Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

76. országos ülés 1906 deczember lH-én, szerdán. 431 Egy hang: Ne mondja ezt el! (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Azért mondom ezt el itt, hogy meggyőzem a t. képviselőházat arról, hogy igyekezzék olyan törvényeket alkotni, még pedig gyorsan, a melyek szerint ezeket a nagy földbirtokokat váltsa meg az állam és juttassa a kisgazdáknak és a földnélküli szegény emberek kezébe, akár örökbér, akár apró bérlet, akár örökváltság formájában. És ha ezt elmondom a házon kivül is, (Zaj.) — minthogy el is mondom — azért mondom, hogy arra birjam rá a kisgazda-választókat és jognélküli proletárokat, hogy olyan képviselőket küldjenek ide a parlamentbe, a kik ezt majd meg is szavazzák. Ahhoz sem kell budapesti izgató, hogy megértse az a kisgazda, hogy mekkora méltánytalanság és igazságtalanság az, hogy a kisgazda egy hold földje után aránylag sokkal nagyobb adót fizet, mint az ezerholdas fizet egy holdja után. Ezt mind tudják a kisgazdák tapasztalásból. De tudják azt is. hogy a nagybirtok a kataszteri beirás dolgában is előnyben részesül a kisgazda földje felett. Erre sem kell budapesti izgató. Ott él a lelkükben az a meggyőződés, és az izgat, hogy velük csúf igazságtalanság történik. (Zaj.) Konstatálta ezt Csongrád vármegye főispánja, Kelemen Béla székfoglaló beszédében is, mikor azt mondotta, (Zaj.) kegyeskedjenek ezt is meghallgatni. Egy olyan visszaélésről szól, a melyet talán nem mindannyian tudunk és származik egy olyan férfiutói, a ki a függetlenségi és 48-as eszméknek harczosa, mondta ezeket (olvassa): »Mert mig a köztudatban általánossá érlelődik a közteherviselésnek a progresszív adózási rendszer alapján történő megoldási módja, addig a mi megyénkben az a megfordított tényleges állapot van, hogy a kis vagyonú emberek nyögnek több közteher alatt, a nagy uradalmak tulajdonosai pedig kevesebb közterhet viselnek, mint bármely más adózó polgár. Nyilvánvalóan kevesebb közterhet viselnek pedig azért, mert az uradalmak a külön községi alakulásban találták meg a módját annak, hogy csak állami egyenes adót fizetnek, de a községi adók fizetése alól magukat mentesíthetik.« Ehhez sem kell budapesti izgató. Egy ilyen tény minden külbeavatkozás nélkül eléggé izgat. Én. t. ház, azt szerettein volna nagyon a földmivelésügyi miniszter ur ajkairól hallani, hogy az ilyen visszaéléseknek gátat óhajt vetni. Ilyen alapvető munkát vártam ón a földmivelésügyi kormánytól. Mert, t. függetlenségi többség, az a rajongó hit, az a rajongó lelkesedés, mely a 48 -as és függetlenségi pártot az ellenzékieskedés tövises utjain kisérte és a mely önöknek többséget adott és a mely önöknek a hatalmat kezébe adta, kezükbe adta az ország sorsának intézését, (Felkiáltásod a szetsöbaloldalon: Dehogy adta!) méltóztassanak elhinni, nemcsak abból fakadt, hogy közjogilag tegyék függetlenné és szabaddá Magyarországot, de fakadt a kisgazda és munkásnép ama a hitéből, abból a bizalmából és abból a meggyőződéséből, hogy ha a függetlenségi párt kezében lesz az ország sorsa, akkor elsősorban a hitbizományoknak és holtkézi birtokoknak megváltását, a nagytőke túlkapásainak megszüntetését, a föld népének megmentését, a fokozatos földadót fogják programmjukból megvalósítani. (Helyeslés. és zaj.) Es miután ezt az akaratot ebben a költségvetésben nem látom kifejezésre jutni, nem fogadom el a költségvetést. (Mozgás és zaj.) Elnök: A földmivelési miniszter ur kivan szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! (Hallj uh ! Halljuk!) Mindenekelőtt Lévay Mihály t. képviselőtársam beszédére óhajtok röviden reflektálni. (Halljuk! Halljuk!). 0 t. i, sürgette a népies irodalom fejlesztését. Teljesen egy nézeten vagyok vele. Iparkodtam is első miniszterségem alatt már egy egész népszerű irodalmat e téren létesíteni és a magyar kisgazda-közönséget mintegy olvasásra szoktatni. A mit ő a »Néplap«-ot illetőleg felhozott, abban tévedés lesz, mert a »Néplap« közel 25—26 ezer példányban küldetik munkásköröknek, gazdaköröknek, szóval olyanoknak, a kik annak tartalma iránt érdeklődnek. Meg csak annyit kivánok megjegyezni, hogy ha látjuk, hogy ellenünk nyilakat kovácsolnak és pedig mérgezett nyilakat, akkor lehetetlen, hogy mi magunkat, — nem a kormányt értem, hanem a józan és jóravaló magyar munkásnépet — ezen félrevezetéssel és izgatásokkal szemben védelem és oltalom nélkül hagyjuk. (Élénk helyeslés a jobb-és a baloldalon.) Minekünk a szocziáldemokratákkal versenyre kell kelnünk és hizom abban, hogy előbb-utóbb be fogják látni az igazságot, (ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mezofi t. képviselőtársam foglalkozott a birtokpolitikai kérdésekkel. Tették azt mások is az általános vita folyamán. Én, t. ház, magam jeleztem, hogy a telepítésről és parczellázásról szóló törvényjavaslatot a miniszterelnök úrral, mint pénzügyminiszte'rel egyetértőleg, mielőbb előterjeszteni szándékozom. (E étik helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De méltóztassék megengedni, hogy ha ettől a törvényjavaslattól komoly eredményt akarunk, akkor ezen kérdést, és általában a magán- és szerzett jogokat ilyen hangnemben tárgyalni, a mint a t. képviselő ur tárgyalta, azt hiszem, elhibázott dolog. (ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ilyen hangnemből, ilyen tónusból csak az beszélhet, a ki ezen kérdéseket méltányosan megoldani nem akarja. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőtársam hozzám azt a kérdést intézte, hogy én meg akarom-e tiltani azt, hogy az ország egyes vidékein a helybeli munkások