Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

23(5 86. országos ülés 1907 január íí-én, pénteken. a t. miniszter urat, hogy e tekintetben szigorúan és hatályosan utasítsa az ő szakközegeit és utasítsa — akár közvetve, akár közvetlenül — a községi elöljáróságokat is, hogy a szorgalmi idő betartását tőlük telhetőleg igyekezzenek keresztülvinni, a büntetéspénzeket pedig felületességből, hanyagságból ne nyáron, mikor már a felettes hatóságok és közegek reájuk parancsolnak, szedjék be, a mikor e pénzek beszedésének tulaj donképen már semmi czélja nincs, hanem követeljék azt be azonnal, mihelyt a kimutatás rendelkezésükre áll, hogy így a szülők a büntetéspénz befizetése által rá legyenek kényszerítve, hogy gyermeküket az iskolába beadják. T. ház! A népiskolai tantervben olyan a berendezkedés és olyan tantárgyak fordulnak ott elő, ki kell mondanom, habár kissé radikális kijelentés is, melyet azonban a tapasztalatra építek, vélemónynyilvánitásomért egyébiránt a háznak elnézését kérve, ki kell mondanom, hogy. bár szeretném a mostani tantervbe beillesztett összes tantárgyakat megtartani, a mennyiben hő óhajtásom a szegény polgároknak lelkét szellemi kincsekkel gazdagítani, őket az életre kellőképen előkészíteni, mégis ki kell mondanom, hogy vannak olyan tantárgyak, melyek szerintem csaknem feleslegesek, a melyeknek oktatását a tanítók csak azért hajtják végre, hogy ha a tanfelügyelő vagy a felettes iskolai közeg vizitáczióra megjelenik, kimutathassák, hogy ők igenis ezt is, azt is tanítják. T. ház! Ilyen felesleges tantárgynak tekintem én a többek között a rajzot, a tornát, a természettant és alkotmánytant, a mely tantárgyak tanítását a magam részéről az ismétlőiskolákba szeretném utalni. Tapasztalásból mondom, — és kérem a t. miniszter urat, méltóztassék jóakaratú figyelmére méltatni és mérlegelni ezen kijelentésemet — hogy szükségesnek látom, hogy az ismétlőiskolák látogatása a betöltött tizenkét évtől a betöltött tizennégy évig tétessék kötelezővé, tehát két évig, innen kezdve pedig, vagyis a betöltött tizennégy évtől ismét két évig, vagyis a betöltött tizenhat évig, gazdasági iskola látogatása rendeltessék el. Ennek lehetősége szempontjából minden községben, mert hiszen gazdasági állam vagyunk, feltétlenül fel kellene állítani egy gazdasági iskolát, a hol az ifjúság megismerkedhetnék az elemi gazdasági tudnivalókkal. Az ifjúsági egyesületekkel ugy is kudarczot vallottunk és egy tizenhat esztendős suhanczgyerek még nagyon is reá van szorulva az iskolai fegyelemre, szigorra és a tanítónak jóakaratú felügyeletére. A tizenhat éves ifjút még be lehet kényszeríteni az iskolába a téli hónapokban. Ennek megfelelőleg természetesen a tanítókat a szükséges képesítéssel kellene ellátni, a mi elérhető részint gazdasági iskolák szaktanárai által rendezendő nyári tanfolyamokon tartott előadásokkal, részint, a mint tervbe is van véve, felolvasások tartásával, T. ház! Az ismétlőiskolai oktatás a legtöbb községben csak épen hogy megvan. Évzáró vizsgálatokat az ismétlő iskolákban — és a ki gazda, a ki a falun hosszasabban időzik, nagyon jól tudja ezt — csak igen kevés helyen tartanak. Én a magam részéről szorgalmazom ezt, s az én vidékemen a legtöbb helyen felügyeletem alatt meg is tartják ezeket a vizsgálatokat. Elmegyek azokra magam is. T. ház ! Épen azért, mert úgyszólván sehol sincsen évzáró vizsga, a tanítók rendesen igen könynyen, felületesen fogják fel e hivatásukat, a mely különben nagyon kevés díjazással is jár. Feltétlenül meg kellene tehát állapítani szigorú intézkedésekkel, hogy az ismétlő oktatás kellő ellenőrzése czéljából ugy a felekezeti, mint az állami iskolákban évzáró vizsgálatok tartassanak, azokra szálljanak ki a tanfelügyelők s hol itt, hol pedig amott ellenőrizzék ezt az oktatást is. A gazdasági iskolákban pedig, ott, a hol az ismétlő iskolát gazdaságivá fejlesztették, az a hiba, hogy a tanítók nincsenek a szükséges szakismeretekkel ellátva és oly dolgokat tárgyalnak a gyermekekkel, a melyeket a gyermekek, a gazdaságban élve, úgyis eléggé tudnak. Nem akarom ezeket feltárni, de csak említem, hogy ezekkel foglalkozva nem mutatnak rá a tanítók oly hiányokra és javító intézkedésekre, a mely ismereteknek a kisgazdák esetleg hasznát vennék és a melyek feladatuk körébe tartoznak. Nem is lehet kívánni a falusi tanítóktól, ha nincsen kellő kvalifikácziójuk és előkészületük, hogy a gazdasági ismétlő iskolában a gyermekeknek megfelelő szakszerű, az üzleti szellemet előmozdító előadásokat tartsanak. Az elemi iskolák tantárgyairól szólva, a t. miniszter ur jóakaratú figyelmét felhívom, hogy a tanfelügyelőket utasítsa, hogy a beszéd- és értelemgyakorlatokra nagyobb súlyt helyezzenek. (Helyeslés.) Ez nagyon fontos, de a legtöbb helyen elhanyagolják. Tisztán beszélgetésekre fordítják az időt a tanítók legnagyobb részben, és czéltalan, értéknélküli állatmesékkel szórakoztatják a gyermekeket, de hogy beszélni és gondolkodni tanítanák meg, valami eredeti, szórakoztató, megkapó, a gyermek lelkületét és figyelmét lebilincselő tárgynak elbeszélésével, azt kevés iskolában tapasztaltam. A betűk megismertetésével, írással és olvastatással agyonütnek egy egész esztendőt. Most már a fonomimikai előadással tanítanak, — én ugyan majomidomitó módszernek tartom, — de nekem mindegy, ha bármi módon tanítja is a tanító a gyermekeket, csak minél kevesebb időben érje el az eredményt. A fizikai munkát minél rövidebb időre kell redukálni, hogy azután több időt tölthessenek azzal, a mi a gyermeket oktatja, lelkét nemesiti. De most az első esztendőben a gyermekeket ülésre szoktatják, egy kis becsületre, tisztességre,