Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

248 87. országos ülés 1907 január 12-én, szombaton. ezellákra osztott klastrom, a melyet jobban nem lehetett volna adaptálni egyetemi könyvtár czéljaira, mint épen ezt az egyetemi könyvtárnak épített épületet. Ha gyorsan nem segitünk ezeken az épitkezési bajokon — a mi budget kérdése — s azt nagyon jól tudom tapasztalásból, hogy az igen t. kultuszminiszter ur nagy tekintettel szokott lenni miniszterelnök és pénzügyminiszter társára is — mégis annyit okvetlen meg kell tennünk és pedig azonnal — persze magánjogok sérelme nélkül — hogy az ott lévő hivatalos lakásokat, a melyek a legszebb és könyvtári czélokra igen alkalmas helyiségek . . . Hencz Károly: Három szobás lakások vannak ott! Ballagi Aladár : Dehogy csak három szobások, van ott hat-hét szobás lakás is fürdőszobával stb. Szóval az egész második emelet a legalkalmasabb volna könyvtári czélokra, mert az van legjobban világítva. Most a hivatalos lakás be van ékelve a a könyvek közé. Legalább is ezeket a helyiségeket kellene átalakítani a könyvtár ezéljaira, a mi ugyan csak toldás-földás volna, de legalább ezt rögtön meg kell tenni, mert azt lehet mondani, hogy nap-nap mellett beáll az az állapot, hogy egyáltalán lehetetlen lesz a könyveket keresni és megtalálni. Egyptomi sötétség uralkodik ott ugy, hogy tolvaj lámpával kell járni. Fényes nappal, déli 12 órakor agyon lehet ütni akárkit a könyvek között. A hol könyvczimeket kellene nézni, csak tapogatódzva tud eljutni az ember a keresett könyvhöz és csak vaktában találja meg a szolga a keresett könyvet, ha épen szerencséje van. Bedőházi János: önöket sohasem lehet kielégíteni ! (Zaj.) Ballagi Aladár: T. képviselőtársam ezen megjegyzésére csak azt mondhatom, hogy nem ok nélkül élek én azzal az argumentummal, hogy utalok a külföldi példákra és éppen a newyorki Astor Library-re, a mely minden oldalról jól megvilágított, egyszinten lévő épület és ennélfogva könyvtár czéljára legalkalmasabbnak tekinthető ; csodálom, hogy akkor ilyen malkontentus intencziókat tulajdonit nekem. Most meg kell emlékeznem még egy igen nevezetes körülményről, a melyet nagyon ajánlok ismét a t. miniszter ur figyelmébe. Egy nagy időszakában az emberiségnek, kulturális szempontból nagy időszakában, a renaissance idején azt tartották, hogy nagy uri appartement, igazi palazzo, nagyúri palota csak az, a melynek megvan az a kelléke, hogy kertje van s azonkívül, hogy könyvtár, vagy műgyüjtemény, vagy mind a kettő van benne. így alakult meg Korvin Mátyásnak, a mint nevezik, vagyis Hunyadi Mátyásnak a renaissance korszak szellemének megfelelő nagyszerű könyvtára, mai napig nemzetünk dicsősége. így alakultak meg mindenütt hasonló könyvtárak nagyúri palotákban, mint azoknak legfőbb disze. Elegendő utalnom a Mediciek örök emlékezetű nagyszerű gyűjteményére. Szóval a kulturális tekintetben oly nagy renaissance időszak azt tartotta, hogy a nagyúri appartementhoz, mint feltétlen kiegészítő rész, mint okvetlen megkívántató követelmény, tartozik a könyvtár és műgyüjtemény. Vettem magamnak a fáradságot és annak idején, két esztendővel ezelőtt, épen arra való tekintettel, minthogy nem tudtam pontos felvilágosítást szerezni, elővettem Hauszmann tanár urnak saját tervrajzait a budai királyi várpalotáról és néztem azt, hogy hol adtak helyiséget a könyvtárnak, hogy hol van az uri palotát jellemző könyvtár helyisége ? S nem találtam még csak egy könyvtárszobát sem ! Keringtek olyféle hirek, mint a milyent közvetlenül a most elhalasztott udvari bál előtt is tettek közzé, a melyek szerint olyan palota a budai királyi palota, a melynél különb nincs ez idő szerint Európában, vagyis — mert ez egyértelmű — a világon. Hát ez a nyilatkozat csak cum grano salis vehető, mert ha aranyból van is a szék és aranyból az evő- és ivócsésze, akkor sem teszi rám azt a hatást, hogy ez okvetlenül királyi palota lenne, mert az csak egy gazdag ember háza. (Mozgás.) Ezt a körülményt nagyon fontosnak tekintem. Mert tudom, hogy Ö felsége minő áldozatokat hozott mint Meczenás a könyvtárak felvirágoztatásáért Bécsben. Tudom, hogy a jelenlegi udvari könyvtár mostani magas nívóját és csodás gazdagságát jelentékeny részben a felséges ur áldozatkészségének köszönheti. Tudom, mit költött, micsoda alkotásokat létesített a MinoritenPlatzon levő uj Haus-, Hof- und Staats-archiv megalkotása érdekében, a melyhez fogható nincs a világon. Merem állítani, mert elég jól ismerem a levéltárakat. Ahhoz fogható, a minő a bécsi uj császári levéltár, nincs. De azonkívül tudom, mily Meczenás a felséges ur és mennyire van érzéke a renaissance azon követelménye iránt, a melyről az imént emlékeztem meg. Ott van Bécsben két udvari múzeum, a melyek ha nem is haladják meg a British-muzeumot vagy a Kensington-muzeumot, a Museo Borbonico-t vagy a Louvret vagy egyéb efélét, de kétségkívül mint azokkal egyenrangú intézmények jelentkeznek. Már most ha a miniszter ur csak arra hivatkozik is, hogy Bécsben ilyen alkotások fűződnek Ő felsége meczenási nevéhez, ha ezt csak igy adja is elő a miniszter ur, ha egész előadásának és előterjesztésének, melyet a felséges úrhoz intéz, csak ez lesz is az értelme, meg vagyok győződve, hogy az itteni közviszonyoknak és a magyar kultúrának azt a kívánságát, hogy ezen könyvtárakban szegény, de tudományszomjas ifjakban és emberekben elég gazdag országban a mutatkozó szükségletet egy udvari könyvtár elégítse ki : nem fogja vissza utasítani a felséges ur. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Felkérem tehát a miniszter urat, méltóztassék a maga módja szerint oda hatni, hogy a felséges urnak figyelme erre a fontos