Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

78 63. országos ülés 1906 november 24-én, szombaton. gyanúsítja a hitvallásos képezdéket — tehát a katholikus képezdéket is — azzal, hogy hazafiság tekintetében meghizhatatlanok, hogy hazafiság tekintetében fogyatékosak. Hát, t. képviselőház, azt a vallást, a mely e nemzet bölcsőjét ringatta; azt a vallást, a mely vész és vihar között sem ejtette ki soha kezéből a magyar nemzeti eszme zászlaját, (Igaz! Ugy van!) azt nemcsak fennen lobogtatta, de folytonosan igyekezett számára elméket, sziveket és tért hódítani, (Igaz! Ugy van!) azt a vallást, a mely ezer esztendőn keresztül tanitóknak és tanulóknak egyformán dörögte fülébe, hogy tiszteld apádat és anyádat, de még anyádnál is jobban közös anyádat, hazádat; ezt a vallást gyanusitja meg a miniszteri tanácsos ur és erre nézve állítja, hogy tanitóképezdéi, hazafiság tekintetében fogyatékosak, gyanúsak, nem megbízhatók. T. miniszter ur, mi ezt az inzultust eltűrni nem akarjuk. (Helyeslés.) Vagy igazak a miniszteri tanácsos ur vádjai, vagy nem. Ha igazak, t. miniszter ur, legyen kegyes nyíltan, bátran itt a ház előtt, az ország színe előtt felsorolni számszerint és névszerint azokat a katholikus tanitóképezdéket, vagy tanítónői képezdéket, a melyek hazafiatlan üzelmeket folytatnak. Hadd bélyegezzük meg mi magunk őket az ország szine előtt. Ha pedig nem igazak a vádak, akkor nagyon kérjük a t. miniszter urat, legyen szíves figyelmeztetni alantas közegeit vagyis ezt a miniszteri tanácsos urat, hogy tartózkodjék ilyen, minket vérig sértő invektiváktól; (Élénk helyeslés.) mert Halász miniszteri tanácsos ur nem magánszemély, hanem a kormány közoktatásügyi politikájának egyik előkelő exponense, ki, a mikor valami tanügyi kérdésben ir a saját neve alatt, őt a kormány szócsövének, azt pedig a mit ir, a kormány felfogása visszhangjának. kell, hogy tekintsük. (Ellenmondás.) Simonyi-Semadam Sándor: Adjon elégtételt. Molnár János: Ezek után van szerencsém a következő interpellácziót intézni a kultuszminiszter úrhoz. Interpelláczió a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy egyik miniszteri tanácsosa: Halász Ferencz ur, néhány hát előtt egy »Nemzeti Állam és TSfépoktatás« czimű röpiratot adott ki, a melynek 22. oldalán alulról a 4. bekezdésben a következőket irja: »A hitfelekezeti tanitóképezdókben tanítói képesítést nyert ifjúság nagy része sem készültség, sem hivatás, sem pedig hazafia? megbízhatóság tekintetében nem állja ki a versenyt az állami képezőintézetekről kikerült tanítói karral ? 2. Ha nincs erről tudomása, szándékozik-e azt az idéztem röpiratot szíves figyelemre méltatni ? 3. Mivel abban a röpiratban, illetve annak idéztem passzusában, az a t. vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos ur teljes általánosságban beszélt a hitvallásos tanítóképzőkről és így a hazafiatlanság sötét bélyegét a katholikus tanitókéjízőkre is rányomja, kérdem, ismer-e a t. miniszter ur olyan katholikus tanító és tanítónő-képzőket hazánkban, a melyek hazafiság tekintetéhen gyanúsak, nem megbízhatók, vagy pláne kompromittáltak ? (Mozgás.) 4. Ha ismer, szándékozik-e azokat név- és számszerint elrettentő példa gyanánt itt a t. házban felsorolni ? 5. Ha nem ismer, szándékozik-e nevezett tanácsosát figyelmeztetni, hogy tartózkodjék oly szörnyű vádat, milyen a hazafiatlanság, egy oly vallásnak szemébe vágni, mely közel ezer éven keresztül teljesiti már legönzetlenebb, leghazafiasabb misszióját hazánkban ? (Élénk helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan nyilatkozni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! (Ralijuk! Sálijuk!) Legyen szabad az imént előadott interpelláczióra rögtön válaszolnom és arra is kitérnem, a mit a t. képviselő beszédének bevezető részében elmondott, a midőn t. i. a vezetésem alatt álló minisztériumnak egy tanácsosáról azt mondta, hogy ez a tanácsos ur mindig megtudta nyerni mindegyik miniszternek különös bizalmát, és hogy mennyire nyerte meg az enyémet, az abból is kitűnik, hogy én őt Pozsonyba kiküldtem állami iskolák szervezésére. Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, hogy a vezetésem alatt álló minisztérium egyes hivatalnokai birják-e személy szerint és mennyire az én bizalmamat, ezt talán vita tárgyává itt nem szükséges tenni. (Helyeslés.) Abban a tényben pedig, a mit a t. képviselő ur felemiit, egyáltalában semmi más nem rejlik, mint az, hogy oly teendőről, t. i. állami iskoláknak szervezéséről volt szó, a mely az illető miniszteri tanácsos vezetése alatt álló osztálynak ügykörébe tartozik. Hogy állami iskolák szervezésére Pozsony megyében, Pozsony megye némely exponált vidékein és egyáltalában hasonló nemzetiségi viszonyok között, hasonló agitáczióknak kitett vidékeken szükség van, azt a t. képviselő ur sem fogja tagadni, azt nem tagadták a Pozsony megyében lévő és a helyzetet ismerő elvbarátai sem az igen t. képviselő urnak. Nagyon természetes tehát, hogy midőn egy ilyen ügynek elintézéséről van szó, és a midőn ennek gyorsabb elintézése végett a minisztérium nem csupán levelezés utján, hanem kiküldetés utján akar eljárni, erre annak az osztálynak vezetőjét küldjük ki, a kinek elintézése alá ezek az ügyek tartoznak. Egyről azonban biztosithatom a t. képviselő urat és biztosithatok mindenkit e