Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

216 86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. püspök ur eljárásának, hanem az, hogy ezek a tisztelt, vagyis jobban mondva, nem tisztelt pap urak az általános választások alkalmával nemcsak korteskedtek a hazafias irányú pártok és jelöltek ellen, hanem izgattak a magyar állameszme ellen és ezen izgatásért, azt hiszem, jogerősen el is Ítéltettek. Tehát nemcsak joga, de kötelessége is volt Párvy püspök urnak őket felfüggesztem (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és ezen cselekedetéért mindnyájunknak osztatlan hálájára számithat. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. kultuszminiszter ur már reflektált Bella Mátyás t, képviselőtársamnak azon állítására, hogy helytelen a negyedik osztálytól kezdve bizonyos tantárgyaknak magyar nyelven való tanítását megkövetelni azon iskolákban, a melyek állami segélyben részesülnek. T. képviselőtársam nagyon helytelen alapból indult ki. Mert hiszen természetes, hogy akkor, a midőn egy állam valamely iskolát támogat, attól az iskolától megkívánhatja, hogy legalább is az állam nyelvét, a magyar nyelvet intenzivebben művelje. Ezzel, azt hiszem, hogy sem az igen t. kultuszminiszter ur, — a mint ezt helyesen meg is jegyezte — sem a ház akármilyen tagja nem akarja elkonfiskálni a'nemzetiségek anyanyelvét, hanem megköveteli tőlük azt, a mit minden államnak jogosan meg kell követelnie, hogy minden állampolgár az állam hivatalos nyelvét legalább annyira értse, hogy ugy a közigazgatásban, mint az igazságszolgáltatásban és az egymás közt való érintkezésben helyét meg tudja állani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, hogy ezen nemzetiségi iskolákban nemcsak hogy nem tanítják a magyar nyelvet, hanem legtöbbjében határozott rosszindulat és rosszakarat nyilvánul meg a magyar nyelv iránt, arról személyesen is meggyőződhettem az egyik peticzió tárgyalása alkalmával, a midőn egy oláh tanítót kihallgatni iparkodtam és ő felszólításom daczára kérdéseimre nem akart magyarul válaszolni. Midőn figyelmeztettem, hogy neki törvényes kötelessége a magyar nyelvet annyira birni, hogy az iskolában e nyelven tanítani tudjon és hogy vonakodásának káros következményei • lesznek, mert a törvényes lépéseket felsőbb hatóságánál meg fogom ellene tenni, akkor aztán elkezdett nagyon szépen magyarul beszélni. Ebből látszik, hogy határozott rosszindulattal és rosszakarattal viseltetnek a legtöbben a magyar nyelv iránt (Ugy van !) és képesek inkább valótlant állítani, azt t. L, hogy nem tudnak magyarul, csakhogy ne legyenek kénytelenek magyarul beszélni. (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain: Joguk van anyanyelvükön vallani I) Elnök : Csendet kérek ! Különben névszerint fogom megnevezni a folyton közbeszóló képviselőket. Nyáry Béla: Ezeket voltam bátor Bella képviselő ur imént elhangzott beszédére megjegyezni. Az 1848: XX. t.-cz. értelmezése kérdésében a t. kultuszminiszter ur már megfelelt neki és én hozzájárulok a t. miniszter ur fejtegetéseihez. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy röviden rátérjek tulajdonképeni tárgyamra. (Halljuk ! Halljuk!) A zágrábi egyházmegye kikerekitése alkalmával a horvát anyanyelvű, muraközi katholikusokat a zágrábi egyházmegyéhez csatolták egyházi szempontból. Hogy mily óriási veszélyt rejt magában ez a látszólag csekély jelentőségű kérdés, különösen, ha a nemzetiségi kérdésnek intenzív felkarolását tekintetbe veszszük, azt nem is kell fejtegetnem. Az igaz, hogy a Muraköznek ma nagyon hazafias a papsága, hiszen az egyik muraközi pap függetlenségi képviselőtársunk is; (Halljuk ! Halljuk !) és hogy az összes muraközi papok hazafiasság tekintetében kiválóak és egyáltalában nem vonhatók egy kalap alá az igen t. oláh vagy tót képviselőtársaim korteseivel. Miután azonban a papoknak kinevezése leginkább az egyházi hatóságok dolga, lehet idő, — legalább nincs kizárva — hogy ez az egyházi hatóság kinevezési jogát ugy fogja gyakorolni, hogy az ottani összes plébániák élére agitátorok fognak kerülni. Mondom, daczára annak, hogy ma hazafias papság van a Muraközben, már ezek sem tudnak oly intenzive magyarosítani, a mint kellene, mert épen egyházi hatóságuk akadályozza őket ebben. De mennyivel nagyobb lesz a veszedelem, ha oda nem hazafias papok kerülnek ? Akkor valóban képesek lesznek a ma még teljesen nyugodt népet épen ugy felizgatni, mint a hogy felizgatták a hazafiatlan agitátorok a tót és oláh népet. Ép ezért bátor vagyok az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur figyelmét felhívni erre a kérdésre, t. i. a Muraköznek a hazafias szombathelyi egyházmegyébe leendő bekebelezésére, a mely kérdés ugyan már többször fordult megitt a házban, de a mely soha még megoldást nem nyert, főleg azért, mert a mint hallottam, egyes körök ennek megoldását késleltették, sőt, a mint tudom, meg is akadályozták. Hencz Károly t. képviselőtársam felemiitette azt, hogy ő az egységes középiskolának nem híve. Nem hive pedig — a mint mondja — azért, mert mentől több irányú és mentől több kérdéssel foglalkozik a középiskola, annál jobban mozdítja elő a műveltséget; csak az a fő, hogy a mi különböző irányú középiskoláink egyenlő képesítést adjanak. Én nem értek egyet Hencz Károly t. barátommal, mert hiszen ha a középiskolák különböző irányban nevelik az ifjúságot, nem is nyújthatnak egyenlő képesítést. Már pedig a mikor az a fiatal gyermek 10—12 éves korában a középiskolába jut, még igazán nem bir azzal a képességgel, hogy elhatározhassa magát, minő pályára lép; jogi, orvosi avagy technikai pályára. Tgy azután ki van téve annak a veszélynek, hogy a mikor hosszú évek után tanulmányait elvégezve, az érettségi bizonyítványt kezébe kapja, olyan pályára van kényszerítve, a mely már kifejlődött tehetségének és kívánságainak meg nem felel. így származik azután nagyon sok proletár. Ez egyik legna-