláírom, a mit Hencz Károly képviselőtársam mondott. Azokat be kell csukni, inkább ma mint holnap. (Élénk helyeslés.) De ezeket ne méltóztassék a polgári iskolákkal egy napon és egy órában említeni. A polgári iskolák tanszemélyzete becsülettel, tisztességgel teljesiti kötelességét és ennélfogva — tudom, hogy nem volt szándékos, de minden félreértés elkerülése végett mégis kénytelen vagyok figyelmeztetni Hencz Károly t. képviselőtársamat, hogy nem volt helyénvaló a polgári iskolával együtt említeni a svindli-gimnáziumokat. A fődolog itt az, hogy a gimnáziumból nem lesz addig gimnázium, a mig oda mindenféle nem odavaló emberek mennek. A gimnázium kell, hogy egészen a tudományos pályákra előkészítő intézet legyen. Alkalmat kell arra adni, hogy a polgári iskola nevének megfeleljen, a melyet — azt hiszem — nem szabad hazugsággá törpülni engedni. Abban van az igazság, hogy a polgári iskola ne legyen se népiskola, se középiskola. A polgári iskolának az a czélja, hogy a polgári életben szükséges ismeretekre oktassa és képesítse a fiatalságot, és akkor feladatának megfelel. Vagyis, t. ház, vissza kell állítani a neveknek igazi jelentését. Ugyanazon hangon beszélek, mint annak idején XIII. Leó pápa és a melynek ő kétségtelenül legnagyobb erkölcsi sikereit és diadalát köszönhette. Tehát én látva és tapasztalatból ismerve azt a sikert, a mely fűződik ahhoz, ha a szavak az