Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

244 87. országos ülés 1907 január 12-én, szombaton. elnöki, igazgató-választmányi vagy felügyelőbizottsági tiszti, vagy bármely oly állás, viselése, mely állandó javadalmazással, osztalékban való részesedéssel, jelenléti illetménynyel, vagy egyéb jutalmazásokkal van összekötve. További eljárás végett tudatom a tankerületi kir. főigazgatósággal, hogy a felsorolt mellékfoglalkozásokat ezennel eltiltom.« Ez helyes, de itt megállt az ügy és nem ment tovább az egyetemre. Megint a jobboldalát veszem a dolognak. Ezt jóra is lehet magyarázni. Én nem akarok rekriminálni, én czélt akarok érni ebben a tekintetben és nem az a ezélom, hogy én a múltban szerepelt, lejárt alakokat itt stigmatizáljam vagy egyéb efféle ; hanem ezélom az, hogy eredményt érjek el ebben a dologban, a melyet olyan lényegesnek tekintek, a minőnek beszédem elején feltüntettem. Tehát, a jobbat véve, azt lehet mondani, hogy a miniszter tisztelte az egyetem autonómiáját. A ki az egyetem autonómiájának lényegét ismeri, az igen jól tudja, hogy voltaképen — sehol sincsen ugyan kimondva — az egyetem autonómiájának sarkalatos, legfontosabb része az, hogy őt illeti meg a maga dolgaiban a kezdeményezés joga. Én ezt igy fogtam fel, s midőn eltelt jó idő és az egyetemi hatóságok, melyeknek tagjaival egyenként beszéltem, mondván, hogy itten ezt az alkalmat meg kell ragadni, a fülük botját sem mozgatták, akkor kezembe vettem az ügyet s inditványt tettem magam és pedig akként, hogy ott a szó szoros értelmében elégettem magam mögött a hidat. A ki tudja azt, hogy ott a kollegátus körében mit jelent az ilyen természetű dolgokat bolygatni, (Egy hang balfelöl: Darázsfészek !) az tudja azt is, hogy magamra vettem minden gyűlöletet. Be is következett rá olyan esemény, a minő az egyetemen az egész XIX. században csak kétszer fordult elő, hogy egyetemi tanár bajba keveredik. Mondom, kétszer fordult elő ilyen : az egyik loj>ás miatt, a másik sikkasztás miatt; neveket is említhetnék, de nem említek, mert hozzátartozóik még élnek. De a harmadikat megnevezem, mert az én magam vagyok, a kit hivatalos titok megsértésének czime alatt, fegyelmi vizsgálat alá vontak, abból kifolyólag, hogy a tiszta morál érvényesitését mertem követelni az inkompatibilitás kérdésében. Hogy én a Tisza-rendszert ugy szeretem, mint a hogy szeretem, annak elsősorban ez a magyarázata, ezek az én tapasztalataim, a melyekben az intézmények életét közvetlenül figyeltem meg, mint azokban cselekvő. S ennélfogva nem frázis, midőn azt mondom, hogy poklokra való volt az egész szabadelvű rendszer, (Élénk helyeslés.) a mely egyfelől mindig a szabadság jelszavát viselte az ajkán, és akkor, a midőn egy ilyen inditványt tesz az ember, előveszik őt, a kormányzattal kapcsolatban lévő emberek valamennyien összeállnak s azt mondják: ez hivatalos titok, aki erről mer beszélni, az fegyelmi alá vonandó. S meg merték tenni velem szemben azt, hogy fegyelmi vizsgálat alá vontak ebből kifolyólag. Ez az igazi élettana a kormányrendszereknek, az ilyenfélék, a melyeket a história fog szellőztetni, a mint tiszta histórikum az, a mit most elmondottam. Ezt az inditványt, a melyet akkor tettem a tanári inkompatibilitás kérdésében, mint hivatalos titkot megőrzöm, nem olvasom fel az egész beadványt, hanem ettől eltekintve argumentálok a dolog mellett röviden. (Halljuk!) Mivel lehet indokolni azt, hogy az egyetemi tanár állása összeférhetlen a közkereseti társaságoknak igazgató-tanácsosságával ? Argumentálok ugy — s a ki engem ismer, az nagyon jól tudja, hogy ma ugy beszélek, mint akkor beszéltem. De nem magát az aktát ismertetem, hanem beszélek arról, a mi ebben a beadványban foglaltatik. Az argumentum első sorban az, hogy ha csak a korszellemnek szempontjából tekintjük az egyetemet, kétségtelen, hogy akkor, azon időpontban, a midőn a középiskolai tanárokra vonatkozólag jónak látták azt a korlátozást behozni, hogy ők pénzt kereső társaságoknak aktiv tagjai nem lehetnek, akkor ezt az egyetemi tanárokra is ki kellett volna terjeszteni. Mert annyi bizonyos, hogy a középiskolai tanár utóvégre, ha elvégzi a maga óraszámát becsülettel, akkor megtette a kötelességét. De más az egyetemi tanárra, a kinél az óraszám utóvégre nem döntő dolog, csak másodrendű kérdés, és a fő az, hogy mivé tudja magát tenni, a mihez ido kell. a mihez egy, e czélra szentelt élet kell. (Helyeslés.) Hogyha pedig ezt az életet petákok számolgatásával tölti el, akkor ez az élet nem arra való, hogy oda álljon a katedrára és onnan hirdesse a tudomány örök igazságait. (Helyeslés.) A másik argumentum, mit fel lehet hozni, az, hogy a tanár legyen az, a mit a neve mond. (Ugy van!) Ha pedig ott van mint igazgató-tanácsos, akkor ott első sorban mint illetéktelen konkurrense jelentkezik az üzéreknek. Menjen oda a kereskedő, de ne menjen oda a tanár. Mit keres az ott, az üzérek csarnokában ? (Helyeslés.) A harmadik argumentum, a mely kétségkivül most is ép ugy tartozik rám, a mint tartozott annak idején, az, hogy az egyetemen nem lehet az közönyös senkire nézve, a ki annak az intézménynek a tagja és pedig szeretettel tagja, a ki azt hűséggel szolgálja, hogy akkor társai miatt folytonosan hallgatnia kelljen, mikor általánosítják azt, hogy az az intézmény semmi egyéb, mint egy kufárkompánia, üzéreknek a csoportozata. (Igaz ! Ugy van !) Ez nagy injuria az ilyen magamféle egyéniségekkel szemben, kinek hiába ajánlottak fel ilyenféle állásokat, mindenkor tudtam és tudni is fogom azokat visszautasítani. (Helyeslés.) kz egyetemen igenis vannak olyan tanárok, a kiknél igen fontos kérdés, hogy az egyetemi tanári állás minél jobban dotáltassék. Különösen amaz időben még nem értük el azt a magasabb