Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75, országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 391 •átkát és mulasztásait, ezt nem a békétlenség szitásával lehet siettetni, hanem összetett erővel és összetett jóakarattal, (Igaz ! ügy van !) Méltányosság, igazság és szeretet kell ahhoz, hogy a munkaadó és munkás között a régi viszonyt, mindkettőnek a boldogi tására, helyreállítsuk. Igazságos mérlegelés a követelés és lehetőség közt. A gazda saját vidéke népét foglalkoztassa, a munkás pedig méltányos feltételek alatt ott vállalja a munkát, mert egyformán veszedelmes és elitélni való az uzsora, akár a munkaadó, akár a munkás él vissza helyzete előnyeivel. Vissza kell térni. t. képviselőház, a faluhoz ; az urnak és a szegénynek is, mert a mig az a szegény ember az urat esak akkor látja, a mikor az vadászik vagy dorbézol, addig megelégedés, boldogság a faluban nem lesz. (Tetszés és helyeslés.) Kivánatos volna, hogy a földesúr térjen vissza lakni a maga birtokára, mert a nemzetnek nem egy fényes fővárosra, hanem egy módos, tehetős, gazdag országra van szüksége. (Helyeslés.) Szükséges, hogy a földesúr is részt vegyen az élet küzdelmeiben, álljon ott vagyonával, tekintélyével, tapasztalataival, munkásságával, legyen vezére, jótevője, tanácsoló]a, példaadója, atyja a népnek a régi vezetőkkel összefogva ; igy hódithatjuk csak vissza az eltérített népet a munka, a haza és a becsület számára. (Elénk helyeslés.) Ezt pedig másként nem tehetjük, mint türelemmel, ig gal és szeretettel. (Igaz ! Ugy van !) Én ezt a szándékot látom a t. miniszter ur beszédében és azért költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Benedek János jegyző: Csitáry Béla! Csitáry Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kivánok sem hosszú, sem nagy szónoklatot tartam, mert az előttem szólott t. képviselőtársaimmal e részben a versenyt fel sem tudnám venni; főképen Návay igen tisztelt képviselőtársam és most Veres képviselőtársam adták elő ugyanazt az anyagot, a melyet én óhajtottam felemliteni a munkásügyekről, mert csak rosszabbul mondhatnám el ugyanazt, csak ronthatnék az ő hatásos beszédük e részeiben. T. ház ! Elolvasva az igen tisztelt miniszter urnak expozéját, örömmel hallottam, hogy nagyszabású akcziót kivan indítani az agrár kérdések egész vonalán, főképen a nálunk ma még parlagon heverő vizi erőket kívánja kihasználni. Szabadjon e részben Magyarország árváját, Árvamegyét az igen tisztelt miniszter ur ügyeimébe ajánlanom, a hol minden feltétel megvan ilyen irányú alkotásokra, van folyóvíz, völgyek, egészséges, becsületes munkásnép — és van a népnek pénze is befektetésre — azoknak t. i., kik Amerikából már megtértek. Sajnos, a szegény munkásosztály kivándorol, mert a föld nem terem, a népnek keresete nincs, de szívesen otthon maradna, ha otthon megélni tudna. Amerikából egyesek vagyonosán térnek vissza, de nagyobb része ott pusztul. Ez a törvény, ha végrehaj tátik, elegendő szigorúságú, mert 65. §-a szerint az az arató, a ki szerződésének eleget nem tesz, két hónapi fogsággal és négyszáz koronával büntethető. Az az arató, ha két hónapra záratik el aratás idején, vagy akár csak két hétre is, ki van téve annak, hogy egész esztendei kenyerét elveszti ugy, hogy azt többé meg nem szerezheti, többé nem pótolhatja. Nem ugy van ez, mint annál az ipari munkásnál, a ki, ha két hónapra elzáratik, előtte is kereshetett, utána is kereshet kenyeret; az arató, ha elzáratik aratás idején, pótolhatatlanul kenyerét vesztette. A költségvetést a legnagyobb bizalommal szavazom meg. Legyen azonban szabad, t. ház, mégis egynéhány körülményre az igen tisztelt miniszter ur figyelmét felhivnom. Hallottam többektől, többen óhajtják a gazdasági munkásokra nézve a sztrájktörvényt létesíteni, a mennyiben az 1898 : II. törvényczikkel megelégedve nincsenek, azt enyhének találják. Mérey igen tisztelt képviselőtársam egész beszédében teljes meggyőződéssel osztozom, de abban a nézetében, hogy ő is külön, szigorúbb sztrájktörvényt létesíteni kivan, nem osztozhatom, mert, t. ház, az 1898: II. t.-cz. teljesen elegendő és elég szigorú is; csak végre kellene hajtani. Elegendő humánus is, csak szintén végre kellene hajtani. Csupán e törvény végrehajtásától függ annak súlyosbítása. Eddig nem hajtották végre teljesen a büntető hatályát, mert nem volt rá szükség. Ha azonban végrehajtják, akkor teljesen elegendő ez a törvény és én nem tudnék jó lélekkel beleegyezni abba, hogy még ennél is súlyosabb törvényt alkossanak. Ennek a törvénynek a humánus intézkedései is teljesen elégségesek, ha kellőleg végrehajtatnak. Sajnos azonban, a humánus gazdák kivételével nem hajtják végre ezt a törvényt ugy, a mint azt annak szelleme megkívánná. Bátor vagyok a miniszter ur figyelmét felhívni az 1898. évi II. t.-cz. §-ára, a mely azt mondja : >>Ha az aratási, hordási, cséplési, nyomtatási munkabért a szerződő felek a remélt termés bizonyos hányadrészével állapithatják meg, akkor a szerződésben a munkabér vagylagosan a munkaadó azon évi termése átlagos minőségének megfelelően a termény bizonyos súly szerinti mennyiségében, vagy pedig készpénzben is megállapítandó.« A törvénynek tehát, a mint látjuk, az a szelleme, hogy annak az aratónak a minimális kenyere biztosítva legyen. A humánus gazda tényleg biztosítja is azt, azonban sokan, sajnos, máskép magyarázzák ezt a törvényt. Ugy magyarázzák, hogy teljesen eleget tesz a törvény irott betűjének az a munkaadó, a ki, megkötve a szerződést, vagylagosan állapítja meg a részt holdanként: vagy a termény bizonyos súlya szerint j holdanként, vagy pedig pénzben