Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 Olay Lajos: És legyen tót.! Bella Mátyás: A mi a tanítók fizetésének rendezését illeti, ebben az ügyben a legörvendetesebb jelenség, hogy egyáltalában szóba került. A tanítóknak annyi évi kínos vergődésük után tényleg ideje is volt. Igaza volt Simkó József t. képviselőtársamnak, midőn a vita folyamán azt mondta, kogy a tanügy a lefolyt korszak alatt 30 évig a politikai érdeklődésnek hamupipőkéje volt. De már arra a kijelentésre, hogy a fejedelemkisasszony rangjára emelkedett a tanítóság, azt hiszem, a t. képviselő ur nem a hazai tanítóságtól kapta a felhatalmazást. Hát bizony annak a fejedelemkisasszonynak nem irigylésre méltó a sorsa. Mert ha objektíve végigtekintünk a tanítói fizetésrendezés tervezetén, látjuk, hogy a tanító 40 év múlva 1000 forint fizetést kap, de ezt a 40 évet, ha törik, ha szakad, ki kell húznia, mert ha csak 30 vagy 35 évig húzza az igát, csak 800—900 forint fizetésben részesül. Ez nem. olyan ragyogó perspektíva a hazai tanítóság számára, ha tekintetbe veszszük különösen azt, hogy egy megyei dijnoknak, a kinek semmi kvalifikácziója nincs és tisztességesen írni sem tud, most és nem 40 év múlva, 2200 korona fizetése és lakása van. (Zaj.) Igaz ugyan, hogy a miniszter ur azon szavai igen jó benyomást tesznek, midőn azt állítja, hogy azután 200 koronás korpótlékkal eljuthat a legegyszerűbb, legigénytelenebb helyen működő tanító 2400 korona végső fizetésig, illetve annak megfelelően a többi 2500 és 2600 koronáig, csak hogy itt, közelebbről nézve, bizonyos optikai csalódás észlelhető, mert csak két város van besorozva az első lakbérosztályba, 25 a másodikba és i i 1 a harmadikba, ugy hogy 12.000 helyiség semmiféle lakbérosztályba nincs sorolva, és igy csak 138 község tanítósága részesül a nagyobb fizetésben, ha lakbérosztály szerint fizetik őket. Beregszász 30.000 lakossal nincs lakbérosztályba sorozva. Nézetem szerint az egész fizetésjavitásban azok, a kik kiküzdötték és megérdemelték, nem részesülnek, hanem csak a jövendő nemzedék, pl. azok a középiskolai növendékek, a kik ma a harmadik osztályt végzik. Mert pl. a ki 1908-ban foglalja el a tanítói állást, az öt év múlva 1200 korona fizetést kap ; azon tanító azonban, a ki 25—30 év óta működik, szintén csak 1300 korona fizetést kap. Az által, hogy belép a 200 koronás korpótlékba, fizetése tulaj donkép egy fillérrel sem javul, mert hiszen most is 200 korona korpótlékot kap a régi korpótlék-skála szerint, a mely 100 koronás pótlékokban részesítette őt. Az az idősebb tanitó határozottan kiszámított adatok szerint 13 év múlva ott lesz fizetésben, a hol ma van, mert bejut azután abba a 100—100 koronás középső korpótlék-skálába, a hová bejutott volna a régi skála szerint is, mert a szolgálat 20-ik évében ott is 400 korona a korpótlék. Nagy igazságtalanságot látok azon körülményben, hogy az igen t. kultuszminiszter ur a két közbenső korpótlékot 100—100 koronában állapítja meg. Hogy ha már nem osztotta be egyenlő január li-én, pénteken. 211 arányban valamennyi hat korpótlékot, akkor legalább az utolsó két korpótlékot állapította volna meg 100—100 koronában, mert az idősebb tanítók közül egyetlen egy sem éri el azt, hogy az ötödik és hatodik korpótlék 200—200 koronájában részesüljön, eltekintve attól, hogy a két közbenső korpótléknak beillesztése azért is igazságtalan, mert a tanítónak épen akkor van a korpótlékra a legnagyobb szüksége, mikor családját kell neveltetnie, nem pedig öregebb napjaiban, midőn már keserves kenyerének javát megette és kénytelen nyugdíjba vonulni. Milyen elvek vezérelték az igen t. kultuszminiszter urat a korpótlék ilyetén beosztására ? A felekezeti tanítókra nézve azt mondotta egyik tagtársam, hogy hálára vagyunk kötelezve a kultuszminiszter ur iránt, mert közelebb vitte őket az állami tanítókhoz. Én ebben nem látok semmi okot hálára a felekezeti tanítók részéről. A felekezetek a t. kultuszminiszter ur szavai szerint is roppant nagy egyházi adóval vannak megterhelve és ebből állítják fel iskoláikat és fizetik tanítóikat, azonkívül fizetik az állami adót abba a közös rezervoárba, melyhez a kultuszminiszter ur is kénytelen saját szavai szerint appellálni, midőn állami iskolák felállításáról, állami tanítók fizetéséről és általában fizetése rendezéséről van szó. Csodálatos színben tűnik fel a t. miniszter ur osztó igazsága, hogy daczára annak, hogy a felekezetek szintén fizetik azt az adót, a melyből az állami tanítók fizetése kerül ki, s mégsem részesülnek még az állami tanítók alamizsnafizetésében sem és különbséget tesznek állami és nem állami tanítók között. Ha lehetne ezen segíteni, én nagyon kérném a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy ezt tekintetbe venni méltóztassék. Igaz ugyan, hogy egy esetben megengedi a rendelkezés azt, hogy a felekezeti tanítónak annyi fizetése legyen, mint az államinak, t. i., ha ezt a fizetést a felekezet maga adja meg, mert azt mondja a t. miniszter ur, hogy ebbe a törvénybe azt a jmnezipiumot akarja bevenni, hogy az egyszer megállapított állami segély, ha az iskolafentartó a maga erejéből fel is emeli a tanitó fizetését, leszállítható ne legyen mindaddig, míg az illető el nem éri a hasonló fokozatban levő állami tanitó fizetését, csakhogy fizetése nem az állami dotáczióból lesz felemelve. Az eredmény az lesz, hogy a felekezeti, nem állami tanítók mindig négyszáz koronával kevesebb fizetést fognak kapni, mint állami kollégáik és sohasem vergődhetnek fel arra a szerintem szintén nagyon csekély fizetésre, melyre az állami tanítók felemelkedhetnek. Nagy igazságtalanság a felekezeti tanítókkal szemben az, hogy összes szolgálati éveiket nem tudták be a fizetésrendezésnél, valamint az a körülmény is, hogy a kántortanitó kántori fizetése most a fizetésbe betudatik. Csodálatos, hogy annakelőtte, mikor a tanítók fizetését a szolgabirák összeszámlálták, oly lelkiismeretesen, hogy ne mondjam, I lelkiismeretlenül jártak el, hogy van rá eset, hogy 37-