Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-76
412 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. Ezeket a tüneteket szerény véleményem szerint fel kell használni arra, hogy a kisvizű medreket abban a mélységben, melyben a természet utalása szerint a nyári időben fennállanak, véglegesítsük, illetőleg, hogy a kis vizi medreket vízmélységükhöz képest kifej leszszük. Erre elsősorban közhajózási szempontból van szükség, mert hiszen azt kell várnunk és remélnünk, kivált ha a Duna—Tisza-csatorna is kiépül, hogy a tiszai hajózás élénkebbé válik. De szükség van erre ármentesitési, folyószabályozási szempontból is, mert hiszen az által, hogy szabályozzuk a kis vizeket és biztosítjuk a hajójárásra szükséges vizmennyiséget, igen jelentékeny munkát végzünk abban az irányban, hogy a folyómedernek vizemésztő képessége növekedjék, fejlesztessék és ez által a jövőben a nagy árvizekre mérséklő hatás gyakoroltassák. (Helyeslés.) T. ház ! Ezekből következtetőleg feltétlenül szükségesnek látom, hogy a Tiszán a még hátralévő szabályozási munkálatok mentül előbb teljes erővel további olytattassanak. Ne gondolja senki, sem a házban, sem a házon kivül,hogy azzal, hogy az átvágások fejlesztésével készen vagyunk, a szabályozás feladatát megoldottuk. Hátra van a Tiszafolyó kisvizű medrének olyképen való szabályozása és rendezése, hogy az a közhajózási igényeknek megfeleljen, hátra van még egynéhány szigetág rendezése, a hol két ágon folyik a viz, a mi természetesen csak hátrányára szolgálhat a konszumpcziónak. Számos igen jelentékeny hirtelen kanyarulat van a Tiszában, a mi közhajózási szempontból is hátrányos és veszedelmes, de a nagy vizek lefolyása tekintetében is feltétlenül hátrányos. Nagy figyelmet kell továbbá fordítani a mellékfolyók betorkolására, mert jól tudjuk, hogy minden mellékfolyó nagyobb sebességgel érkezve be az anyafolyóba, a sebesség meglassitása következtében a torkolat alatti anyafolyó részen elejti és otthagyja hordalékja egy részét. Ha ebből a szempontból tekintem az elmúlt éveket, sajnálattal kell konstatálnom, hogy már több esztendő óta a Tiszán érdemleges építkezési munka nem folyik, hanem u. n. zátonykotrásokat végeznek azért, hogy a szabadhajózás czéljaira a kisvizű állapotot valahogyan rendbe tartsák. Ezek tagadhatatlanul igen czélszerű munkálatok a vándorhajlamú zátonyok eltávolítására, a melyek tudvalevőleg nincsenek helyhez kötve. Azonban az olyan folyószakoknál, melyek elzátonyodása állandó természetűek, a hol ezeknek megvan a maguk természeti magyarázata, ott evidens dolog, hogy ezen bajokon tisztán zátonykotrással nem segíthetünk, hanem radikális eszközökre van szükség. Ennélfogva azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a t. miniszter úrhoz, hogy tekintettel arra, hogy, a mint a t. miniszter ur expozéjában is említeni méltóztatott, az országos vizépitészeti igazgatóság teljes tudatában mindezeknek, a melyekét itt előterjeszteni bátor voltam, nagyobbszabásu kimutatást készített mindazon munkálatokról, a melyek ugy a Tisza-szabályozás, mint egyéb napirenden levő szabályozások keretében még megoldásra várnak, méltóztassék ezen műveletet mielőbbi beható tanulmánya tárgyává tenni, s a törvényhozástól a szükséges anyagi eszközök rendelkezésre bocsátása czéljából a munkálatok folytathatására szolgáló engedélyt kieszközölni. E tárgygyal kapcsolatban bátor vagyok említést tenni arról is, hogy ujabban, takarékossági czélokból, a legolcsóbb építési módozatok megállapítása érdekében több mindenféle kísérletezés történt az építkezéseknél és hogy az utóbbi tiz esztendőben a rőzseanyag a szabályozási munkálatokban sok irányú czélszerű felhasználást nyert. E tekintetben én is örömmel konstatálom, hogy pl. a Maroson, ezen a rendkívül sok hordalékot vivő, nagy esésű, de csekély mélységű folyónál a rőzseépitések nagyon czélszerűeknek bizonyultak, mert akárhányszor tapasztaltuk, hogy egynéhány rőzsefonás elég volt arra, hogy a folyót nagymértékű iszaplerakásokrakésztesse és ezen egyszerű beépítések által bámulatosan jó, rendszeres szabályozási munkálatokat lehet a Maroson végrehajtani. A Tiszán is használják ezen műveleteket, de itt már az tapasztalható, hogy a folyónak homorú, a megtámadásnak kitett oldalán a miatt is, m«rt a Tiszának óriási a mélysége, másrészt pedig a sebessége és a hordaléka sokkal csekélyebb, mint a Marosé, az építkezések nem bizonyultak czélszerűeknek, mert ott annyi pepecseléssel jár a munka és annyiszor kell ezen iszapoló műveket megismételtetni, hogy sokkal czélszerűbb radikálisabb eszközöket használni. Czélszerűen használhatók ellenben ezen művek a domború oldalakon, a melyek támadásnak nincsenek kitéve. Bátor vagyok ezután a tiszai hullámterek kérdésére rátérni, (Halljuk !) a melyekre nézve tudvalévőleg már a külföldi szakértők is kimondották, hogy igenis szükséges, hogy a Tiszán megfelelő hullámterek álljanak rendelkezésre a végből, hogy azon víztömegek, melyek a folyó medre felett lefolyást nem nyerhetnek, a hullámtereken szétterjeszkedve, szintén lefolyást nyerjenek. Baross Gábor volt kereskedelemügyi miniszter az 1888. évben épen az akkori ár viz tapasztalatai alapján ezen kérdéssel is behatóan foglalkozott és azon évben két rendeletet bocsátott ki : 1888 május 13-án a 8644. számú és ugyanazon év deczember 12-én a 48.834. sz. rendeletet, a melyekben előírta, hogy a Tiszának a Maros-torkolaton felüli részén a hullámtér, vagyis a védtöltéseknek köze 600 méter szélességben, a Maros-torkolaton aluli részén pedig 760 méternyi minimális szélességben tartandó fenn és hogy ezen hullámtereken belül természetesen az ármentesitő társulatok védtöltéseinek védelmére véderdők hasitandók ki, a melyeknek teljes létjogosultságuk van, de azokon tul a Maros-torkolat feletti részen legkevesebb 400 méter, a torkolat alatti részen pedig legkevesebb 500 méter szélességű u. n. szabványos hullámterek tartandók fenn azzal a czélzattal, hogy azokon sem fa. sem egyáltalában semmiféle kultúra ne űzessék, hanem tisztán .csak legel-