Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

426 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. azt akarom bizonyítani, hogy nem lenét elitélni, nem lehet megróni a földmivesmunkásokat és kisgazdákat Magyarországon azért, mert egyesülnek, szövetkeznek törvényes és békés formák között, hogy maguknak jobb megélhetést bztositsanak. Hiszen Návay képviselő ur, a képviselőház alelnöke maga mondotta (olvassa) : »Ha mi stréberkedünk, miért ne stréberkedjék az a szegény nép, a melynek jcbb vágya egyszerűen a tisztességesebb megélhetésre irányul? Hogy álljak elébe azzal : nyugodjál meg sorsodban, végezd polgári kötelességeidet, hisz boldog vagy. Ö is csak jobbat akar, többet akar, ugyanazt csinálja ő is, csakhogy tán esetlen, faragatlan módon, mint a mit a felsőbb társadalmi osztályok csinálnak.« (Igaz ! Ugy van !) a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ez igaz is, helyes is, de ha ezt helyesnek és igaznak ismerjük el, akkor ne akarjuk korlátozni a földmivesmunkásoknak abbeli szervezkedését és törekvését, hogy jobb munkabért küzdjenek ki maguknak. Én elismerem, hogy a miniszter urnak igaza van abban, mikor azt mondja, hogy a magasabb munkabérek, a magasabb napszámok nem boldogítják a munkást. De bocsánatot kérek, hogy ki boldog, ki nem boldog, azt ezzel nem intézhetjük el. Ismerünk milliomosokat, ismerünk nagy latifundiumok tulajdonosait, a kik nem boldogok, és ismerünk, — legalább én ismerek — - ágról szakadt, bohém fiukat, a kik igen boldogoknak érzik magukat. (Derültség.) Nem az a kérdés, hogy boldogok-e, vagy sem a munkások, — mert hiszen az éhezőnek sem ad egy frissen sült libaczomb boldogságot, hanem csillapít ja éhségét — (Derültség.) nem azt kell kutatnunk, hogy boldoggá teszi-e a magasabb napszám a földmivesmunkást, hanenijhogy vájjon szüksége van-e arra, olyan szempontból, hogy emberi méltóságához méltóan, mint ember élni tudjon. (Mozgás.) T. képviselőház ! Én nem látok abban sem nemzeti veszdelmet, sem szerencsétlenséget, ha a földmivelő népnek igénye nő. Mert miben van a haladás, miben van a kultúra ? Azt hiszem, igazat ad a miniszter ur nekem abban, ha azt mondom, hogy a haladás, a kultúra abban nyilvánul, ha a népnek minél több igénye van, s ha magasabb fejlettebb igényeit minél kiterjedtebb mérvben kielégítheti. (Igaz ! ügy van ! a közéfen. Mozgás a baloldalon.) Ne sopánkodjunk azon, t. képviselőház, hogy nő a magyar parasztságnak igénye. Mert kérdem, van-e olyan igazán hazafias földbirtokos, a ki jobban szeretné, ha a magyar Alföld rónáit kulikkal népesitenők be. Kulikkal, a kik igénytelenek s kikről azt mondják, hogy egy marék rizszsel megélnek egy napig. (Mozgás.) Én azt hiszem, nincs ebben a házban senki, a ki hazáját és népét szeretve, szivesebben ne látná a magyar földön a büszke, a daczos, a méltóságteljes, a szalonnával, borral élő magyar parasztot, mint azt az igénytelen, egy marék rizsből megélő kulit. (Zaj.) Legyen szabad, t. ház, most még azokat a felszólalt urakat, a kik az előző napokban személyemmel foglalkozva, azt állították, hogy tulcsigázottak a földmivesmunkások követelései, néhány szóval felvilágositanom. (Halljuk! Ralijuk!) Törekedni fogok beigazolni azt, hogy a földmivelő nép azon részének, a melylyel mi érintkezünk, a melylyel én is érintkezem s a melyet jól ismerek, követelése nem mondható tulcsigázottnak. (Igaz! ügy van! a középen.) Egy hang (balfelöl,): Ön nagyon keveset ismer! Mezőfi Vilmos: Először azonban azt bátorkodom demonstrálni a t. képviselőház előtt, ne méltóztassék a földmivelő munkásnépnek, c nép egy nagy részének helyzetét olyan rózsásnak hinni és olyan rózsásnak festeni, hanem méltóztassék elismerni, hogy van ott sok nyomorúság, sok jogos sérelem. (Mozgás.) És e tekintetben nem az én saját tapasztalataimra hivatkozom, hanem bátorkodom egy-két szemelvényt bemutatni és felolvasni pl, a » Budapesti Hirlap« hasábjairól, pedig a »Budapesti Hirlap«ról senki sem fogja állítani azt, hogy a szocziáldemokratáknak vagy az izgatóknak pártján van. Egy hang (a baloldalon): Ebben igaza van! Mezőfi Vilmos: Mostanában olvastam a »Budapesti Hirlap«-ban egy földbirtokos czikkót, a melyben a többi között a következőket mondja (olvasta): »A mezőgazdasági munkásmozgalmaknak két faja van : az egyik. a kivándorlás, a másik a munkabér-küzdelem, a szocziálizmus. Ez a két mozgalom évről-évre veszélyesebb méreteket ölt. A mezőgazdasági munkás jövedelme a történelmi fejlődés szerint régente akkora volt, hogy belőle a munkás családja megélt. A mi azonban a múltban elég volt a megélhetésre, a fejlődés révén évről-évre kevesebb értéket képvisel.« Azt hiszem, ez igaz. (Olvassa)... »és ma már ott vagyunk, hogy a mezőgazdasági munkások zöme a többi társadalomhoz képest piszkosan, rongyokban jár és éhséget szenved állandóan.« (Elérik ellenmondások a bal- és a széls'baloldalon. Mozgás. Elnök csenget.) Gaal Gaszton: Nem igaz! (Mozgás balfelöl.) . Mezőfi Vilmos: Engedelmet kérek; a t. kéjmselő urnak azt méltóztatik mondani, hogy ez nem igaz. Igen t. közbeszóló képviselőtársam i talán ismeri a maga gazdaságát, (Mozgás és zaj baluldalon. Elnök csenget.) ismerheti a szomszéd gazdaságát is, de talán nem ismerheti az egész ország gazdaságát. Gaal Gaszton: Másutt sem áll meg, a mit mond! (Mozgás a haloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni, méltóztassék inkább feliratkozni; akkor azután jogában áll vitatkozni. Mezőfi Vilmos: T. ház! Egy másik újságban, a mely már nem létezik, de a mely még