Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

•75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 389 termett volna. (Igaz I Ugy van !) Százakra megy azoknak a száma, a kik e miatt tavaly kenyerüket vesztették és most, miután az nem tervük szerint sült el, az idén a terv az — maguk írják és maguk beszélik — hogy nem kell szerződést kötni, majd csak az aratás kezdetekor megegyezni. Hát meggondolták a népnek ezen vezetői, hogy a tulajdonos nem várhatja be az aratás kezdetét, hogy akkor aztán tetszésük szerint falnak szorítsák, hanem kénytelen lesz előre gondoskodni munkásokról % És ki bánja meg ? Az a szegény aratónép, a mely akkor elesik megint egy esztendőre keresetétől. (Igaz ! Ugy van !) És kivel bánatják meg ? A vezető szocziálistával nem lehet, mert az messze van, itt Budapesten élvezi fáradságának napidijait és a merre baj lesz, arra nem mutatja majd magát. Az erőszakosan és mesterségesen felszöktetett napszámbéreknek az lesz a következése a mi vidékünkön, hogy az uradalmak felhagynak a czukorrépatermesztéssel, és az a szegény nép megint elesik ezáltal egy igen jelentékeny keresettől. Saját érdekében kénytelen lesz továbbá a gazda aratógépeket beszerezni. Megint nagy keresettől esnek el. Felkény szeri tették a gazdára az aratók szövetsége által, hogy ők maguk is szervezkedjenek, szóval taljjraállitották az ellenfelet. Hogy ezekkel a mesterségesen előkészített akadályokkal hogyan küzdenek meg, azt elgondolni sem lehet, hacsak az a józan munkásnép a maga eszét nem veszi elő és nem fogja belátni, hogy ő nem lehet ellensége a gazdának, mert különben a gazda is ellensége lesz neki, ez pedig egyiknek sem érdeke. Itt a házban és hírlapokban ismételten fordul elő az az állítás, — Mezőfi t. képviselő ur mondotta itt — hogy micsoda helytelen dolog a birtokosoktól, ha két-három hatosnyi mvpszámemelés miatt már idegeneket akarnak az országba behozni. Az én adataim szerint ez meg sem közelíti a valóságot. Szavahihető, hozzáértő ember leveléből mutatom ki, hogy nem 2—3 hatosnyi különbségről van szó. Aratásnál 18 munkanap alatt egy arató átlagban keresett azelőtt hat métermázsa búzát 90 korona értékben, három métermázsa tavaszit 30 korona értékben, keresett tehát 120 koronát. Ebből kifizetett a marokverőnek 26 koronát, marad 94 korona, egy-két kocsi szalmája, törekje 25 korona értékben, végeredményben keresett mintegy 120 koronát 18—20 munkanap alatt. Az idén kajoott átlag 10 métermázsa búzát, ennek értéke 134 korona, négy métermázsa tavaszit, értéke 40 korona, összesen 174 koronát. Ebből kifizetett a marokverőnek 30 koronát, 144 korona marad a szalmán, töreken és polyván kívül, tehát 50% az emelkedés. Az átlag napszám 1902., 1903., 1904., 1905-ben volt 1 korona 45 fillér, 1906-ban 2 korona 41 fillér. Az átlag emelkedés 75%. Az ő tervük szerint, a mint a szerződést tervezték, olyan feltételek volnának, hogy a gazda a gazdálkodást igy ki nem birja. A mint hallottam, tulajdon gyűlésükön az egyik napszámos a feltételeket hallva, azt mondotta : hiszen akkor senki sem fog gazdálkodni, eladja mindenki a földjét. A vezető szónoknak az volt a válasza : annál jobb, annál több lesz a proletár, annál több lesz a mi emberünk. Az idei keresetre nézve, hogy nem két-három hatosnyi emelésről volt szó, bizonyíték a következő. A részes aratásnál leengedett mindegjdk birtokos a terményből egy részt; a pénzes aratásnál a múlt évben katasztrális holdanként fizetett 8 koronát, ez évben 12—13 koronát; a cséplésnél 1905. évben 2]^—3 volt a százalék, ez évben 3—5%. A napszámbérek aratás és cséplés alatt a múlt évben kitettek 2 korona 40 fillért, az idén 5—6 koronát. A répaszedés múlt évben katasztrális holdanként 32 korona volt, ez évben 80 korona. Takarmányrépa és krumpli 1905. évben 10—15, ez. évben 24 korona. Czirok-munka múlt évben 18 korona, folyó évben 40 korona. Az emelkedés tehát mindenütt igen nagy és jelentékeny. A szocziálista napszámosok kívánsága az, hogy emelkedjenek a munkabérek oly mértékben, hogy a napszámos is emberhez méltó módon ilkessen meg. Ez a kívánság természetes és jogos is. Ha az iparosnak szabad sztrájkolni, ha a kereskedőnek, gyárosnak szabad kartelt kötni, ha a tisztviselőnek szabad fizetésemelést követelni, szabad a napszámosnak is több bért követelni. Az első példát talán a m. kir. udvartartás felemelésével adták meg, mikor a m. kir. udvartartásnak annyit adunk csak mi magyarok, hogy egy napra 60.274 korona esik, vagyis annyi, a mennyit 200 napszámos egész esztendőn át nehéz munkával tud magának és családjának megszerezni. (Taps.) Pedig magyar kir. udvartartás nincs is. Ennyi pénzzel de sok ezer jó magyar embert lehetne a maga régi udvarán visszatartani a kivándorlástól! (Igaz ! Ugy van ! hali elől.) De ha mindenkinek szabad nagyobb jövedelemre törekedni, szabad a napszámosnak is. De akkor szabad a gazdának is, hogy ő meg akkor szintén ott keresse jövedelmét az olcsó munkabérnél, a hol kaphatja ; és ha joga van a napszámosnak kiszakítani magát minden erkölcsi kötelékből, itt hagyni az édes hazát és elmenni abba az országba, a mely az ő munkáját jobban megfizeti, a bér kedvéért, a maga jóvoltáért: joga van akkor a gazdának is abból az országból hozni a munkást az elhagyott helyre, a hol olcsóbban kapja. Az egyenes logika és az egyenlő jog ezt mondja. Az én nézetein szerint egyiknek sincs erre korlátlan joga. Az egyéni érdeket csak addig szabad ápolni, míg a közérdeket nem veszélyezteti. (Helyeslés.) Azért a munkaadónak is, a munkásnak is egymás érdekét és a közjót tekintetbe kellene venni. (Helyeslés.) Nem szivtelenség az alföldi gazdától, hogy ő nagyobb bért nem ad, hanem lehetetlenség. Erre nézve legyen szabad bemutatnom megint adatokat. Az 50 holdas orosházi gazda két holdat udvarnak, kertnek, két holdat herésnek használ,