Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

86 Oí. országos ülés 1906 Ezért a következő határozati javaslatot bátorkodom benyújtani (olvassa) : »Határozati javaslat. Határozza el a t. ház: utasittatik a belügyminiszter ur, hogy az 1868. évi XLIV, t.-ez. mindazon intézkedéseit, a melyek hatásköréhez tartoznak, haladéktalanul végrehajtsa és végrehajtassa, miután ezen törvény mindez idei végre nem hajtása, kijátszása és megsértése hazánk hírnevét mint alkotmányos jogállam illuzóriussá teszi, az idézett törvény alkotóinak emlékét sérti és ö felsége legmagasabb intencziójával nem egyeztethető össze, miután az összes nem magyar ajkú nemzetiségi honpolgárok felfogása szerint, 0 felsége esküje, hogy a törvényeket megtartja és megtartatja, ezen törvényre is vonatkozik.« (Helyeslés a nemzetiségiek padjain. Mozgás.) Hammersberg László jegyző: Nagy Dezső! Nagy Dezső : Mindenekelőtt kijelentem, hogy Vajda Sándor képviselőtársam határozati javaslatát nem fogadom el és hogy beszédem elején rátérjek arra, a mire a végén konkludálni fogok, azt is kijelentem, hogy a belügyi költségvetést elfogadom. Most pedig, miután a nemzetiségi kérdés a jelen belügyi tárcza keretében úgyszólván elemi erővel nyomul előtérbe, méltóztassék megengedni azt, hogy én is a nemzetiségi kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk I) Vajda Sándor képviselőtársam beszédének elején azt mondotta, hogy mikor ők passzivitásban voltak, akkor is hazaárulóknak mondották őket, mikor a passzivitás megszűnt s bejöttek a képviselőházba 24-en, akkor is hazaárulóknak mondták őket. Szóval ők akármit csinálnak, akár passzivitásban vannak, akár nincsenek, a magyar közvélemény előtt mindig hazaárulók. Vajda Sándor : A sovén közvélemény előtt! Nagy Dezső: Hát a sovén közvélemény előtt. Azt persze önök határozzák meg, hogy mi a sovén és mi nem, és egészen másban látják a sovinizmust, mint mi. (Zaj.) De hogy mindig hazaárulóknak veszik önöket, ha akármit csinálnak is, annak megvan a maga természetes oka, mert a t. nemzetiségi képviselők rendszerint nem azt cselekszik, a mit gondolnak és nem azt gondolják, a mit cselekesznek ; ugy tesznek, mint a sanda mészáros, a Id nem odanéz, a hova vág. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ezt méltóztassék megjegyezni és méltóztassék megjegyezni azt is, hogy akármit beszélnek itt a törvényhozás termében, önök beszédeikkel bennünket félrevezetni nem fognak, mert beletekintünk az önök szivébe, az önök tetteinek rugóiba, az önök megvalósítandó czéijaiba. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj.) T. képviselőház! Ezzel a kérdéssel egyszer már tisztábban kell lennünk. En azt hiszem, hogy a kérdést nem azon a módon kell tárgyalni, hogy ezekkel az urakkal szóharczba vegyülünk, hanem igenis, tárgyalni kell akképen, hogy magának a kérdésnek a mélyére kell nézni és azt a maga valóságában, a maga teljes egészében a felszínre hozni, megragadni és megvilágítani. (Ugy van !) ouember 26-án, hétfőn. Kétségtelen, hogy midőn a nemzetiségi képviselők a képviselőház boltozatán megjelentek, bizonyos meglepetéssel fogadtuk őket. Meglepetésünk onnan eredt, hogy eddig évek hosszú során nemzetiségi képviselők ebben a házban nem voltak, az ő véleményüket, az ő érzéseiket burkolt és nem burkolt formában ki nem fejtették és ennélfogva a magyar képviselőháznak — lévén különben más bajai is — nem volt módjában a nemzetiségi kérdéssel alaposabban foglalkozni. Azt is meg kell vallani, hogy a nemzetiségi képviselők a hosszú passzivitás alatt nagy anyagot gyűjtöttek arra, hogy nemzetiségi kívánságaikat itt előadhassák. A kérdést tanulmányozták, sokat dolgoztak ebben az irányban, mig a képviselőház többi tagjai a kérdés tudományos, politikai oldalát meglehetősen elhanyagolták. Az első pillanatban tehát, a mikor itt felléptek, bizonyos meglepetéssel fogadtuk őket, sőt rám, megvallom, egyenesen azt a benyomást tette fellépésük, hogy a nemzetiségi kérdésben ők jártasabbak, mint mi. (Ugy van!) Egy hang: Szájasabbak voltak, mint mi! Nagy Dezső: Hogy szájasabbak voltak-e vagy nem, az más kérdés, de nekünk, bocsánatot kérek, erős kritikát kell önmagunkkal szemben is gyakorolnunk, (Igaz!, Ugy van!) mert hiszen történtek olyan dolgok, jó magammal is, hogy indulatba hoztak minket és mi egyszerűen lehurrogtuk őket; de, uraim, ez nem illik a magyar parlamentnek magas kultúrai színvonalához. (Igaz! Ugy van !) Nekünk az ő támadásaik ellenében a szellem és tudomány fegyvereivel kell szembeszállanunk; ha igy szállunk velük szembe, akkor sikert érhetünk el, máskülönben ezek az urak fognak a felszínen maradni. Nekünk kötelességünk a szellemi fegyverekkel hatni oda, hogy ők arra a méltó helyre szálljanak alá, a hová valók. T.. képviselőház! Vajda képviselő ur azt mondta, hogy ők ugyanazok, a kik voltak. De másrészt meg igen érdekes jelenség az, hogy a programmjukat nem láttuk. Nincs programmjuk. Megtörtént, hogy a nyáron felkértem egy nemzetiségi kéjwiselőt, Brediceanu urat, legyen szives nekem programmjukat megmutatni, mert azt mondják, hogy van. Ugyan a képviselőház előtt sem produkálták programmjukat és ez volt egyik oka annak, hogy a bizottságokba be sem vették, mint politikai pártot el sem ismerték őket. Brediceanu azt mondta, hogy utána fog nézni és meg fogja a dolgot beszélni elnökükkel, Mihali úrral, hogy honnan keríthetik elő programmjukat. Egy hang : Bukarestből! Nagy Dezső: Másnapra Ígérték programmjukat. Azóta még mindig várom, de nem látom. Kovácsy Albert: A magyar nemzeti állam lerombolása, az az ő programmjuk ! Hodzsa Milán : Pedig bent volt az újságokban ! Nagy Dezső: Megengedem, de melyik a sok közül ? Igen sokféle programmjuk van, mert az mindennaj) változik, akár a kaleidoszkóp. Nézzük meg, mennyit ismerünk eddig. Az első volt az