Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. 405 hidegvérű ló, vagy legalább is keresztezett minőségű. Szóval akármit akar is csinálni a kormány, ezt az áramlatot Somogy vármegyében és a Dunántúl nagy részében többé megakasztani nem lehet, mert ez az egyedül helyes tenyészirány és mert csak ez az irány fizeti ott ki magát. (Helyeslés balfelől. Halljuk ! Halljuk !) Azelőtt Somogy vármegyének minden harmadik-negyedik falujában volt egy állami fedeztető állomás két-három ménnel és pedig melegvérű ménekkel, a mi azt jelenti, hogy az állam Somogymegyében a katonai tenyészirányt határozottan nagyon támogatta. Ezen fedeztető állomások a viszonyok változása folytán apránként elnéptelenedtek ; ott álltak a mének kihasználatlanul, minél fogva az állam kénytelen volt egyik állomást a másik után megszüntetni. Somogy vármegyében tehát ma már nyilvános fedeztető állomás nagyon kevés van. Oka ennek az, hogy a nép egészen más irányú tenyésztés felé hajlik. Szerintem, különösen a volt kormányok, igen helytelenül cselekedtek akkor, mikor nem alkalmazkodtak a viszonyokhoz, bár Somogy vármegye közönsége nem egyszer fordult a kormányhoz azzal a kéréssel, hogy a nép gazdasági érdekeinek megfelelő irányt istápolja, és azt állami ménekkel is támogassa. Az erre irányuló kérés elutasítását rendesen azzal okolták meg a kormányok, hogy Somogy vármegye lótenyésztési szabályrendeletében más van előírva. Ezt a szabályrendeletet, épen az én felszólalásom következtében, meg is változtatták; de mikor azt jóváhagyás végett a vármegye a minisztériumhoz felterjesztette, az akkori földmivelésügyi miniszter azzal tagadta meg a jóváhagyást, hogy mindaddig, míg országszerte nem rajonirozzák a követendő tenyészirányt, addig Somogy vármegye régi szabályrendeletéhez nem nyúl hozzá, annak megváltoztatásába nem egyezik bele. A tendenczia világos volt. A minisztérium minden áron meg akarta akadályozni a nehéz lótenyésztést, és arra törekedett, hogy a somogyi magyar paraszt, ha saját kárával, is, de katonalovakat tenyészszen, a mi voltaképen nem más, mint egy óriási indirekt adó, melyet a magyar lótenyésztő közönség a közös kincstár javára fizet. Ha ugyanis megnézzük Ausztria lótenyésztését, látjuk, hogy ott katonalovat alig tenyésztenek, Ausztriának csaknem egész lótenyésztése a hidegvérű lovak tenyésztésében merül ki, vagyis Ausztria tenyészti azt az irányt, mely gazdaságilag kedvező, a magyar gazdákat pedig arra akarják szorítani, hogy olyan lótenyésztési irányt kövessen, a mely a katonaság igényeinek igen, de az ő gazdasági érdekeinek abszolúte nem felel meg. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Azt a tiszteletteljes kérést intézem tehát a miniszter úrhoz, méltóztassék hivatalos közegei, vagy a lótenyésztési bizottság utján meggyőződni arról, hogy a miket én itt előadtam, azok a valóságnak tényleg megfelelnek-e ? Méltóztassék aztán meggyőződni arról is, hogy Somogy vármegye lótenyésztése ma már — hála Istennek — a régi irányba többé vissza nem terelhető. És ez jól is van igy, mert a lótenyésztés uj irányából Somogy vármegye népének igen nagy a haszna. Kérem azonban a miniszter urat, hogy a mikor költségvetésébe 6 millió koronát vett föl a lótenyésztés emelésére, ne fordítsa ezt az összeget kizárólagosan csak egy kedvezményezett irány támogatására, hanem a mint az igazságos, méltányos és jogos is, használja fel ezt az összeget ugy, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodva ott, a hol az összes előfeltételek erre megvannak, támogasson olyan irányokat is, a melyek lehet, hogy nem felelnek meg az ország katonai szükségletének, de mindenesetre megfelelnek a nép gazdasági érdekeinek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Kérem a miniszter urat, szíveskedjék a mi nyilvános fedeztető állomásainkat szukczesszive visszaállítani, ugy azonban, hogy Somogy vármegyében ne csak melegvérű, vagyis fél- és telivér angol mének, hanem a nép tenyésztési irányának megfelelő nehéz mének is alkalmaztassanak. (Helyes'és.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az országnak minden vidéke alkalmas a hidegvérű lovak tenyésztésére, (Halljuk ! Halljuk I) Megengedem, hogy vannak az országnak vidékei, a hol a hidegvérű tenyésztés indikálva van, de hogy arra minden vidék alkalmas volna, ez, mondom, nagy tévedés. (Igaz ! ügy van !) Tény, hogy a lótenyésztés tekintetében Magyarország a vezető államok közé tartozik. Ez tehát nem annyira a közös hadsereg, mint inkább az országos honvédelemnek és a közgazdaságnak kérdése. (Igaz! Ugy van!) Szerintem nagy baj lenne, ha a mi katonai lótenyésztésünk visszaesnék. Hogy eddig a katonai lótenyésztés fejlesztése bizonyos fokig mesterségesen történt, azt megengedem, va

1 amint megengedem azt is, hogy a hidegvérű tenyésztés ott is akadályoztatott, a hol talán akadályozandó nem lett volna. Hogy a katonai lótenyésztés jobban kifizesse magát, a kormány tárgyalásokat folytat a közös hadügyminiszter úrral abban az irányban, hogy a katonai lovak lehetőleg közvetlenül a termelőktől szereztessenek be, (Elénk éljenzés.) s hogy a katonai lóárak emeltessenek. (Elénk helyeslés.) A mi magát azt a kérdést illeti, a melyet t. képviselőtársam felvetett, arra azt válaszolhatom, (Halljuk! Halljuk!) hogy én jóakarattal vagyok e kérdés iránt és az országos lótenyésztési érdekek keretében ott, a hol a hidegvérű tenyésztés indikálva van, kész vagyok a megfelelő előzékenységet tanusitani. (Helyeslés.) Elnök : A tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik.