Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-62

6*5. országos ülés 1906 november 53-án, pénteken. 47 legtermészetesebb lehetőség, mely annál egyszerűbb és természetesebb, mert hiszen szentesitett törvényen, 800 éves tradiczión nyugszik, és ez, a mely az 1868: XXX. tcz.-nek becsületes, állandóan korrekt végrehajtásában keresendő, a midőn megadjuk Horvát-Szlavonországnak mindazt, a mit a törvény neki biztosit, másrészt, a mely törekvéseket ugy lehetne a legjobban jellemezni, ha emlékeztetek azon felszólalásra, a melyet a Horvát-Szlavonországokból itt megjelenő képviselő urak a tavaszszal Drohobeczky Gyula t. képviselőtársam utján elmondottak és a mely oda konkludál, hogy Horvát-Szlavonország lakossága és annak óriási többsége törekszik egy független Magyarország mellett egy boldog Horvátországra. Ugron Gábor: A függetlenségre törekszik! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, nagyon téved az igen t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy azon képviselők, a kik itt ülnek közöttünk, egy független Horvátországra törekszenek. Vannak igenis ilyenek Horvátországban, utaltam reá; de ezek az urak, a mi képviselőtársaink kifejtették álláspontjukat, ráhelyezkedtek az 1868 : XXX. t.-czikkre, az ő lojalitásukban kételkedni pedig nem szabad. (Helyeslés). És ha, t. ház. figyelemmel kisérjük a dolgok fejlődését, nagy örömmel konstatálhatjuk azt. hogy Horvátországban megváltozott a gondolkodásmód és szűnő félben van, legalább a nép ezreiben mindinkább szűnő félben van az a gondolat, hogy Magyarország a horvátszlavqnságnak ellensége. És, hogy itt visszatérjek arra, a mit felszólalásom kezdetén hangoztattam, vizsgálnom kell: vájjon azok az eszmék, melyeket a nemzeti küzdelem során egyesek közülünk, merem állítani az összesség helyeslése mellett hangoztattunk, megvalósultak-e Horvátországgal szemben, igen vagy nem ? Mert, a mint emiitettem, én a legnagyobb súlyt arra helyezem, hogy künn az országban a nép meggyőződjék arról, hogy azt, a mit mi az ellenzék padjairól követeltünk, a kormányzaton most meg is valósitjuk. És itt csak hozzávetőlegesen jegyzem meg, hogy mikor egy nagy kormányzati programm megvalósításáról van szó, akkor arra, hogy a sorrendet egyik vagy másik pláne kisebb kérdés mikori megoldására nézve magunknak fentartjuk, igen természetes, hogy az inicziativát nem Vlád Aurél és t. képviselőtársaitól várjuk és nem azon sorrendben fogjuk ezen eszméket megvalósítani, a mint ők azt jónak tartják. (Ellenmondások a nemzetiségi padokon.) Engedelmet kérek, hiszen épen ezelőtt láttuk, hogy Vlád Aurél t. képviselő ur a miniszteri nyugdijak kérdésének fölvetésével akarta a kor-mányt egy kissé kellemetlen szitnáczióba hozni. Láttuk, hogy az alelnöki fizetések dolgáTal akarták a kormányt egy kissé gene-be helyezni. De az ugrasztás nem használ semmit. Mi megyünk a magunk utján. (Helyeslés.) Megyünk kitűzött czéljaink felé és nem hagyjuk magunkat kizökkenteni az irányunkból akkor, a mikor a t. képviselő uraknak erre épen kedvük telik. (Helyeslés balfelöl.) Mondom, ha vizsgáljuk a helyzetet azon szempontból, vájjon azt, a mit propagáltunk az ellenzéki padokon, most, a kormányzat háta megett ülve, megvalósitjuk-e, egyszerűen konstatálom a következő tényeket. (Halljuk! Halljuk!) Ilövid néhány nappal reá, hogy ez a kormány elfoglalta hivatalát, s alig, hogy ideje maradt arra, hogy a kormány gyeplőjét a kezébe vegye, Horvát-Szlavonországok képe teljesen megváltozott. (Halljuk! Halljuk!) Emlékeztetem az urakat, hogy bizonyos kéz befolyása folytán néhány nappal azelőtt, hogy a koalicziós kormány megalakult, feloszlatták a horvát-szlavón országgyűlést és uj választásokat rendeltek el. A kormánynak tehát le kellett számolnia azzal, hogy mézesheteinek legelső napjaiban a nélkül, hogy ott az uj régime bármi tekintetben is érvényre juthatott volna, uj választások legyenek. Mégis ennek a kormánynak a hatása alatt, e kormánynak a szabadság, a választások tisztasága iránti érzékének hatása alatt elértük azt, hogy Horvát-Szlavonországban most, hat hónap előtt lefolyt választások olyan tiszták voltak, — noha még nem voltak teljesen kifogástalanok — hogy ahhoz hasonlókról gr. Khuen-Héderváry alatt még csak álmodni sem mertek Horvátországban. (Zaj.) Somogyi Aladár: Akkor kinevezték a képviselőket. Gr. Batthyány Tivadar: Akkor csendőri fedezet mellett úgyszólván kinevezték őket! Horvátországban, jól méltóztatik tudni, a sajtószabadság fikezió volt. Alig volt nap, hogy egy nem kormányjaárti lap egész terjedelmében megjelenhetett, majdnem minden nap ott volt a czenzura eredménye: egyik vagy másik czikk helyett üres lap. Nincs most egészen más helyzet Horvátországban? Akkor, a mikor a sajtószabadság uj törvénybe iktatása még egyáltalán foganatosítható sem volt, mégis, mutasson nekem az igen t. képviselő ur egyetlenegy esetet kivéve, ahol jól méltóztatik tudni az uralkodóház kérdése került bele, mondom daczára annak, hogy uj sajtótörvény Horvátországban nincsen még, mutasson nekem esetet, hogy ott lapokat elkoboztak, vagy megezenzuráztak volna. (Zaj és közbeszólás a nemzetiségi padokról.) De ha czenzuráról van szó, hát igenis, az önök barátai, a nemzetközi szoczia listák Magyarországon igenis meghonosították a czenzurát. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Emlékeztetem önöket arra, hogy akikkel ma ölelkeznek és a kik önökkel együtt beszélnek szabadságról, demokrácziáról, azok jobban sújtották a sajtószabadságot, mint száz