Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

160 82. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ' ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása és a birói és ügyészi szervezet némely módosításáról szóló törvényjavaslat hamadszori olvasása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki és az ülést 10 j>erczre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foghíja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az igazságügyminiszter urnak válasza Samassa János képviselő urnak október hó 24-én hozzáintézett interpellácziójára. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Samassa János képviselő ur a kéjjviselőháznak október 24 én tartott ülésén az oláh czigányok, illetőleg a vándorczigányok kérdésével kapcsolatosan a belügyminiszter úrhoz és az igazságügyminiszterhez interpellácziót intézett része a következőképen hangzik (olvassa): »Tekintve azonban azokat a végzetes és veszedelmes állapotokat, mely a közt fenyegeti e vándor rablógyilkosok minden utvonalán, hajlandó-e különösen az igazságügymimszter ur a magyar korona országainak területére rájuk a statáriumot kihirdettetni ?« Hát, t. képviselőház, az iránt kétség nem lehet, hogy ez a vándorczigáiry-kérdés a személyes vagyonbiztonságot lényeges mértékben veszélyezteti. Az iránt sem lehet köztünk véleményeltérés, hogy óhajtandó és szükséges volna, hogy a személy- és vagyonbiztonság szennpontjából ezen vándorcsapatokkal szemben a megfelelő intézkedések hatályosan megtehetők legyenek. Tudomásom szerint a belügyi kormányzat az, melynek feladata a prevenczió. Azon a téren meg is teszi kötelességét, ele lehetetlen elhallgatnom azt, hogy az intézkedések hatályossága részben megakadályoztatik az által, hogy ezek a vándorcsapatok e szerint iparigazolványnyal ellátott iparosokként járják be az országot. Iparigazolványuk nem magyar, hanem külföldi hatóságok által lévén kiállítva, a vámszövetségben biztosított reczrproczitásnál fogva a magyar hatóságok kénytelenek ezeknek az iparigazolványoknak hitelt adni. Már most a prevenczióra vonatkozó intézkedések taglalásába én nem bocsátkozom, mert ez az igen t. belügyminiszter ur hatáskörébe tartozik. Azt hiszem, a t. képviselőház is teljes megnyugvással veszi azt a nyilatkozatomat, hogy a belügyi kormány e tekintetben pontosan és hűségesen teljesiti kötelességét. A mi az igazságügyi kormányzatot illeti, a hova a megtorlás és pedig a törvény korlátai között való megtorlás tartozik, mást nem válaszolhatok, mint azt, hogy valahányszor a személyes vagyonbiztonság ellen intézett támadás konkrét bejelentés tárgyává tétetik, az illető királyi ügyészségek és bíróságok kötelességszerűen, hatáskörüknek megfelelő módon járnak el. A mi a t. képviselő urnak azt a kívánságát illeti, hogy én a magyar korona országainak területére statáriumot rendeljek el, erre nézve mély sajnálattal, nemlegesen kell válaszolnom. Erre én nem vállalkozhatom, t. képviselőház, és pedig két okból. Mind a két oknak ismeretesnek kellene lennie a t. képviselő ur előtt. Az első az, hogy az igazságügyminiszternek hatásköre a magyar korona országainak egész területére ki nem terjed, csak Magyarországra; Horvátország igazságszolgáltatás dolgában autonóm. A másik, — és ez a legfőbb — hogy a t. képviselő ur elfeledkezett arról, hogy Magyarországon statárium nincs; vagyis a büntető perrendtartás a régi időkben fennálló statáriumot eltörölte és igy törvényes hatáskör hiányában oly intézkedést, a melyet a törvényhozás mint anakronizmust feleslegesnek tart, én életbe nem léptethetek. Nagyon lekötelezne egyébként a t. képviselő ur, ha tájékoztatna az iránt, hogy milyen törvény alapján lennék én abban a helyzetben, hogy statáriumot rendelhessek el. Ez tehát az én válaszom a t. képviselő urnak: azon a területen, a hol személyes hatásköröm fennáll, a legnagyobb készséggel kijelentem, hogy minden a személy- és vagyonbiztonság ellen intézett merénylettel szemben, ha tudomásomra jut, a megtorló intézkedést magam is szorgalmazni fogom; a statárium elrendelésének útjában azonban törvényes akadály van. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszter ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) Akkor kijelentem, hogy a ház a miniszter ur válaszát tudomásul veszi. Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Samassa János! Samassa János: T. képviselőház! Régóta tart az én megbotránkozásom és mindazoké, a kik a dolgot némileg nemesebb szempontból is felfogják, s a kik csendes szemlélői vagyunk annak a szomorú ténynek, hogy hosszú idő óta semmiféle ünnep- és vasárnap nem részesül nálunk a kellő tiszteletben. Pedig, méltóztassék elhinni, az volna a leghatásosabb szocziális törvény, hogy ha az ünnepnapoknak bizonyos tiszteletben tartása újból kifejlődnék. (TJgy van! jobhfelől.) Hozhatunk mi szocziális törvényeket, biztosithatjuk mi a legmesszebb menő szocziális garancziákat, felállhatnak minisztereink sorban és a legtávolabbi garancziákat biztosítják a törvény szankcziójával, ezzel elérhetik a látszólagos jutalmat, a tapsban, éljenzésben, vagy egyes lapok dicséretében, azonban az életben az éhség, az éhnyomor és a léleksivárság farkasüvöltésének visszhangjával