Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-63
66 63. országos ütés 1906 november M-én, szombaton. nyelvű tanintézetek és igy a szakoktatást, a magasabb oktatást is, elnyerhetik saját anyanyelvükön. De a magyar állam nemcsak odáig megy, hogy megtűri ezeket az állapotokat, hogy készséggel megengedi azt, hogy a nemzetiségiek saját anyanyelvükön tanuljanak és ekképen kulturájukat fejleszszék, de maga is készséggel odaáll, hogy pénzzel, anyagi áldozattal segitse azokat, segitse iskoláikat és tanitóikat. (Felkiáltások bal{elől: Elég hiba !) Itt vannak ismét a statisztikai adatok. Nem akarok frázisokkal előállani. Az adatok azt igazolják, hogy a görög-katholikus tanitók kapnak 500.000 korona évi segélyt, a görög-keleti tanitók 60.000 koronát, a görög - keleti egyház kap évi 200.000 korona segélyt, a kongrua révén pedig a görög-keleti egyházak 1 millió korona évi segélyben részesülnek, igazolásául annak a nagy áldozatkészségnek és tolerancziának, a melylyel kulturális téren is a magyar állam, a magyar nemzet a nem magyar ajkú honpolgárok iránt viseltetik, (ügy van ! ügy van !) Steiner Ferencz: Hogy izgassanak a magyar állameszme ellen ! (Zaj.) DobfOSZláv Péter : A másik kérdés, a melyet fel lehet vetni, az, hogy vájjon a nem magyar ajkú polgárok gazdaságilag el vannak-e nyomva, igen vagy nem. Nem akarok másra rámutatni, mint a román pénzintézetekre, igazolásául annak az óriási nagy gazdasági fellendülésnek, annak az óriási nagy forgalomnak, a melyet éj>en ezeknél a pénzintézeteknél tapasztalunk, a melyek még azt is mutatják, hogy épen a román pénzintézetek alapja, gazdasági fejlődése talán még egészségesebb, erősebb és élénkebb, mint a hasonló más pénzintézeteknek forgalma és fejlődése. Hivatkozom első pénzintézetükre, az Albinára. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy itt Magyarországon egy tisztán román nemzetiségi alapon álló, tehát tisztán román pénzintézet négy és fél millió korona alaptőkével bir és e mellett évi 130 millió korona forgalmat képes felmutatni, ha e mellett tekintetbe veszszük azt, hogy Aradon, Temesvárott, Szebenben és egyebütt nagy pénzintézeteik vannak, ugy, hogy tisztán a románok pénzintézeteinek száma 90 -100 körül van: akkor egészséges, helyes fogalmat alkothatunk arról, hogy a románok által lakott vidékek mily egészséges gazdasági fejlődésben vannak? Nem áll tehát az, mintha gazdasági életüket visszaszoritanok, mintha gazdasági életük feltételeit reájuk nézve egyáltalában lehetetlenné tennők, (ügy van!) A nemzetiségi képviselők részéről mindenesetre talán a legérdekesebb lesz annak megállapítása, vájjon az itt, ebben a hazában élő nem magyar ajkú polgárok politikailag el vannak-e nyomva vagy nem ? Hődy Gyula: Ezt hallgasd meg Koriolán! Dobroszláv Péter: Daczára annak, hogy nálunk a czenzus a választói jognak és a választhatóságnak az alapja, a magyar ajkú állampolgárokat legkevésbbé vették figyelembe, mert az a gyenge kis czenzus, a mely Erdélyben és különösen a nemzetiségi vidékeken alapul szolgálhat, nincsen arányban álmagyar Alföldnek czenzusával. (Élénk helyeslés.) És hogy ha az igen t. nemzetiségi képviselő urak az egyenlő jog és egyenlő kötelesség elvén állanak, abban az esetben konstatálniuk kell azt, hogy az Alföld tősgyökeres magyarjai közül százezrek vannak kizárva a választói jogból csak azért, mert nem egyenlő czenzus alapján vétetnek fel a polgárok a választói listába, (Igaz ! Ugy van !) Azt is hangoztatta az igen t. nemzetiségi képviselő ur, hogy az állásokat illetőleg teljesen mellőzik a nem magyar ajkú állampolgárokat, a mennyiben elsősorban azt tekintik, hogy az illető tősgyökeres magyar-e, vagy egyéb születésű, és ha nemzetiségi, akkor kizárják a hivatalból és még csak a lehetőségét sem adják meg annak, hogy ebben a hazában akár a közigazgatási, akár a birói, akár más pályán érvényesülhessen. Ezzel szemben köztudomású tényekből, az életből lehet legjobban következtetni. Az élet pedig azt mutatja, hogy bíróságainknál mindenütt nagy számmal vannak románok és szerbek alkalmazva, a közigazgatási téren, a községekben, a vármegyékben, a szolgabirák, fó'szolgabirák és más tisztviselők között mindenütt akadnak nem magyar ajku állampolgárok, igazolásául annak, hogy ebben az országban nincsen törvény, a mely elzárná bárkitől is az utat, hogy érvényesülhessen, ha azon feltételekkel rendelkezik, a melyeket a törvény egyébként előir. Mindezek betetőzéséül hivatkozom magára az igen t. nemzetiségi képviselőkre, mert az, hogy ők itt ülnek a nemzeti képviselőtestületben, fényes bizonysága annak, hogy a magyar állam nem zárja el senkitől azt, hogy a legmagasabb, a törvényhozó hivatást gyakorolhassa. Mert hogy itt ülnek, hogy egy szerb, egy tót, mint törvényhozó bekerülhet a képviselőházba és gyakorolhatja a legszentebb hivatást, a mit magyar állampolgár egyáltalán gyakorolhat, a legvilágosabban ellenmond az ő állításuknak. De lehetséges, hogy tévedünk. Lehet, hogy azt mondják, hogy egyedül állunk e tekintetben a világon és azt hihetik, hogy egyedül a magyar állam ilyen szigorú a nem magyar ajku állampolgárokkal szemben. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ezzel szemben külföldi példákra hivatkozhassam, hogy statisztikai adatokat hozhassak fel, a melyekkel azt a szigorúságot meg lehet világítani, a mely ezen haza és más államok között létezik. (Halljuk! Halljuk!) Hivatkozom Romániára és kérdezem a t. nemzetiségi képviselő urakat, hogy ott lehet-e magyar ajku polgárok közül egyetlen-egynek is joga ahhoz, hogy magyar iskolát állithasson fel. Vlád Aurél: Bukarestben is van. Dobroszláv Péter: Igen szívesen veszem, ha a t. képviselő ur megczáfolja ezen állításomat, de eddig nem volt tudomásom róla, hogy Romániában egyetlenegy magyar iskola állíttatott volna