Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-62
52 62. országos ülés 1906 november 23-án, pénteken. lyes megtámadtaíás czimén lettem volna kénytelen tiltakozni az ellen, hogy onnan, arról az oldalról, abból a czukordobozkából — én édeset soha sem találtam benne — az mondatott, hogy gróf Apponyi ós gróf Andrássy sovinisztábbak nálamnál. Ehhez, t. ház, talán hozzászólottam volna. Most csak ugy megjegyzésképen mondom, hogy én ennek nagyon örvendek. Örvendek, hogy ha a magyar állam minden igaz magyar fia átérti és átérzi nagy és jelentékeny fontosságát annak, a mit mi sovinizmusnak nevezünk. Sokan szeretik ezt hibáztatni, sokan bizonyos vonatkozásban elfajulásnak, szélsőségnek nevezik ezt. Pedig hogy ha mi ebben az államban, a mi nyomorult viszonyaink között nem tudunk a szélső sovinizmus álláspontjára helyezkedni, ez esetben az egészséges nemzeti magyar államot kiépíteni sohasem fogjuk. (Helyeslés.) Ez az én nézetem, és én tiltakozom az ellen, hogy valakit támadjanak azért, mert soviniszta; de örvendek, ha olyan soviniszta, mint én, még sok ember van, közöttük gróf Apponyi és gróf Andrássy is. (Helyeslés.) Megvallom őszintén, t. ház, hogy a mint tegnap nem voltam itt, ugy ma is elkésve jöttem az ülésre, mert az bizonyos, hogy velem együtt mindazok, a kik itt vagyunk, nem gondoltunk ária, hogy a költségvetés általános tárgyalását tegnap elvégezzük, és nem gondoltunk arra, hogy azt elvégezve, ma már az első füzet tárgyalására menjünk át, a hol én mindjárt kezdetben az udvartartás kérdésénél szólni szerettem volna. Ettől elestem. De talán jó volt, hogy elestem, mert nem az udvartartás Tétele ellen akartam szólam, nem is talán az udvartartás kérdéséről magáról, hanem a miniszterelnök uihoz akartam intézni egy pár szót és arra kéiek most, a miniszterelnöki költségvetés első tételénél, a melyet természetesen elfogadok, engedelmet, hogy elmondjak egy pár dolgot, a melyet sokkal részletesebben, behatóbban és jegyzeteim figyelembe vételével, előkészület alapján szándékoztam előadni. (Halljuk! Halljuk!) Én. a mikor ma megérkeztein Budapestre, abbíin a hitben voltam, hogy ma még általános vita tart és hogy majd csak a következő napokon kell kis jegyzeteimmel foglalkoznom. De nem akarom elszalasztani az alkalmat, hogy mégis elmondjak bizonyos dolgokat, a melyeknek, habár az udvartartással nem is kapcsolatosak, keresztülvitelét a miniszterelnök úrtól várom, kérem, az ország és a nemzet érdekében óhajtom, mer! azt hiszem, hogy velem e tekintetben mindnyájan egyetérteni méltóztatnak. (Hulljuk! Halljuk!) Mikor én a ház elnöke voltam gróf Szapáry Gyula miniszterelnök idejében, az országgyűlés megnyitása alkalmából Ugron Gábor képviselő ur felállt és kifogásolta, hogy az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával az ünnepélyen nem a jogosult magyar közjogi tényezők szerepelnek, hanem a trón mellett reszket egy német. Hát, t. ház, az a reszkető német tényleg az akkori főkamarásmester volt. a kinek és a vele együtt ott lévő többinek ottlétét Ugron Gábor képviselő ur kifogásolta. Később, a mikor Wekerle Sándor mostani miniszterelnök ő nagyméltósága volt a miniszterelnök, igen helyesen, igen okosan, a nemzeti képviselet érdekeinek a trón mellett is kellő szem előtt tartásával gondoskodott arról, hogy minden közjogi ünnejjély, minden jelentkezés alkalmával, kizárólag a magyar közjognak megfelelő tényezők lehessenek jelen, más szóval, hogy minden udvari ünnepélyen, országgyűlési megnyitáson, bezáráson vagy ehhez hasonló alkalmakkor kizárólag a magyar zászlósurak és a magyar közélet jogosult tényezői vegyenek részt. Ez olyan eredmény volt, a melyet akkor a képviselőház nagy örömmel fogadott, az ország nagy hálával vett tudomásul és a melyet kétségtelenül most is hálásan kell említenem. Én is folytattam azt a munkát miniszterelnök koromban, melyet a mostani miniszterelnök ur akkori miniszterelnök korában megkezdett. A mit ő a külső jelentkezésekben elért, azt folytatólag én Budapesten, az udvarnak belső életében próbáltam legalább részben fejleszteni. (Helyeslés.) így jött létre a jelenlegi állapot, a magyar udvarnagyi állás szervezésével, a mely azonban távolról sem felel meg a magyar udvartartás igényeinek, mert ez a magyar nemzet feltétlen jogosultságát arra, hogy önálló magyar udvartartása legyen, ki nem elégíti, bár szerintem, egy folytatólagos lépés azon czél felé, a melyet el kell érnünk. Én abban a nézetben vagyok, hogy az önálló magyar udvartartáshoz a nemzetnek, a magyar államnak joga van. Beismerem, hogy egy olyan uralkodó mellett, a ki egy más államnak trónján is ül, ezt a kérdést könnyen megoldani nem lehet. Beismerem, hogy a hosszú, százados gyakorlatra tekintettel és még az alkotmányos idő óta is fennállott gyakorlattal szemben, ennek a kérdésnek megoldása sok nehézséggel jár; azonban czélul kell, hogy tekintsük és a czél felé közeledve lépésről lépésre kell, hogy ezt a kérdést megoldani törekedjünk és a nemzetnek az önálló udvartartáshoz való jogát a paritás teljes érvényisétésével kivívjuk. (Helyeslés.) De, t. ház, hogy lehetséges a magy r ar udvartartás ? Ugy lehetséges, ha magyarul gondolkozó, magyarul tudó egyének és tényezők vannak az udvar környezetében. A mire a miniszterelnök ur figyelmét ez alkalommal fel kívánom hívni, az — a nélkül, hogy bármely ígéretet akarnék, vagy" határozati javaslatot kívánnék ebben a kérdésben provokálni — a magyar nyelv tudásának kérdése. A harminczas években — adataim hiányában csak így általánosságban beszélek — I Ferencz vagy V. Ferdinánd király értesítette a
